Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-40

A nemzetgyűlés 40. ülése 1922. szankciókat is alkalmazzon a pénzügyi hatóság. Adócsalásnak azonban a törvényjavaslat csak a legsúlyosabb bűntetteket minősiti. Ilyenek a hamis adóbevallás és a hamis könyvelés. Az ország sxílyos pénzügyi helyzetében és az adómorál érdekében senki sem kifogásolhatja, ha ilyen súlyos bűntetteknél a törvény legnagyobb szigorával járunk el. Végül a nyereségtöbblet-adópótlékról kivánok röviden nyilatkozni. Elvi szempontból sem leliet kifogást emelni az ellen, ha az állam a fokozottabb jövedelemben rejlő fokozottabb adóképességet bizonyos mértékig kihasználja és ezt bizonyos csekély adóval megterheli. Az a vállalat, amely megelőző két üzleti év eredményével szemben bizonyos nagyobb nyereséget produkál a folyó évben, bizonyos csekély százalékos adópótlékot mint nyereségtöbbletaddt bizonyára elbir. Ezek voltak azon fontosabb elvek, amelyeken ezen adójavaslat felépült. Ezeken kivül voltak olyan rendelkezései a javaslatnak, amelyeket a pénzügyi bizottság szükségesnek tartott megváltoztatni. így a bizottság a javaslat 1. §-ának második pontjában az alkalmi egyesülések határozottabb megjelölésére a következő szavakat iktattatta be: »Kereskedelmi üzletek kötésére közös kockázattal vagy nyereségrészesedéssel létesült csoportok átmeneti társulatok stb.« Ezeket azért volt szükséges a javaslat szövegezésébe beiktatni, hogy jobban körülírhassuk azt, hogy mik is tulajdonképen ezen alkalmi egyesülések, amelyek ezen törvényjavaslat szerint a társulati adó alá esnek. A 3. § negyedik pontjában adómentesnek lett nyilvánitva a közvilágítási vállalat is, mint szintén közérdeket szolgáló vállalkozás. Ezt a szakaszt még a bizottság a következő uj 5. ponttal egészítette ki : »azok az alkalmi egyesülések, melyek állami hitelműveletek lebonyolítására alakultak s azok az alkalmi egyesülések, amelyeknek adómentességét a jelen törvény végrehajtása tárgyában kiadandó utasítás meg-, állapítja«, szükséges volt ezen pont beiktatása azért, hogy az alkalmi egyesülések megadóztatása az állami hitelműveletekre káros befolyással ne legyen és hogy gazdasági életünkre némely alkalmi egyesülés megadóztatása hátrányos befolyással ne legyen. A javaslat 4. és 13. §-aiban gondoskodni kellett arról, hogy a vállalat súlyosabb terhet ne viseljen akkor, ha adómentességben részesített üzeme veszteséggel jár, ezért a 4. §-t kiegészíttette a következő szavakkal: »és az adómentes rész nyereséget eredményezett«, a 13. § második bekezdését pedig : »és ez a rész nyereséget mutat ki«. A 14. § bevezető sorait ki kellett egészíteni, mert természetszerűen mérlegszerű nyereséghez csak olyan kiadást vagy leírást lehet hozzáadni, amely az adóévet megelőző év nyereségének a csökkentését okozta és nincs helye évi augusztus hó 21-én, hétfőn. 373 olyan leírások hozzászámitásának, amely leírások nem a nyereséget csökkentették, hanem a vállalat vagyonát apasztották. Ugyanennek^ a szakasznak a 4. pontjában méltányosnak és indokoltnak tartotta a bizottság azt, hogy a tudományos, közoktatási és közjótékonysági célokra nyújtott adományok levonási tételként szerepeljenek. Ugyanezen szakasz 7. pontjában a házadó alá tartozó ingatlanok értéktörlesztésére fordított összegeket az adóköteles nyereség kiszámításánál a mérlegszerű nyereséghez nem kívánta hozzászámítani, mert a házadó alá tartozó ingatlanok bérjövedelmét a törvényjavaslat társulati adóval érinti. Ugyanezen szakasz 18. b) pontját szükségesnek tartotta a bizottság kiegészíteni azzal, hogy az előző évi anyagkészlet és áruleltár mennyiségének kiegészítése után fenmaradó mennyiségnél azt az összeget kell hozzászámítani, amely oly módon állott elő, hogy a vállalat ezeket a tárgyakat a beszerzési vagy előállítási áron alul az igazolt forgalmi értéknél (piaci árnál) több mint 20°/o-kal is alacsonyabban értékelte. Erre azért volt szükség, mert a leltári készletnél a természetes elhasználódás és romlás következtében bizonyos elértéktelenedés feltétlenül bekövetkezik éz ez a vállalatra nézve veszteséget jelent. A 15., 18. és 19. §-okban szükségesnek látta a bizottság a vállalat természetes érdekeinek megvédése céljából módot nyújtani arra, hogy a vállalat saját költségén ellenőrző szakértőt alkalmazhasson. A 15. § harmadik bekezdését a következőkkel egészítette ki : »A pénzügyministernek azonban joga van fontos közhiteli érdekekből rendeleti utón megengedni, hogy a vállalatok az itt felsorolt eseteken kivül is adómentesen tartalékolhassanak meghatározott célokra azzal a feltétellel, hogy ezek a tartalékok mindenkor pontosan kimutattassanak.« Szükség volt erre azért, hogy különösen rendkívüli gazdasági körülmények között mód adassék arra, hogy a vállalat magát súlyos veszteségek esetére előre biztosítsa, A 16. § 6. pontja újra szövégeztetett. Itt a részvénytársaságok uj részvényeinek kibocsátásánál a névértéken felül befolyt összegeket adómenteseknek mondja az eddigi törvényeknek megfelelően. Uj 7. pontként vétetett fel, hogy »7. az alkalmi egyesülések megadóztatásánál a nyereségnek az a része, amely valamely más társulati adó alá eső vállalatnál társulati adó alá került.« Szükség volt erre a kettős megadóztatás elkerülése céljából. A 20. § 2. pontjánál szükséges volt méltányossági szempontból az altruisztikus célokat szolgáló szövetkezeteknél az alacsonyabb adókulcs alkalmazására feljogosító százalékot az osztalék hat százalékára felemelni és az üzletműködésüket tagjaikon kivül másokra is kiterjesztő