Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-40

À nemzetgyűlés 40. ülése 1922, sok és ezért ismételten kérem, hogy ennek az adónak lényegével alaposan foglalkozzanak. Mert struccpolitika volt az, amely abból indult ki eddig, hogy ne törődjünk az adó súlyával, majd ha a finánc kiveti, esetleg elhallgatjuk jóvagy rosszhiszeműen a jövedelem nagyságát. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy már a római jog óta a törvény nemtudása egyáltalában nem mentesített sem a magánjogi, sem a büntetőjogi szankciók alkalmazása alól, és nagyon jól gondolja meg ugy az adózó közönség, mint az> adózó közönség felvilágosítására szolgáló sajtó, amelynek nagy hatalma kétségtelenül igen fontos ebben a kérdésben, hogy igenis, ez az adónem s vele együtt a másik két egyenesadó : a házadé ós társulati adó, az adócsalási paragrafusokkal van megtoldva, amelyek rendkívül súlyos, valósággal katasztrofális következményekkel járhatnak akkor, ha az adózó közönség az adótörvényeket nem ismeri, vagy ha azokat nem tartja be lelkiismeretesen. Az adójavaslat maga lényeges rendelkezéseket vett át az 1909. évi IX. tc.-ből és X. tc.-ből is, mert hiszen egyrészt az általános kereseti adó Wekerle által kidolgozott koncepciójának igen sok rendelkezését át kellett venni, másrészt pedig miután a jövedelmi adó felé tolódott el annak folytán, hogy a tiszta jövedelmet veszi az adófizetés alapjául. Utóbbi az oka annak, hogy sok rendelkezést fel kellett venni az általános jövedelmi adóról szóló 1909. évi X. tc.-ből is. Ennek a generális elvnek szemmeltartása mellett meg vagyok Győződve, hogy nem szakember részére is meglehetősen áttekinthető és könnyű lesz a törvény, mert hiszen rendelkezései jórészt a régi általános kereseti adóból vétettek át, részint pedig az általános jövedelemadó rendelkezéseiből. Epen azért én a javaslatból csak azokat leszek bátor említeni, amik vagy ujak az adótör vény hozásban, vagy pedig olyanok, amiket a bizottság a pénzügyi javaslat kiegészítéseként jónak látott pótlólag felvenni a javaslatba. Nagyon fontosnak tartom, t. Nemzetgyűlés, a javaslat 2. §-át. Ez a § igen nagy elméleti jelentőséggel bir, mert az adófizetési határokat, a demarkácionális vonalat igen élesen meghúzza. Precizitással megmondja u. i., hogy hol kezdődik a kereseti adó fizetésének határa ? Elég szerencsés fogalmazással ezt mondja : ott, ahol a másik három hozadéki adó, névszerint a földadó, illetőleg a ház- és társulati adó végződik. • A bizottságban igen értékes és nagyon latba eső javaslatok tétettek abban a tekintetben, hogy különösén a földadóval sújtott adózók javára indokolt legyen bizonyos könnyítéseket tenni épen a 2. §-sal kapcsolatban azért, hogy a nagyon külterjes magyar mezőgazdaságot a félgyártmányok készítése felé tereljük. A konkrét indítvány oda irányult, hogy épen azoknak a mezőgazdaságoknak, amelyek túlmenve a szigorúan vett mezőgazdasági ténykedéseken, bizonyos iparral évi augusztus hó 21-en, hétfőn. 367 foglalkozzanak, adómentesség biztosittassék. A pénzügyi kormányzat nem tudta ezt a kétségtelenül igen tetszetős konkrét indítványt magáévá tenni, mert attól félt, — és azt hiszem, ennek a félelemnek bizonyos alapja is van — hogy az ilyen kedvezmények behozása pénzügyi szaktörvényekbe veszedelmes precedens lehet. Ha mi törvényhozási intézkedésekkel akarjuk egy bizonyos termelési ág emelését elérni, arra leghelyesebb modus procedendi csak az lehet, ha arra az illető termelési ágra hozunk egy termelésfejlesztési törvényt, — mint annak idején hoztak iparfejlesztési- törvényt. Ennél a tárgynál tehát hozhatunk majd mezőgazdasági iparfejlesztési speciális törvényeket ; ezeknek lesz azután feladata, hogy az elméleti és pénzügyi jog által diktált elveken túlmenőleg, adókedvezményeket hozzanak be. Abba az adójavaslatba azonban, amely szigorúan a pénzügyi jog elveinek szemmeltartása mellett készült, ezeket a kedvezményeket nem lehetett felvenni, épen ezért a bizottság mellőzte is ezeket. A 3. §, amely az adómentességről szól, igen lényeges kibővítést kapott és pedig épen a bizottság által. A 3. § 8. pontja a mezőgazdasági agrárérdekeltségek kívánságára kiegészíttetett akként, hogy az adó alól mentesek közé felvétettek az alkalmazottak kereseti adója szempontjából mindazok, akiket időszaki munkálatok elvégzésére fogadnak fel a mezőgazdaságok. Mint jól méltóztatnak tudni, egy igen bevett és általános szokás az úgynevezett summás és más elnevezés mellett alkalmazni időszaki munkásokat, akiknek bére, miután egészen világos, hogy azt a földbirtokosnak kellene fizetni, mivel itt az adófizetés a munkaadóra hárul át, igen jelentős kereseti adóterhet képezett volna a földtulajdonosok részére. Épen azért az adómentességek tekintetében ez a kiegészített 8. §, amelyet a bizottság magáévá tett, jelentős vívmánynak tekinthető. Az 5. §, amely a külföldiek adózásáról szól, azt a helyes nemzetgazdasági elvet tartja szem előtt, hogyha valakiben a vállalkozó kedv még a csonka Magyarországon is olyan, hogy külföldi üzleti tevékenységet folytat, nagyon vigyázni kell, hogy ez a közgazdaságilag rendkívül értékes tevékenység kettős adózással ne sujtassék, nehogy ezek à külföldön is érvényesülő gazdagsági tevékenységek teljesen elsorvadjanak. Épen erre váló tekintettel, feltételezve a viszonosságot, az 5. § adómentességet biztosit a külföldi tevékenység részére. Mint később bátor leszek ismertetni, a bizottság ezt a mentességet még tovább fejlesztette épen az érdekeltségek kívánságára. Uj rendelkezések azok, amelyek az elemi csapásokra vonatkoznak. Ezek a rendelkezések, amelyek eddig a kereseti adónál ismeretlenek voltak, szintén az adózók érdekeit veszik tekintetbe, t. i. elemi csapásoknál a 6. és 7. §-ok adóleirást engednek meg. A csőd, amely a kére-