Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-40
364 . A nemzetgyűlés 40. ülése 1922, különösen a fürdőhelyeken vigyázni kell, hogy szigorúan kettéválasztassanak ezek a más elbírálás alá eső csoportok a többiektől és hogy a konjunkturális magas bérek ne legyenek kedvezőtlen hatással a bérbe nem adott házak adójára. Ami a javaslat részleteit illeti, nem fogom untatni a t. Nemzetgyűlést minden egyes paragrafus tartalmával, (Halljuk! Halljuh!) bár kívánatosnak tartanám épen arra való tekintettel, hogy ez az első eset, mint később ismertetem, hogy az igen súlyos adócsalási paragrafusok életbeléptetnek az egyenesadónál, hogy ugy a nagyközönség, mint a sajtó erről kellően tájékoztassanak, s még inkább, hogy azok ezekkel a kérdésekkel intenziven foglalkozzanak, hogy a köztudatba belevitessenek ezek a nagyon súlyos, nem tagadom valóságos infame kasszálást jelentő büntetőjogi szankciók. Az adómentességre rátérve, igen helyesnek tartotta a pénzügyi bizottság, hogy a pénzügyminister ur a házadómentesség körét megszükitette. Még az 3 919-es adó javaslatban sok olyan adómentesség volt, amit a mai nagyon nehéz helyzet nem enged meg, a jelenlegi javaslat ezzel szemben princípiumként azt tűzte maga elé, hogy azokra a lakásokra nézve, amelyek tényleg emberek lakásául szolgálnak, az adómentesség a minimumra szorittassék. Az ideiglenes mentesség tekintetében azonban nem lehetett szűkkeblű és itt a sajtó utján már bejelentett ellenzéki kritikával szemben kénytelen vagyok megjegyezni, hogy — épen az építési akcióra figyelemmel, azzal a belátással, hogy az adómentesség biztosítása az egyik legfontosabb motívum arra, hogy az építkezés előmozdittassék és a lakásszükség megszüntettessék, — ez az adójavaslat expressis verbis kimondja, hogy ezek az adómentességek továbbra is érvényben maradnak. Dénes István: Nem biztos, hogy segítenek! Őrffy Imre előadó; Mindenesetre megvan a lehetőség arra, hogy az adómentesség biztosításával az építkezési kedv emeltessék. Kátérek az adókulcsra. Számokkal vagyok bátor igazolni, amint a beszédem elején jeleztem, hogy a régi kulcs nem változik. A régi kulcs, amely öt csoportban szerepel és 9, 11, 14, 15 és 16°/o-ban volt megállapítva, látszólag emelkedik, ez azonban tisztán csak egy matematikai látszat, mert, mint nagyon jól méltóztatnak tudni, ez az adójavaslat össze van kötve igen terhes pótlékoknak, az általános jövedelmi pótadónak és az országos betegápolási pótadónak eltörlésével, ugy hogy igen egyszerű matematikai müvelet segítségével meg méltóztatnak Győződni arról, hogy ugy a legmagasabb fokban, a 24%-os kategóriában, mint a másik kategóriában, ahol 20 és 14°/o van megállapítva, alig van x lt—l 0 ja-m eltolódás, azaz emelés illetve csökkentés. Ám kénytelen vagyok, mint nem érdekelt fél megjegyezni, hogy igazolt a háztulajdonosoknak e tekintetben az a véleménye, hogy a házbéreknek a szabad forgalom melletti természetes évi augusztus hó 21-én, hétfőn. emelkedése nem állott be, tehát ennél az adónál kellett a legkíméletesebben eljárni. Ha t. i. megengednénk a ház haszonértékét a kereslet é-> a kínálat elve szerint érvényesülni, akkor természetes, hogy a régi adókulcs, a status quo ante fentartása minden tekintetben igazságtalan volna, most azonban, objektive megállapítva, a háztulajdonosok igen nehéz helyzettel küzdenek a tekintetben, hogy a házaikat csak karban is tartsák, tehát indokolt, hogy ezt az adókulcsot alkalmazzuk, amely, ha hozzászámítjuk a helyhatósági adópótlékot is, úgyis közel megy a hozadék háromnegyedéhez, sőt 100%-ához. Dénes István : Ezért nem szabad a hozadékot megadóztatni! Őrffy Imre : Ez a hozadéki adók mindegyikénél felhozható, azonban jelzem, t. képviselőtársam, hogy bár a hozadéki adót egy modern financpolitikus sem helyesli, de méltóztassék meggondolni, hogy a forgalmi adó is egy nonsens a pénzügyi elmélet szempontjából és méltóztassanak belátni, hogy a financelmélet ma mindenütt csődöt mondott. Hiszen Hegedüs Lóránt is, aki mint egyetemi magántanár könyvet irt a forgalmi adó ellen, mégis kénytelen volt idehozni az arra vonatkozó javaslatát. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Bosszul tette!) Wem tette rosszul, mert forgalmi adó és hozadéki adók nélkül nincs financminister, aki ma az államháztartás vitelét csak valamennyire is biztosíthatná. (Ugy van!) A kulcsok ismertetése után magával a törvényjavaslattal bővebben nem akarok foglalkozni, megemlítem azonban azt, hogy a háztulajdonosoknak nagy sérelme, — ami különben a hozadéki természetből folyik, — hogy a törvényjavaslat a jelzálogos terheket nem veszi tekintetbe. Más szóval : egy meg nem terhelt ingatlan ugyanazt a terhet viseli, mint egy megterhelt. Ha azonban a hozadéki adók fentartásától ma kényszerítő körülményeknél fogva elállni nem tudunk, akkor az ezzel járó összes kritériumokat is keresztül kell vinni valamennyi konkrét rendelkezés során. Az adókivetés tekintetében az eddigi rendszer beválván, azon a törvényjavaslat más változtatást nem tett, mint csak azt, hogy az adófelszólamlási bizottságnak mint II. fokú hatóságnak hatáskörét megszüntette, ezentúl tehát nem oda fellebbezünk, hanem a pénzügyi igazgatósághoz. Az eddigi rendszernek, a felszólamlási bizottságoknak ismételten tapasztalt nehézkessége, továbbá a szakértelem érezhető hiánya, — hiszen majdnem mindig a pénzügyi referensek vitték a bizottságokban a szót, — tette szükségessé azt az intézkedést, hogy a fellebbezés elintézése a pénzügyigazgatóságokra bizassék, mint II. fokú hatóságra. Most a büntető rendelkezésekre térek át. (Halljuh! a sBélsobaloldalon.) Amint beszédem elején jeleztem, ez az első fecske, bár nem örvendetes az egyenesadót fizető publikum szempontjából. Ez az első egyenes adótörvény,
