Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-39
A nemzetgyűlés 39. ülése 1922. zetben, hogy az ország újjáépítésére szolgáló eszközöket a limine, elvileg megtagadja. Szilágyi Lajos : Lássuk a progresszivitást! Almásy László előadó : Ez alapon újból ajánlom a t. Nemzetgyűlésnek, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen). Elnök : Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a tárgyalást félbeszakitom. Mielőtt a sürgős interpelláció meghallgatására áttérnénk, napirendi javaslatot kivánok tenni. (Ralijuk ! Halljuk !) Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket hétfőn, f. évi augusztus hó 21-én d. e 11 órakor tartsuk, s annak napirendjére tűzessék ki : 1. A nemzeti nagy közgyűjteményeink önkormányzatáról és személyzetükről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása; 2. a nyomdatermékek tudományos célokra szolgáló kötelespéldányainak beszolgáltatásáról szóló 1879. évi XLI. te. kiegészítéséről szóló törvényjavaslat ; 3. a földadó kivetésének és az ezzel kapcsolatos kérdéseknek újból való szabályozásáról, a házadóról és a fényűzési lakásadóról, továbbá az általános kereseti adóról és a társulati adóról szóló pénzügyministeri törvényjavaslatok általános tárgyalásának folytatása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik Várnai Dániel képviselő ur sürgős interpellációja a vallás- és közoktatásügy minister úrhoz. Várnai Dániel: T, Nemzetgyűlés! Egy olyan jelenségre kívánom felhívni a t. közoktatásügyi minister ur, valamint a t. Nemzetgyűlés figyelmét is, amely mai állapotaink veszedelmei között is elsőrendű jelentőségű. (Halljak! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A tankönyv drágaság ez. (Zaj.) Elnök (csenget)'. Csendet kérek, képviselő urak. Várnai Dániel : A tankönyvdrágaság már az elmúlt esztendőben is igen intenziven érezhető volt, az idén azonban különösen a szegény emberek számára szinte elviselhetetlenné fokozódott. Ismétlem, hogy veszedelmes ez a drágaság, különösen azért, mert az ember szellemi táplálkozásának legközvetlenebb eszközét, a könyvet drágítja meg s ugyanabban a tempóbán, ahogy ez a drágaság emelkedik, csökken a könyv fogyasztása is. Már pedig ahol a könyv és szappanfogyasztásnak tendenciája lefelé megy, abban az országban igen nagy baj van. Az általános könyvdrágaság e pillanatban engem nem érdekel. Szóvá kell azonban tennem az iskolakönyvek és a tanszerek óriási mértékben való drágulását már a múlt esztendőhöz képest is. Szóvá kell ezt tennem már azért is, mert ezeknek az áraknak alakulására befolyása van a közoktatásügyi minister urnák, módja évi augusztus hó 18-án, péntehen. 359 van az árak alakulását olyképen szabályozni, hogy az sem a szegény szülőkre, sem magára az oktatás ügyére kártékony hatással ne legyen. Ehhez nemcsak módja van a minister urnák, ez kötelessége is. A tankönyvdrág asa got meg fogom világítani a következő számadatokkal. Először is felolvasom egy könyvkereskedő nyilatkozatát, aki maga csak annyiban érdekelt fél, hogy a tankönyvdrágaság neki kedvez, azonban fel tud emelkedni az egyoldalúságról olyan magaslatra, amelyről általános érdekeket is lát s vél szolgálni, mikor a következőket mondja (olvassa) : »Az elemi iskola első osztályának tankönyvei ma 44 koronába kerülnek, mig békében ezek csak 60 fillérbe kerültek. A második elemi iskolás kis tanuló könyvei ma már 75 koronába kerülnek, békében 1 korona 20 fillér volt az áruk. A harmadik elemista 130 koronáért, a negyedik elemista 160 koronáért kaphatja meg könyveit. A polgári iskola, a gimnáziumok és reáliskolák tankönyveinek ára igen borsos — mondja egy könyvkereskedő — mert 800—1300 koronába kerül egy egy osztály tankönyve füzetek nélkül. Ami a tanszereket illeti, egy irka ára ma 3 korona, a ceruzáé 30 korona, nagyobb füzeté 30 és egy üveg tintáé 35 korona.« Ezek az árak azonban a három hónap előtti árak, -azóta a könyvkiadók és tanszerkészítők felemelték már az árakat. A könyvkiadóknak az a kérelme, hogy az árakat emelhessék, a kultuszministériumban fekszik és ugy tudom, hogy rövidesen tárgyalás alá kerül. Az előbb Emiltett könyvkereskedő nyilatkozatában az iskolakönyvek mai ára a békeesztendők állapotához van viszonyítva. Elég horribilis százaiékar anyu különbözet mutatkozik. Azonban bátor leszek rámutatni néhány tankönyvre, amelynek ara a múlt évi árral van összehasonlítva. Itt van pl. a községi elemi iskolák olvasókönyve, amelyre feltótlenül szükség van, ez szeptemberben még 19 koronába került, ma 54 korona az ára. A harmadik osztály olvasókönyve 28 korona volt, ma 80 korona. Az állami iskolákban egy Benedek-féle olvasókönyv 20 korona volt a múlt esztendőben, az idén 70 korona. Vannak azonban az elemi iskolákban olyan tankönyvek is, — igy a KapyPap-féle — amelyeket nagyon sok iskolában használnak és amelyeknek az ára 120*—168 — 190 korona, tehát annak a könyvkereskedőnek állítása, hogy 44 koronáért meg lehet venni az első elemista gyermek könyveit, megdől azon a valóságon, hogy egyetlenegy olvasókönyv ára 120—168—190 korona azokban az iskolákban, amelyekben ezeket a könyveket alkalmazzák az igazgatók. A polgári iskolában egy természetrajzi könyv 120 korona volt a múlt esztendőben, ma 174 korona. A középiskolákban, ahol szintén órási módon drágultak az egyes tankönyvek, egy Torday-féle retorika a múlt esztendőben 8 korona 80 fillérbe került, az idén
