Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-39

â5ê A nemzetgyűlés 39. ülése 1922. évi augusztus hó 18-án, pénteken. lehető legnagyobb hátránnyal jár nemcsak bizonyos társadalmi osztályokra nézve, hanem nagy hátránnyal jár egyéb szempontokból is, mert hiszen, amig az államháztartás legalább a rendezettség útjára nem lép, — nem arról beszélek, hogy véglegesen rendezett állapotba kerül, — de amig nem lépünk arra az útra, amely a rendezés felé vezet, sem külföldi hitelt nem remélhetünk, sem a külföld bizalmának megnyerését nem remélhetjük. Lehetnek politikai kérdések, amelyek kétségtelenül összefüggnek azzal a körülménnyel, hogy a külföld bizalommal viseltessék az ország iránt, de mégis elsősorban az anyagi rendezettség, az államháztartás rendje az, ami megadja a külföldnek a bizalmat, és csak akkor térünk mi igazán a javulás és rendezettség útjára, amikor háztartásunkban a kiadásoknak és bevételeknek egyensúlya helyreállittatik, Egészen nyilvánvaló, hogy a pénzügyi kormányt ezek a szempontok vezették, amikor a földadójavaslatot és az összes adójavaslatokat előterjesztette. Es itt fel kell hivnom a t. nemzetgyűlés figyelmét arra az igen fontos körülményre, hogy az ezer holdnál nagyobb vagyonváltságot fizető nagybirtokosok vagyonváltság fejében már körülbelül 400.000 hold földet bocsátottak az állam rendelkezésére. Ha ez a 400.000 hold föld az állam terheinek rendezése érdekében célirányosan és megfelelő bölcsességgel használtatik fel, ós ha az adójavasi átok eredményéből szintén megfelelő összeg fog az államháztartás rendelkezésére bocsáttatni, akkor nem kétlem, hogy ráléptünk arra az útra, amelyen haladva eljutunk a teljes rendezettséghez. Nem ringatom magamat semmiféle vérmes reményekben, de abban a megGyőződésben vagyok, hogy áldozatok nélkül és megfelelő eszközöknek rendelkezésre bocsátása nélkül nem kerülhetünk abba a helyzetbe, hogy az államháztartást legalább is a javulás útjára vigyük. Nehéz és igen súlyos aggodalmakkal találkoznak a közvéleményben ezek a javaslatok. Kétségtelen dolog, hogy ujabb terhek előtt állunk, de annyi bajt, annyi súlyos terhet és annyi súlyos következménnyel járó bűnt, amik épen a közelmúltban gyökeresnek, értve alatta a forradalmakat és azoknak rettenetes rombolásait ... (Egy hang a szélsöbalolddlon : Az ellenforradalmat!)... áldozatok nélkül helyrer hozni nem lehet. A földadójavaslatnál fokozott áldozatot kivan az államháztartás rendezése a földbirtokos osztálytól. Ez a javaslat az 1875: "VII. tcikken alapszik, amely a kataszteri tiszta jövedelmet jelölte meg az adó alapjául és a jövedelmet arányosan kívánja megadóztatni. A jövedelem megállapításához pedig a törvény alapján ugy jutott a pénzügyi kormány, hogy törvény rendelkezései szerint különböző kerületekre osztották fel az országot, a becslés megállapítása szempontjából becslő kerületekre, ezek a kerületek azután becslési járásokra, a járások pedig osztályozási vidékekre osztattak. Hét művelési ág állapíttatott meg és a különböző művelési ágakra vonatkozóan különböző osztály állapíttatott meg, amelyeknek a számát nyolcban határozták meg. Szijj Bálint : Bosszul állapították meg ! Almásy László : Kétségtelen t. képviselőtársam, hogy voltak hibák az 1875 : VII. tc.-ben . . ., Szijj Bálint: Újra kell csinálni! Almásy László : ... de az is kétségtelen, hogy e törvény alapján foganatosított becslés volt életben egészen mostanáig és a váltakozó kormányok, amelyek a parlament különböző pártjaiból alakultak meg, — hivatkozom a koalíciós kormányzatra is — ezt a törvényt mindvégig érvényben tartották, mert hiszen átment az bizonyos tekintetben a magyar nép vérébe és általánosságban jónak is bizonyult. Egyes hibák kétségtelenül voltak benne, de épen ezeknek javítására törekedett az 1900. évi V. te. Nem mondom, hogy a javítás teljesen bekövetkezett, azonban kétségtelen, hogy ennek a törvénycikknek nyomán bizonyos szanálás mutatkozott. Ez a törvényjavaslat, amelyet a pénzügyminister ur most beterjesztett, a földadótörvényjavaslat ugyanerre van alapítva és a kataszteri tiszta jövedelmet kívánja megadóztatni. Az adó mérvének megállapítása pedig egészen világosan szólva, egészen egyszerű, nevezetesen minden békebeli adó 1 korona helyett kivan az adózótól 5 kilogramm búzát, illetőleg az 5 kilogramm a mai értékviszonyoknak megfelelő pénzértékét. T. Nemzetgyűlés ! Ez az adó kétségtelenül súlyos, kétségtelenül nehéz teherrel fog az adózó közönség vállaira hárulni, mert hiszen itt következik be körülmény, hogy a valódi bevételeknek megfelelőleg lesz a gazdaközönség megadóztatva, a földek jövedelmét eltitkolni nem lehet, mert hiszen az, a kataszteri becslés alapján már évek hosszú sora óta meg van állapítva, tehát egy fix alapon dolgozik itt ez adókivető kormány. Iparkodott a pénzügyi .bizottság az adójavaslatnak súlyosabb terhein könnyíteni. (Egy hang a szélsöbalóldalon: Elég rosszul tette!) Magát a földadójavaslatnak lényegét, a lényeges irányokat nem érintette, de ott, ahol különösen a kisebb emberek terheinek a könnyítéséről van szó, iparkodott ezeket a terheket leszállítani. (Ugy van! jobb felől.) 'Már mag a körülmény, t. Nemzetgyűlés, hogy a bizottság a törvény első szakaszába azt a rendelkezést kívánta felvenni, hogy ennek a javaslatnak az érvényessége, a tartama nemcsak a kezdettől, az érvénybe lépéstől, de az érvényben maradása is határoltassék meg, már maga ez a körülmény is mutatja azt, hogy a pénzügyi kormányzat itt nem állandó terhet kíván a földbirtokososztályra ráróni, hanem az átmenetet