Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-38

334 À nemzetgyűlés 38. ülése 1922, A gyűjtemény egyetem, melyet a t. minister tu kontemplál, —azt hiszem, ezt a megjelölést méltóztatott magáévá tenni — határozottan okos, céltudatos és nemzeti szellemű munkát kivan megvalósitani. Mint az előadó ur Emiltette, csakugyan titokban benne rejlik, benne lappang egy gondolat, mely mindnyájunk lelkében is él, hogy az ilyen természetű tudományosan fejlődött önkormányzatot biztosit ó munkával szolgálhatjuk azt a messzemenő célt is, melyet mi itt egész szerényen irredentizmusnak nevezünk. Ez az irredentizmus lényegét illetőleg semmi más, mint régi történelmi jogainknak visszaszerzése, az az ezeréves jusson hozzánk fűződő ország, amelyről lemondani soha nem fogunk. De az irredentizmust is okosan és bölcsen kell szolgálni, az irredentizmust könnyelműen hirdetni annyit jelent, mint épen arról mondani le, hogy biztosítsuk az irredentizmus végső célját. Egyáltalában bölcsesség és meggondolás szükséges ezen szó hangoztatásánál, hogy meg ne történjék az, hogy az irredentizmusnak olyan természetű hangoztatásával, melyben nincs okszerűség és nincs az arról való gondolat, hogy hiszen az elszakított területeken élő testvéreink még égőbb vággyal érzik az irredentizmust, magát az irredentizmust tegyük lehetetlenné és az ő helyzetüket súlyosbítsuk. Ezért nem szeretem az olyan hangos és hangoskodó irredentizmust és az olyan pattogást, —bocsásson meg a t. előadó ur —- amellyel ő a javaslatot megindokolta. Egy pillanatra talán hatást keltő« dolog, de lényegében értéktelen. Méltóztassanak komolyan felfogni ezt a kérdést ; ne álljunk a piacra, hanem dolgozzunk az irredentizmusért, mely nemzetünk lelkében él komolyan, reálisan a kultúra eszközeivel, szellemi, anyagi és gazdasági téren egyaránt. Szeretném megtisztítani végre a szavakat most felvett, uj fényüktől, amely semmi más, mint vakitó tendenciájú felvillanások és a lényegében nem mutatják azt a komoly törekvést, mely pedig mindenkiben kell, hogy éljen. Soviniszta nemzedéket nevelni \ A sovinisztaság maga jogosult akkor, amikor hazámat bántják, amikor arról van szó, hogy értékeinket el akarják venni, amikor nyelvben és kultúrában meg akarnak zavarni, de sovinisztának lenni akkor, amikor , senki sem bánt, és sovinisztának lenni saját test- : véreivel szemben idebent, és hangoztatni, hogy én jobb magyar vagyok, mint te, nem okos dolog, ; és ehhez senkinek sincs joga. (Ugy van ! Ugy van ! \ a bal- és a szélsőbaloldalon.) Lehetnek ebben az országban különböző meg- ; Győződésü emberek, akik máskép és máskép akarják szolgálni a nemzet és az ország ügyét, de különb- ; séget tennünk a magyarságban és a jószándékban nem szabad, nem lehet. Azért mondom én, hogy ne . méltóztassanak mindig a soviniszta politikát hangoztatni egymással szemben. Méltóztassanak azt \ a külső ellenséggel szemben hangoztatni, mert 1 diszharmóniát nem szabad teremteni itt a lelkekfoe». Kossuth LajosTa utalok, aki azt irta az érni- ! grációból ideküldött egyik levelében ; Harmóniát évi aug. hó 17-én, csütörtökön. a különféleségekben ! Ezt üzente Magyarországnak. Szeretném, ha Kossuth Lajos intelmét végre átérezné mindenki ebben az országban. Harmóniát a különféleségekben ! Mindannyian magyarok vagyunk, vegyék már tudomásul, hogy mindannyian jót akarunk ebben az országban. Ismerek emigráltakat, akiket önök megvetnek, mostani emigráltakat, akik betegek abban a vágyban, hogy hazakerüljenek és segítsenek ezen a nemzeten. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) A bűnösök lakoljanak, de a jószándéku emberek végre üljenek össze es segítsenek ezen a nemzeten, amely kultúrát, jobb jövőt akar és régi történelmi határait kívánja visszaszerezni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak nekem megengedni, hogy az így általánosságban belőlem kikívánkozó gondolatokat itten hozzárögzitsem a javaslathoz, amely gondolatok határozottan kell hogy aláfessék minden ilyen kulturális megmozdulás első etappeját. Kell, hogy itt is, mikor megindul és látjuk, hogy jó kezdeményezés történik, a kritika előálljon és megállapítsa azokat a kereteket, amelyek mögött ez a jó kezdeményezés tovább folytathassa a maga célravezető munkáját. Engedje meg tehát, t. minister ur, hogy bizonyos kifogásokat emeljek a javaslattal szemben. A javaslat általános szellemével teljesen egyetértek, célzatát helyeslem és örvendek, hogy a minister ur ezzel a javaslattal idelépett. Azt látom azonban, hogy vagy a tanácsadói nem informálták eléggé, vagy talán a figyelme nem terjedt ki ennek a kérdésnek egész területére, mert ugy látom, hogy a muzeumoknak egy bizonyos, egész nagy területét kiszakította ebből a javaslatból. Farkas István, előttem szóló t. képviselőtársam már említette, hogy a minister ur a Társadalmi Muzeumot nem illesztette be a javaslatba. En meg akarok emlékezni másfajta muzeumokról, nevezetesen az irodaolm történeti és az irodalmi muzeumokról, amelyek szintén kihagyattak. Már pedig a magyar irodalomnak nagy és értékes hagyományai vannak. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy az első és legkitűnőbb betűszedő magyar ember volt, ittebei Kiss Miklós, aki az első magyar bibliát kiadta, abban az időben, amikor még a biblia-nyomtatás olyan métely volt, hogy őt épugy üldözték, mint szabadgondolkodó destruktívet, mint most a kultúrának egyes szabadabb gondolkodóit ilyen vádakkal illetik. Méltóztatnak tudni, hogy az elszakított Erdély a magyar kultúrának ősi kincsesháza. A magyar nyelv szépsége onnan ment át âz irodalomba Mikes Kelemen levelein és azon leveleken keresztül, amelyeket az erdélyi családok irtak egymáshoz. Egyáltalában Magyarország irodalmi kultúrája olyan hatalmas, olyan nagy, hogy csak az iskolakönyvek ronthatták meg annak szellemét annyira, hogy a benne rejlő igazi kincseket a ma tanulni akaró nemzedék nem aknázhatja ki. A rossz iskolakönyvek okozták ezt, mert a professzorok nem tudták meglátni, hogy mi abban az igazi érték, mi a nevelő hatású, sohasem látták meg a korok