Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-37

A nemzetgyűlés 37. illése 1922. az a kis libapásztor és disznópásztor-gyerek nem lesz öntudatos tagja ennek a társadalomnak, az csak egy letiport keserű lélek marad, a társadalomnak a páriája, és nem lesz nálunk abból a kis libapásztorból soha egy Humboldt Sándor. Ne bízzuk tehát ezt a kérdést egyes társadalmi szervezetekre, hanem segítsen az állam és a társadalom karöltve és összefogva. (Ugy van! a szélsöbálóldalon. ) T. Nemzetgyűlés ! A segítésnek és a kérdés megoldásának volnának olyan részletei, amelyek szinte kézenfekvők. Már az a körülmény, hogy maga az állam 30 koronát ad havonta a hadigondozó hivatalnak egy gyermek ellátásának költségei fejében, mutatja, hogy nem fogták meg jól ezt a kérdést. Azt hiszi az állam, hogy ezzel a 30 koronával elintézte minden kötelezettségét ezzel a gyermekkel szemben ? Nem, t. Nemzetgyűlés! Kell intézményeket biztosítani arra nézve, hogy ezek a gyermekek továbbnevelődjenek, a hadiárvaházak mellett mindenféle szociális és nevelő intézményt kell kifejleszteni, bizonyos produktív pálya felé kell terelni ezeket a gyermekeket. Különben is, — és erre felhívom a t. többségi túloldal figyelmét, — ezek a gyermekek nagyobbrészt annak a keresztény társadalomnak a tagjai, amelynek az elveit annyira hangoztatják és túlzott formában mindig oda vetítik a magyar politikai élet horizontjára, amelyek mellett agitálnak, azt hirdetve, hogy ez az ország keresztény és nemzeti. Hát, senki sem vonja kétségbe, hogy ez az ország keresztény és nemzeti, de akkor méltóztassék keresztényileg és nemzetileg viseltetni főleg azokkal a kisgyermekekkel szemben, akikre maga a Megváltó mondotta: »Eresszétek hozzám a kisdedeket!« (Ugy van! a szélsöbálóldalon.) A segítésnek volnának különféle módjai, különösen az, hogy hamarosan és gyorsan férőhelyeket kell létesíteni a kisgyermekek részére. En azt látom, hogy itt Budapesten egészen nagy számban vannak bizonyos kaszárnyaépületek, amelyeket általában gyakorlatiatlan módon használnak fel, amelyek részben üresen állanak, részben apró kis hivatalok számára foglaltatnak le. Ezeket könnyen át lehetne alakítani pl. rabitzfalakkal ilyen árvaházak részére. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt is 'tudom továbbá, hogy a vidéken vannak uri kastélyok, amelyek üresen állanak; vájjon nem volna-e gyönyörű gesztus, hogyha ezeknek az uri kastélyoknak, amelyek üresen állanak és amelyekbe a földesúr olyan ritkán megy el, egy részét e célra használnák fel? (Ugy van! a szélsöbálóldalon. Egy hang a szélsöbálóldalon : Ehhez szív is kellene!) Ezt a gondolatot azért vetem föl, mert emlékezem a világháborúból arra, a nagyszerű akcióra, amellyel a községekben és városokban hadikórházakat állítottak föl a községek és városok jóakaratából és ezek fentartásához az állam és a társadalom is hozzájárult : nem lehetne-e tehát hasonló akciót indítani most évi augusztus hó 16-án, szerdán. 311 hadiárvaházak létesítése érdekében? Mert ez a kérdés van annyira fontos és sürgős,, hogy az államháztartásba beillesztve, a kormány által helyesen vezetve, megoldassák. (Ugy van! a szélsöbálóldalon.) Egypár gondolatot vetettem fel; nem kívánok mélyebben behatolni a dologba azért, mert e kérdés megbeszélése alapos és komoly munkát igényel és minden társadalmi szervezetnek bevonásával kellene végre ezt a társadalmi akciót, ezt a szociális mozgalmat megindítani. Ezért kérem a ministerelnök urat és az összkormányt, hogy a legsürgősebb feladatai körébe iktassa a hadiárvák ügyének kezelését. A kérdés égető, mert ezerszámra elpusztulhatnak már ezek a szegény gyermekek, és a drágaság ma fokozottan hárul épen azokra a szerencsétlen hadirokkantakra és özvegyekre, akik gyermekeiket nem tudják eltartani és arra vannak kényszerítve, hogy bármennyire is szeretik gyermekeiket, mégis ostromolják a hivatalos szervezeteket azért, hogy valamiképen elhelyezzék gyermekeiket, mert különben azokkal együtt ők is elpusztulnak. Tehát a mai r viszonyok teszik sürgőssé a kérdés megoldását. Én nagyon kérem, ne méltóztassék egy modern Taigetost létesíteni és mintegy azon keresztül lelökni e kis gyermekeket ezerszámra a pusztulásba, hanem a szükséges menhelyeket, kórházakat, árvaházakat kell száz meg száz számra létesíteni minden városban és községben, olyan mértékben, hogy ott minden árva elhelyezhető legyen. Klárik Ferenc: Ez a nemzet érdeke! Pakots József : Igen, ez a nemzet érdeke és a nemzeti becsület kérdése is ! Itt elsősorban az állam támogatására van szükség, de a társadalomnak is segítenie kell, mert hiszen méltánylandó, hogy a mai súlyos gazdasági helyzetben a pénzügyi kormányzatra nézve nagy problémát jelentene e kérdés megoldása; ezért össze kell állania mindazon erőtényezőknek, amelyek segítségével meg tudjuk e kérdést oldani. ( Ugy van ! a szélsöbálóldalon.) Nekem az az érzésem, hogy valahányszor ilyen kérdés felmerül itt a nemzetgyűlésen, mi elmondjuk ezeket a kívánalmakat, a nemzetgyűlés minden tagja feltétlenül együtt érez velünk, de aztán a kérdés valahogyan ellaposodik, elmúlik, csak egy incidens volt a felszólalás és senki se törődik r

tovább vele, maga a kormányzat a legkevésbé. Én ezt a kérdést napirenden fogom tartani, (Helyeslés a szélsöbálóldalon.) mert ez egyike azoknak a kérdéseknek, amelyek kötelességünkké teszik, hogy őket napirenden tartsuk. Ha pedig ilyen formában, mint ahogyan megpróbáltam, nem vezet sikerre, — akkor mint izgatóanyagot, amely a lelkeket, a lelkiismereteket fogja izgatni, fogom növelni ós táplálni, nem rossz, hanem jó értelemben, azért, hogy mindenki átérezze ennek jelentőségét, nemzeti és kulturális értékéi