Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-35
A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. Peidl Gyula : . . . annál kevésbé, mert hiszen ezeket a kétségtelenül érdekes és az ország szempontjából értékes és tanulságos dolgokat más alkalommal még elkerülhetetlenül szükséges lesz tisztázni. Engedjék meg azonban nekem, hogy leszegezzek egy tényt, hogy — anélkül hogy én itt ma bele kívánnék menni annak az alapos megvizsgálásába, hogy a románokat hát behivta-e valaki s ha igen, ki hivta be — azt mégis megállapítsam, hogy tulaj donképen ez a kiindulási pont. Az interpelláció e körül forgott, és ha a mínisterelnök* ur erre elmondta, hogy ő nem tudja, hogy hivták-e be a románokat vagy sem, . . . Benárd Ágost : Senki sem hivta ! Peidl Gyula : . . . a többi felszólaló azonban nem arról beszélt, hogy behivta-e valaki a románonokat, hanem arról beszélt, hogy ki volt jóbarátságban a románokkal és ki volt velük rossz viszonyban. Benárd Ágost : Es arról, hogy kik tartották itt! Peidl Gyula : Akik jóbarátságban voltak velük, azok tartották itt ; akik rossz viszonyban voltak, azok nem óhajtották, hogy itt maradjanak. Erre nézve van itt egy akta, amelyet Clemenceau irt alá s amely, ha nem is nyújt pozitív felvilágosítást egyelőre arra, vájjon behivta-e valaki a románokat vagy sem, bizonyos irányban mégis nyújt valamelyes támpontot. Clemenceaunak ez a távirata következőképen szól (olvassa) : »A szövetkezett és társult hatalmak újból vizsgálat tárgyává tették azokat az értesítéseket, amelyeket a Budapestre kiküldött missziótól és más forrásokból kaptak, és a következő határozatra jutottak : A szövetkezett és társult hatalmakban erős a vágy, hogy a magyar néppel tartós békét kössenek, nem hiszik azonban, hogy az lehető legyen addig, amig a jelenlegi magyar kormány van a hatalmon. Ez a kormány nem a nép akaratából létesült, hanem . . .« — itt a cenzúra törölt egy sort, amely igy szól — »hanem egy idegen hatalom segítségével és egy rendőrcsoport által végrehajtott államcsínynek köszönheti létét. A kormány feje a Habsburg-család egy tagja, azé a Habsburg-házé, amely politikája és becsvágya következtében nagymértékben felelős azért a szerencsétlenségért, amely alatt ma az egész világ szenved és még soká szenvedni fog.« Benárd Ágost: Ez az ellenség állítása ! Peidl Gyula (tovább olvas) : »Az a béke, amelyről ezzel a kormánnyal tárgyalnának, nem lehetne tartós, misrészt pedig a szövetséges és társult hatalmak ezt a kormányt nem. is részesíthetnék abban a gazdasági segítségben, amelyre Magyarországnak oly nagy szüksége van. Ha erre József főherceg azt hozná fel ellenvetésül, hegy ő hajlandó magát, mielőtt még a szövetséges és társult hatalmakkal tárgyalásokat kezdene, a nép megkérdezésének próbája alá v etni , arra az a válaszunk, hogy minket ez sem elégíthet ki, mert a választások ez esetben cly kormány közigazgatása alatt történnének, amelynek élén maga a évi augusztus hó 2-án, szerdán. 293 főherceg áll. Magyarország jelenlegi szerencsétlen helyzetében nagyon nehéz választások utján megkapni a népakarat tényleges kifejezését, ezek a nehézségek azonban legyőzhetetlenek lennének, ha a választások egy Habsburg ellenőrzése alatt történnének. Még ha az ilyen módon megválasztott nemzetgyűlés az ország tényleges akaratát képviselné is, sem. hinné azt el senki. Az európai béke érdekében kénytelenek tehát a szövetkezett és társult hatalmak ragaszkodni ahhoz, hogy az a férfi, aki jelenleg a magyar államban a legfőbb hatalmat a maga részére igényli, visszalépjen és egy olyan kormány apelláljon a népre, amelyben valamennyi párt képviselve van.« Benárd Ágost : Meg is történt ! Peidl Gyula: »A szövetkezett és társult hatalmak hajlandóknak jelentik ki nagukat minden c lyan ke rmánny al tárgyalá sokba be csátkezni, amely egy ilyen módon választott nemzetgyűlés bizalmát birja. Clemenceau.« T. Nemzetgyűlés ! Clemenceau ur, a legfőbb tanács elnöke, augusztus 23-án nem. írhatta ok nélkül az akkori magyar kormánynak, hogy egy idegen hatalom, segítségével és egy rendőrcsoport által végrehajtott államcsínynek köszönheti létét,... Benárd Ágost: Hogyne, mert a vörös hadsereget a reminek verték szét ! Peidl Gyula : ... az feltehető, már pedig, ha ez feltételezhető, akkor elénk mered az a kérdés, hogy — ha pillanatnyilag nem kívánjuk is kutatni, vájjon behivták-e a románokat vagy sem — a románok bejövetele augusztus 4-én, a puccs augusztus 6-án történvén, ilyen rövid idő alatt az idegen hatalomnak ezt a segítségét vájjon meg lehetett-e szerezni ? Az én érzésem szerint ez a kérdés mered elénk. De ezt az érzést azután erősiti Csilléry képviselő urnák nem ma, hanem 1920 január 18-án a Virradatban megjelent egy intervjuja amelyben azt mondotta (olvassa) : »Még csak azt akarom megjegyezni, hogy egy román katonatiszt lojalitásának köszönhető, hogy az egész akciót sikerült végrehajtani.« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : No lám!) Ha összevetjük a kettőt, legalább is gondolkozni lehet ezen. Kiss Menyhért : Mire mondta ezt Csilléry ? Peidl Gyula : Ez egy uj fejezet ; nem tudom, mire mondta. Nem kívánok egy egész cikket felolvasni. Itt egy uj fejezet kezdődik, a »Trikolor« és azzal kezdődik, amit most felolvastam. Azonban itt még az is van (olvassa) : »Húszezer emberünk volt fegyverben 24 óráig a különböző őrhelyeken, de hála Istennek, nem volt rájuk szükség.« T. Nemzetgyűlés ! Amikor a románok bejöttek Budapestre, itt mindenkit lefegyvereztek. Nemcsak a katonaságtól, hanem a rendőrségtől és az u. n. gyári ezredektől is, amelyek nem voltak rendes sorkatonaság, de fegyverrel birtak, az egész vonalon elszedték a fegyvert. Zeőke Antal : Azért mégis "maradt !
