Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-31

A nemzetgyűlés 31. ülése 1922. szegény szövetkezet rendelkezésére. E szövetkezetek megszervezésére vonatkozó törvényben kimondandó, hogy e szövetkezetek oktatóiként csakis gazdasági akadémiai oklevéllel és legalább 20 évi gazdasági gyakorlattal biró gazdák alkalmazhatók. (Elénk helyeslés jobb felöl.) Nagy Emil t. képviselőtársam álláspontján vagyok abban a tekintetben, hogy a szükséges befektetésektől még az állam jelenlegi nehéz pénzügyi körülményei között sem szabad visszariadnunk. Szerény véleményem az, hogy hasznosabb szükségesebb beruházást, mint termelőszövetkezetek felállitását, ha kell, kötelező felállítását, az állam nem eszközölhet. Épen ezért e kérdést még abban az esetben is szives jóindulatába ajánlom az igen t. földmivelésügyi kormánynak, amennyiben határozati javaslatom el nem fogadtatnék. Méltóztassanak megengedni, hogy a földbirtokreformmal kapcsolatban egy másik javaslatot is tegyek. A legnagyobb tisztelettel viseltetem az Országos Földbirtokrendező Biróság működése iránt, amely a legnagyobb körültekintéssel és ügybuzgalommal igyekszik hivatását teljesiteni. A törvény hiányosságának tartom azonban azt, hogy az Országos Földbirtokrendező Biróság határozatai ellen semmiféle jogorvoslatot a törvény meg nem enged ; már pedig a legkiválóbb bíróságnál is történhetnek tévedések, melyek jogorvoslat kizárása esetén nem eliminálhatók. Epen ezért, hogy az Országos Földbirtokrendező Bírósági határozatainál is esetleg mutatkozó ilyen tévedések eliminálhatók legyenek, vagyok bátor a következő határozati javaslatot beterjeszteni (olvassa) : »Utasitsa a nemzetgyűlés a kir. kormányt oly javaslat sürgős benyújtására, amely az 1920évi XXXVI. te. alapján megszervezett Országos Földbirtokrendező Biróság véghatározatai ellen az érdekelt felek részéről való egyfokú jogorvoslat lehetőségét és e jogorvoslat elbírálásának módját is megállapítsa.« Méltóztassanak most megengedni, hogy a szociáldemokrata párt részéről beterjesztett deklarációra tegyem meg észrevételeimet. Ez a deklaráció ugy tünteti fel a szociáldemokrata pártot, mintha az lenne a dolgozónép érdekeinek kizárólagos képviselője és mintha az szolgálná egyedül a nép kultúrájának ügyét. Elismerem, hogy a nép kulturális fejlődésének terén még sok tennivaló van, de még a szociáldemokrata párt objektiv felfogású elemei sem feledkezhetnek meg az 1868 : XXXVIII. t-cikkről, mely már az alkotmányos élet legelején kötelezővé tette az állami népoktatást . . . Peidl Gyula : De nem hajtották végre ! Herczegh Béla : ... s még kevésbé feledkezhetnek meg az 1908 XL

VI : t-cikkről, mely az összes állami, községi és felekezeti iskolákban a népoktatást ingyenessé tette. De a törvény életbelépte előtt is voltak már keresztény felekezeti iskolák, amelyekben a népév? július hó 27-én, csütörtökön. 23 oktatás felekezeti különbség nélkül teljesen ingyenes volt és igy a szociáldemokrata párt nem vindikálhatja magának azt a jogot, hogy a nép kulturális érdekeinek szolgálatára egyedül hivatott. Egyoldalii és a történeti objektivitással ellentétes beállítás is, mintha a nép jólétének érdekében eddig ebben a hazában alig történt volna valami. A múlt század nagy reformkorszaka épen azt mutatja, hogy az akkori birtokos osztály maga, kényszerítő okok nélkül mondott le előjogairól és hogy épen ez a kiváltságos osztály fogadta be akkor Magyarországon elsőnek a nyugati szellemi áramlatok eszméit. Aki a múlt század első felének történetét ismeri és aki objektive tudja megítélni az eseményeket, tartozzék bármely osztályhoz, vagy bármiféle politikai párthoz is, annak el kell ismernie azt, hogy az a nemzedék, amely Kossuthot és Széchenyit adta az országnak, íz a nemzedék, amely még Deák Ferencet is magáénak vallhatta, hogy másokat ne is említsek, nemzedék nemcsak beszélni, nemcsak igérni, hanem tenni és áldozni is tudott. (ügy van! Úgy van! jobbfelöl.) De egy későbbi kor szemüvegén nézve nem is lehet az előző korok igazi hangulatát meglátni. Ami azokban a korokban a legszebb álom lehetett, mondjuk a költő Zrínyinek terve Magyarország megváltásáról, az esetleg hidegen hagyja a későbbi kor szemlélőjét, ha nem tudja annak a kornak lelkét is megérteni. A szociáldemokrata párt proklamációja csak a proletárt nézi, csak a proletár szenvedéseit látja, de nem gondol arra, hogy ennek a nemzetnek hosszú történetében volt olyan idő is, amikor mindenki egyformán szenvedett, amikor a török nem nézte azt, hogy kinek fiát viszi el janicsárnak és amikor hosszú évszázadok alatt egyformán rabolt itt mindenkit hol az osztrák, hol a rác, hol a török, hol más náció. Ez az egyoldalii beállitás megfeledkezik arról is, hogy ebben az országban nemcsak verejték, hanem vér is folyt, és ha azoknak az osztályoknak vére is nem folyt volna, amely osztályokat ma nem mondanak proletárnak, akkor ez a nemzet nem tudott volna femnaradni az elmúlt évszázadoknak annyi sok és sok vihara között. ( Ugy van ! jobb felöl.) Távol áll tőlem, hogy a múltból mindent csak szépnek lássak. Távol áll tőlem, hogy szépnek lássam azokat az elavult intézményeket is, amelyek tényleg megakadályozták azt, hogy minden ember emberhez méltó életet élhessen; de v

iszont azt tartom, hogy amikor egy magyarországi politikai párt itt megjelenik és itt deklarációt tesz, akkor ennek a magyarországi pártnak, ha magyar párt is akar lenni, a történeti fejlődést is figyelembe kell vennie és egyes elmúlt koroknak régi intézményeit nem szabad pártpolitikai céljaira kihasználnia; (Ugy van! jobbfelöl.) különösen nem szabad a. magyar jobbágyság emlegetésével, a magyar jobbágyság