Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-35
A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. Patacsi Dénes: Az ellenséggel cimboráltak! (Ugy van 1 Ugy van ! a jobboldalon.) Csilléry András : Ha ez nem hazaárulás és nem az ellenséggel való eimborálás, akkor semmi sem ! (Nagy zaj.) Sándor Pál : Majd meglátjuk ! Csilléry András : En csak azt mondom : vigyázzanak azok, akik ezt a rágalmazó hadjáratot megindították. En végtelenül sajnálom, hogy Sándor Pál képviselő ur, akit én gyakorlott régi politikusnak tartok ezen a téren, ennek a dolognak annyira beugrott. Én ugy látom, hogy ez a hátmögötti támadása az internacionalizmusnak, amely különösen a szabadkőműves páholyokból, főleg a zsidó páholyokból kelt útra a keresztény nemzeti alapon álló Magyarország ellen. Tudom, hogy ez fáj önöknek, akik a keresztény nemzeti gondolat alapjára helyezkedni nem tudnak. De figyelmeztetem önöket : erős falánkként fognak magukkal szemben találni egy nemzetet, amely többé nem fog játszani, hanem igenis sarkára fcg állni, magukkal szemben fognak találni egy szervezett társadalmat és a munkásságnak azokat a rétegeit, amelyek nem, fognak többé felülni a szociáldemokrata téveszméknek, amelyek mögött tulaj donképen a kom.munizm.us rejlik. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Azt mondom tehát még egyszer : ha vannak vádak, tisztázzuk azokat, ha vannak bizonyitékok, tegyük azokat a Ház asztalára, bizonyítsunk, (Élénk helyeslés.) mert ha voltak ennek a nemzetnek nehéz pillanataikban hazafiatlan tagjai, hazaárulói, akkor ezek ellen nekünk teljes erővel el kell járnunk. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon, középen és balfelöl. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök ". Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Hegyeshalmy Lajos ! Hegyeshalmy Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Egészen rövid leszek. Sándor Pál képviselő ur interpsllációjának második részével akarok foglalkozni, mert hiszen az első része le van tárgyalva, és konstatálhatom, hogy az, amit ő elérni akart, nem sikerült, hanem visszafelé sült el a fegyver. (Ugy van ! jobbfelől.) Kizárólag azzal a váddal fogok foglalkozni, amelyet ő meg nem nevezett egyénekkel szemben emelt, hogy nem tették meg kötelességüket és az ő mulasztásuknak tulajdonitható az, hogy amikor a románok idejöttek, vasúti anyagunknak nagy részét elveszítettük. Ezeket ő gyávaknak, pipogyáknak nevezte. Először is fel fogom olvasni, hogy e részben mit mondott Sándor Pál ur, nehogy ugy járjak, mint az előttem szólók, akikre mind ráfogta, hogy mást idéznek, mást inszinuálnak neki. Sándor Pál : Jó lesz, mert a volt minister ur ezt megszokta. Hegyeshalmy Lajos : Interpellációjának ezt a részét a következőkép mondotta el Sándor Pál (olvassa): »Amikor ugyanis a románok bejöttek, akkor elvittek innen körülbelül 30-7—35 milliárd értékű vasúti anyagot. Az összes vasúti anyagok, évi augusztus hó 2-án, szerdán. 277 majdnem összes lokomotív]aink, vagonjainknak nagy része itt rekedt Budapesten. Ezt a dolgot már régen tudom, de Hegyeshalmy kereskedelemügyi minister ur ministersége alatt nem tartottam alkalmasnak ezt a dolgot felhozni, most azonban, miután más kereskedelemügyi ministerünk van, aki csak gazdasági kérdésekkel foglalkozik és a politikumtól távol áll, mégis kérdezni óhajtom a t. kereskedelemügyi minister urat, hogyan és miképen történt az, hogy a románok itt találtak 30—35 milliárd értékű vasúti anyagot és ennek a rettentő katasztrófának következményeit még ma is borzasztóan érezzük.« Nem akarok itt foglalkozni azzal a passzussal, ahol az én személyemet emliti Sándor Pál képviselő ur. Azt hiszem, a t. Nemzetgyűlésnek minden tagja — nagyon kevesektől eltekintve —tisztában van azzal, hogy ez is meggyanúsít ás. De folytatom a felolvasást (olvassa) : »Magam a következő eredményre jutottam. Tudomásom szerint a Károlyi- vagy a bolseviki, én azt hiszem, a bolseviki kormány kidolgozott heteken keresztül egy egész tervet, hogy esetleges idegen invázió esetén mi történjék az ittrekedt vasúti lokomotivokkal és vagonokkal. Ezeket bizonyos terv szerint a Dunántúlra kellett volna küldeni. Ez a terv állítólag megvolt a Magyar Államvasutaknál, ezt megcsinálták azért, hogy ezt a nagy vagyont megmentsék.« Erre a passzusra különösen felhívom figyelmüket azért, mert mikor Pekár Gyula igen t. barátom ma délelőtt azt mondotta, hogy Sándor Pál képviselő beszédében dicsérte a bolseviki rendeleteket, ő azt mondta, hogy ilyet nem mondott. Tehát igenis dicsérte. (Ugy van ! jobbfelől.) Barla-Szabó József : Ugy van ! Ez feldicsérése a bolsevizmusnak még a vak előtt is ! Sándor Pál : Ez dicsérés ? Hegyeshalmy Lajos (olvassa): »Nem távolítottak el azonban Budapestről egy vagont sem ; minden, ami itt volt, a románok kezére jutott. Pedig nagyon jól voltak informálva, hogy mikor verték meg a bolsevikiek hadseregét Szolnok mellett és elég idejük lett volna, hogy ezeket a lokomotivokat és vagonokat a Dunántúlra eltüntessék.« Itt bátor vagyok a t. Nemzetgyűlés figyelmét felhivni at. képviselő urnák arra az állítására, hogy a szolnoki csata után lett volna elég idő ezeket a vagonokat elvinni. Erre majd rátérek később. Azt mondja itt, hogy micsoda nagy kár származott ebből és kérdi a kereskedelemügyi minister urat, hajlandó-e a dolgot megvizsgáltatni, hogy ki a felelős szerkesztője ennek, ki volt ilyen gyáva, ki volt ilyen pipogya, igy folytatja ; hivatalos vizsgálatot stb. kér és megint megismétli később, hogy »csak gyávaság, csak attól való félelem akadályozta meg őket abban, hogy ezt a vasúti anyagot elszállítsák, hogy elviszik az illetőt a románok Békéscsabára« stb. stb. Akkor valaki közbeszólt itt a képviselő urak közül, hogy tessék megkérdezni Peidlt. Erre Peidl Gyulát, képviselő ur azt mondta :
