Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-35

270 A nemzetgyűlés 35. ülése 1922, tőt felfüggeszti állásától és fizetésüket megvonja, de ezzel természetesen már akkor senki sem törődött. Ezért a sok forradalmi rendőrtiszti nyilatkozat. Mikor láttuk azt, hogy minden irányban elő van készítve tulajdonképen a kormányformának a megváltoztatása, mikor láttuk, hogy a hatalmat teljesen nyugodtan a kezünkbe vehetjük, akkor elhatároztuk — különösen az azon bizonyos Böhm népbiztos által küldött telefonértesitésre — a fordulatot. Ez a telefonértesítés ugy szólott: »Vegyetek be hamar négy burzsujt a kormányba, és akkor el vagytok ismerve.« (Derültség.) Mert méltóztatnak tudni, hogy Böhm elvtárs Bécsben a vörös hadseregparancsnoksága helyett a nagyköveti teendőket látta el és meglehetős pénzekkel rendelkezve igyekezett az entente-misszióknál és főképen Kunighamm ezredesnél a hét és félmillió koronájával elérni, hogy a kormány elismertessék. Peidl Gyula: Megvették az entente-ot? Csilléry András : Mindenesetre megkörnyékezték. Köztudomású dolog, hogy pénzzel dolgoztak a népbiztosok. Hiszen 140 milliót kivittek Bécsbe és azt csak néhány elszánt magyar tiszt segítségével lehetett tőlük elragadni, ezt is ilyen célra akarták felhasználni. Gondolom Hajós százados hajtotta végre. Peidl Gyula : Hova lett ez a 140 millió ? Csiléry András : A pénzt arra akarták felhasználni az elvtársak, hogy az entente-missziókkal az összeköttetést megszerezzék és biztosítsák. Ezek után minden elő lévén készítve, délután 4 órakor elhatároztatott a Peidl-kormány letartóztatása, Azonnal a rendőrségre siettünk, ahol szerveinket teljesen precízen dolgozva találtuk. Nekünk szükségtelen volt ugyanazokhoz az eszközökhöz folyamodnunk, amelyekhez június 24-én a szegény ellenforradalmár Ludovikások folyamodtak, hogy a telefonközpontot fegyveresen kezükbe ragadják. Mi ehelyett a postások és távírászok megbízottjának segítségével a telefonforgalmat délután 6 órától kezdve Budapesten beszüntettük. Elhatároztuk, hogy a telefonközpontok csak a románoknak kapcsoljanak, és így, nem lévén feltűnő, semmiféle fennakadás nem fog történni és igy magunkról a figyelmet eltereljük. Ugyanis mindenki megfeledkezett arról, hogy a Teréz- és József-központokon kivül van még egy harmadik központ is, amellyel a románok figyelmét is el tudjuk kerülni. Ez nem volt más, mint a rendőrségi telefonközpont. Ott megjelent délután 5 órakor négytiszt és átvette a központ vezetését és azután a kapcsolás történt, csak a mi hozzájárulásunkkal történt és mindenüvé csak a mi utasításainkat közvetítették. Ezen a telefonon érintkeztünk híveinkkel, akik a különböző rendőrkapitányságokba voltak beterelve azon a cimen, hogy a évi augusztus hó 2-án, szerdán. felállítandó rendőrségnek, illetőleg a régi védőrség kiegészítési céljaira fognak szolgálni. Amikor délután 5 órakor már minden teljesen elő volt készítve, bementünk a tanácskozási szobába, — amely a harmadik szoba volt a főkapitányi szoba mellett — belépett oda Dietz főkapitány, Schreiber főkapitány-helyettes és azt hiszem Beniczky Tamás főfelügyelő kíséretében, aki akkor a rendőrlegénység parancsnoka volt. Dietz főkapitány azt kérdezte : Mi történik itt ? Erre Garai rendőrfelügyelő, akit meggyanúsítanak azzal, hogy a vörös uralom alatt dolgozott, de kijelenthetem a nemzetgyűlés színe előtt, hogy az az ember július 1-én már ott állott a mi táborunkban és június 24-én az ellenforradalomban már olyan szolgálatokat tett a nemzetnek, mint nagyon kevesen, sajnos, most azonban a fekete listán van az illető, ez a Garai rendőrfelügyelő azonnal közölte Dietz rendőrfőkapitánnyal, hogy mi felsőbb parancsra átvettük a rendőrség vezetését és kérjük, legyen szíves szobájába fáradni. Talán fogoly vagyok? kérdezte Dietz. Nem fogoly, mondtuk neki, csak felügyelet alatt lesz. Egyszersmind közölték vele, hogy senkivel sem szabad beszélgetést folytatnia. Erre szavát vettük. Ugyanekkor jelentették, hogy a főkapitány urat keresi Peyer belügyminister ur sürgős ügyben, mert intézkedéseket óhajt foganatosítani. Bebocsátottuk és az a tiszt, aki bejelentette, a szobába érvén, felszólította, hogy mondjon le a ministeri tisztségről, egyszersmind elébe tárta az előre elkészített lemondó levelet. Peyer Károly akkori belügyminister ur ezt megtagadta, mire a tisztek két rendőrrel őrizetbe vették és ott tartották. Tulajdonképen az volt a tervünk, hogy az egyes ininisteriumok épületébe 10—15-ös csoportokkal behatolunk, hatalmunkba kerítjük az épületeket, a jelenlevő minisztereket letartóztatjuk. Ez a tervünk azonban megváltozott, mert Peyertől arról értesültünk, hogy az egész kormány e pillanatban azon ministerek kivételével, akik nem fogadták el a ministerséget, — azt hiszem. Garami is ezek között volt, mert ő nem volt hajlandó egy kommunista-szocialista ministeriumban részt venni, (Egy hang jobb felől : Bandában!) mert ennél mindenesetre jobb érzéssel bírt, — együtt vannak a ministerelnökségi palotában. Erre 10—12 gyalogrendőrrel, ugyanennyi detektivvel, és néhány katonatiszt kíséretében a ministerelnökségre indultunk, egyúttal utasítást adtunk arra nézve, hogy 50 lovasrendőr kövessen megfelelő távolságban és aszisztáljon annál az aktusnál, mely Magyarország életében uj fordulatot jelent, mert annak kell neveznünk, mikor a szocialista-kommunista uralomra rátesszük a nagy zárókövet, abban a reményben, hogy többé ebben az országban ilyen nemzetrontó munka nem fog feléledni. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Amikor én a Yárba felhajtattam az autóval, nem láttam ott román katonaságot. Igaz, hogy amikor lementünk,