Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-35

262 A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. seregben alkalmazni, és a végén röviden azt irja, hogy mi takarodjunk, majd ők fogják megcsinálni az igazi demokratikus hadsereget. (Derültség és felkiáltások a jobboldalon: Hogyisne!) Urbanics Kálmán : Kikötve, hogy csak gazemberek léphetnek be! Friedrich István : Azután számos cikkben folyton dűlt betűvel arról irtak, hogy a még mindig meg nem szállt területeken milyen garázdálkodások folynak. Mikor azután a románok kezdték a Dunántúlt kiüríteni, megjelentek a cikkek, hogy micsoda rémségek várnak erre a szegény lakosságra, ha majd a román hadsereg kimegy és hogy ime egy helyen, ahonnan a románok kimentek, a fehér terroristák már nyolc elvtársat elfogtak és elhurcoltak. De ugy látszik, ez a tervük nem sikerült. Igyekeztek hatékonyabb eszközöket felhasználni és a Népszava október 21-iki számában azzal vádolták meg az akkori kormányt, hogy a Habsburgokat akarjuk azonnal visszaültetni a trónra és hogy ez milyen veszélyt jelentene Romániára, Cseh-Szlovákiára stb. A végén, amikor azután a románok tényleg Budapestről is készültek kimenni, még egy utolsó fájdalmuk volt. T. i. amikor a románok még itt voltak, itt titokban megszerveződött a karhatalom. Ok ezt épugy, mint a hadseregre vonatkozó dolgokat, siettek elárulni . . . Pekár Gyula : Denunciáltak Î Friedrich István : ... s amikor mi mindig tagadtuk azt, hogy karhatalmi alakulataink vannak, akkor ők a Népszavában egyszerűen felhivták a románok figyelmét, hogy kérem, itt egy reakciós, felekezeti, karhatalmi szervezet alakul,... Pekár Gyula : Ez megint hazaárulás ! Friedrich István : ... mi is be akarunk lépni a karhatalomba, de minket nem vesznek be ebbe. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nyíltan jelentek meg a felhívások !) Varsányi Gábor : Hazaárulók ! Viczián István : Akik elárulják, azokat lehetetlen bevenni ! (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelbl.) Friedrich István : Én gyorsan elmondottam a legfontosabb dolgokat, de még egj^et kijelentek a végén : nem mondottam el mindent, mert csatlakozom Pekár Gyula véleményéhez : mi ezt a harcot nem kerestük, mi ezt a harcot nem kezdtük, azonban védekezni kötelességünk volt. (Ugy van! jobbfelöl.) Aki ezt a harcot szította,, az felelős a következményekért. (Ugy van!) En elegendőnek tartom azt, hogy ezeket az adatokat a magyar közvélemény Ítélete alá bocsássam. Ha majd még más bizonyítékok kellenek... Pekár Gyula : Vannak még ! Friedrich István : ... azokkal is szolgálok. Yégén pedig csak azt mondhatom, mit a legelején: Tessék ezt a kérdést, ezt a románévi augusztus hó 2-án, szerdán. vezetés vádját bármilyen fórum elé állítani, valamennyien alávetjük magunkat minden fórumnak, minden zsűrinek azzal az egy kikötéssel, hogy akikre megállapítja akár a nemzetgyűlés, akár a zsűri, akár a bíróság, hogy hazaárulók. . . Kováts-Nagy Sándor: Kössék fel! Friedrich István:... akármelyik oldalon voltak, azokat a nemzet közösítse ki magából és távolítsa el őket a porondról. (Lelkes éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést egy félórára felfüggesztem. (Szünet ulán.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Csilléry képviselő ur kért szót személyes kérdésben. A szó őt illeti. Csilléry András : T. Nemzetgyűlés! (Halljuk ! Haljuk! a középen.) A ministerelnök urnák és Friedrich István, valamint Pekár Gyula igen t. barátaimnak felszólalása után nekem már tulajdonképen nem volna semmi elmondani valóm, nekem csak Sándor Pál képviselő úrhoz kellene szavaimat intéznem és felszólítanom őt arra, hogy ezek után tárja a Ház elé azokat a bizonyítékokat, amelyekkel bizonyítani tudja azt, hogy akadtak olyan emberek, — és pedig főleg annak a »Fehér Ház«-nak a tagjai — akik a románokat Budapestre behozták. Szükségesnek tartom azonban mégis bizonyos események megvilágítása céljából, hogy homályban ne maradjanak azok a dolgok, melyek a proletárdiktatúra utolsó napjaiban, valamint augusztus első nyolc napjában történtek, hogy egyes dolgokat a mélyen t. Ház elé tárjak. Szükségesnek tartom ezt már csak azért is, hogy a magyar nép lelkében ne verjen gyökeret az a közhiedelem, amelyet nálunk a liberális sajtó mindenütt terjesztett, különösen az utolsó napokban azzal a koncentrikus támadással, amely ezen interpelláció kapcsán megindult, s amelynek során nap-nap mellett foglalkoztak ezzel lapjaikban, hogy elhitessék mindenkivel, hogy azok az emberek, akik nehéz napokban, nehéz körülmények között, a proletárdiktatúrának ama napjaiban is, amidőn nap-nap mellett láttuk megjelenni azokat a plakátokat, hogy »Reszkess te sötétben bujkáló ellenforradalmár !«, ilyen biztatás után, meg annak a június 24-iki ellenforradalomnak szomorú vége után is némiképen exponálni merészelték magukat azért, hogy a vörös uralom napjait Magyarországon megrövidítsék, nem jártak volna el minden tekintetben a nemzet érdekeihez hiven. T. Nemzetgyűlés ! Hogy ebben a kérdésben tisztán lássunk, szükséges, hogy egy pillanatra visszamenjünk a múltba is. Szükséges még pedig azért, hogy felidézzük emlékezetünkben azt, hogy június 24-ike után, a rosszul sikerült