Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-35
A nemzetgyűlés'35. ülése 1922. tűnni, hogy ha maradtak volna, akkor nem tudom én, milyen csodák történtek volna, hogy akkor az entente igy segitett volna meg, a románok ugy segitettek volna meg. De még egy körülmény volt, amely nagyon sürgőssé tette n az igen tisztelt Peidl kormány eltávolitását. Ok a románokkal fegyverszüneti tárgyalásokat kezdtek, mi meg azon az állásponton voltunk és vagyunk ma is, hogy a magyar nemzetnek nem volt semmiféle háborúja a románokkal, a magyar nemzetet nem győzte le a román hadsereg. (Ugy van! a jobb- és a baloldalon és a középen.) Itt egy rablóbanda terrorizálta ezt a szerencsétlen nemzetet (Ugy van! a jobb- és a baloldalon ) és ők mint az entente rendőrei jöttek ide be a rablók összefogására. (Ugy van ! a bal- és jobboldalon és a középen.) De végül itt mint Győzők léptek fel, győzelmi mámorukban itt aztán intézkedni kezdtek és rabolni kezdtek. Ilyen rabló-társasággal a magyar nemzet fegyverszüneti szerződést nem köthetett és nem kötött, és bármilyen nehéz volt a sorsunk és habár minden éjjel és minden nappal követelték tőlünk, hogy Írjunk alá egy fegyverszüneti szerződést, ismerjük el, hogy a magyar nemzet háborúban volt velük, mégsem tettük. Peidl Gyula : Ezt mi magukat megelőzően is elkövettük! (Zaj.) Friedrich István : Ezért én nyilvánosan megdicsérem a képviselő urat ! (Élénk derültség. Taps a jobb- és baloldalon és a középen.) Propper Sándor : Talán mondana valamit október 28-áról, az is igen érdekelne bennünket ! Friedrich István : Az októbervégi szerepemért négy hónapig a vádlottak padján ültem ; ha parancsolják, oda ülök még egy esztendeig. Közel voltam én már magukhoz egyszer ez életben, azért ismerem én magukat jobban, mint ezek az urak itt! (Derültség és taps a jobb- és baloldalon és a középen. Zaj a szélsőbalóldalofi. ) Ebben sincs igazuk, mert, ha vétettem volna hazám ellen, volna bennem annyi erkölcsi erő, hogy> felállnék itt e szerencsétlen nemzet szine előtt és megkövetném a nemzetet; de nem—tagadnám le és nem igyekeznék most újból a régi vörös rongyokkal a fehérek által vesztett piros vért lemosni ! (Taps a jobb- és baloldalon 'és a középen. Mozgás a szélsöbaloldalon.)' : " l Miért kellett ezt a tisztelt társaságot méginkább eltávolítani? Akkor az utolsó napokban jelentést kaptunk, hogy Kun Béláék nagy értékeket csempésznek ki Ausztriába. Nem untatom ezek felsorolásával az igen tisztelt Házat .«(Halljuk ! Halljuk ! a jobb és a baloldalon.) Pl. egy Lichtenstein ? Leó nevű megbizott (Félkiáltások & jobboldalon; és a középen ; Jó magyar! • Fajmagyar !) kivitt valami 20 milliót ; azután egy Sasvári nevű * alak (Felkiáltások jobb felöl ; Ez is zsidó!) sok papírpénzt éé nagyobb mennyiségű ékszer akart kicsempészni, de ezt már a fehér határrendőrök elfogták és vissza is küldték ékévi augusztus hő 2-án, szerdán. 255 szerestül, pénzestül együtt a kormánynak : ékszer eltűnt, pénz eltűnt, elvtárs eltűnt ! (Élénk derültség és taps a jobb és baloldalon és a középen.) Urbanics Kálmán : A nyomdászok pénze mellé tették! Peidl Gyula: Ne blamálja magát! A végén szégyenkezni fog ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Méltóztassék folytatni! (Halljuk! Halljuk!) Farkas István : Nevetnek még maguk máskép is! Pikler Emil : Wer zuletzt lacht, lacht am besten! Friedrich István : Én az első témámmal készen is vagyok. Azt hiszem, plauzibilissé tudtam tenni és meg tudtam indokolni, hogy miért kellett ezt az életbiztositó-társaságot eltávolítani. (Ugy van !) Ezért a cselekedetünkért az ítéletet várjuk a nemzettől. (Helyeslés a jobbés baloldalon és a középen.) Ezzel én ezt a témát, be is fejeztem és áttérek most arra, hogy milyen viszony volt a szociáldemokrata párt és a románok között. (Halljuk!) Hogy milyen viszony volt közöttünk és a románok között, az köztudomású. Peidl Gyula: Arról majd mi beszélünk! Friedrich István : Nagyon hálás leszek, ha az urak arról a viszonyról fognak beszélni, ami miközöttünk és a románok közt volt. Semmiféle vád elől el nem zárkózunk, mindennel szembenézünk, csak egy konzekvencia van : akire kisütjük, hogy hazaáruló, az menjen ki az országból! (Zajos helyeslés és taps a bal- és jobboldalon és a középen.) Farkas István : De nem többségi határozattal, hanem tények alapján ! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Halljuk! Halljuk!) Friedrich István : Amikor a hatalmat mi átvettük, akkor őfensége is és a kormány is egy rövid proklamációval fordult a nemzethez ; mert az igen tisztelt Sándor Pál képviselő ur és társai mindig ugy tüntetik fel a dolgot... Sándor Pál: Kik azok a társai? Ennem vagyok társ! Világosabban beszéljen! (Zaj!) Szomjas Gusztáv : Egy csoportban vannak ott is! (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) . ' Vázsonyi Vilmos: Ne tessék vicceket csinálni! Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Friedrich István:. En nem vagyok félénk természetű, de a képviselő ur óhajtja, hogy világosabban beszéljek. En azt mondtam, hogy »Sándor Pál és társai«. Erre kijelenti Sándor Pál, hogy ő önálló, nincsenek társai. Nos hát, a képviselő ur itt a zsidóság nevében szólalt fel ! ! (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Sándor Pál: Sohasem mondtam. Fridrich István ". Ez a baj r a zsidóság nem azonosítja magát önnel, az ön felszólalásával, ön a'zsidók felhatalmazása nélkül beszélt itt, ; a zsidók nem bizták meg önt. ,.• .;'
