Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-35

A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. évi augusztus hó 2-án, szerdán. 253 Barthos Andor : Ez igy volt ! Magának is megmondták szemébe ! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Méltóztassanak csendben lenni ! Friedrich István : A magyar köztisztviselők megtették kötelességüket és a KANSZ megjelent Peidl ur előtt és közölte vele, bogy takarodjanak a helyükről, . . . Barthos Andor : Ez igaz ! Friedrich István : . . . mert őket nem tekintik kormányférfiaknak és őket szolgálni nem hajlandók. Peidl Gyula : Ez mese ! (Nagy zaj.) Homonnay Tivadar : A Köztisztviselők Országos Kamarája volt az ! Akkor még nem volt KANSZ, de egy és ugyanaz volt. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Friedrich István : Amikor tehát mi felléptünk, nem egy kormány ellen léptünk fel, hanem egy hatalmat bitorló társaság ellen. (Ugy van! ügy van! a jobboldalon és a középen.) És amikor azt halljuk, hogy mi ezt csak azért tettük volna, hogy a szegedi kormányt megelőzzük, erre sietek leszögezni, hogy a szegedi kormány Baross János utján nekünk akkor azt üzente, — a levél még ma is megvan a kezemben, a képviselő ur is itt ül — hogy őket az entente, ugy látszik, addig nem fogja a csapatokkal elengedni, amig a románok Budapestre nem érkeznek, ha tehát tudunk valamit tenni, az Isten szerelméért csináljuk, amit lehet, mert ha közbe nem vetjük magunkat, Ausztria sorsára kerülünk. Tehát nem a szegedi kormány ellen és nem a szegedi kormány megelőzésére, hanem épen a szegedi kormány üzenetére és saját jól felfogott érdekünkben is ezt a társaságot eltávolítottuk. Pekár Gyula : Teljes volt a harmónia a szegediek között és közöttünk. Friedrich István : Ezek tények. Most ezzel szemben azt mondják az urak . . . Barthos Andor : Letagadják a csillagot is az égről ! Friedrich István : ... azt halljuk, hogy azt mondja az igen t. szociáldemokrata párt : Kérem, önök is csak ugy ültek oda S. Engedelmet' kérek, hogy mi hogyan ültünk oda, azt polgári és katonai szempontból kell megvizsgálni. Akik katonák voltunk, tudjuk, hogy van a katonai szabályzatnak egy paragrafusa, amely azt mondja, hogy egy összeomlás után a rangban legidősebb katonának kötelessége a hatalmat saját felelősségére kézbe venni ( Ugy van ! jobb felől.) és intézkedni addig, amig a hivatott hatóság, a hivatott parancsnok helyét el nem foglalja. Magyarországon akkor rangban legmagasabb katona József főherceg őfensége volt ; (Éljenzés a középen.) őfensége tehát nem tolakodott, hanem mint katona, kötelességét teljesítette. (Ugy van ! jobbfelöl.) De nézzük ezt polgári szempontból is. őfensége volt az utolsó homo regius, ő birta a király utolsó meghatalmazását. Mi őszintén törvényes útra akartuk visszaterelni a közállapotokat. Lehet, hogy nem csináltunk mindent jól ; dilettánsok voltunk, nem voltunk iskolázott politikusok, . . . Peidl Gyula : Hát ki volt a jogforrás ? Friedrich István :. ...de őszinte jóakarat vezetett bennünket és csak ugy tartottuk megközelithetőknek a törvényes formákat, hogy felszólitottuk József főherceget, vegye át a legfelsőbb hatalmat. Nagy tévedés tehát — és erre vonatkozólag hivatkozom volt társaimra — én nem akartam ministerelnök lenni, én egy egész éjjeli tanácskozás után lettem kinevezve, mert a fenséges ur ezt ugy kivánta. De miért ? Mert nem volt más, aki oda akart menni és aki szembe mert volna helyezkedni. Mert az első nap nagyon labilis volt: ministereket sem tudtunk kapni, (Ugy van! jobbfelöl.) mert mindegyik azt mondotta : Hátha akasztás lesz a vége? Nem tolakodásról volt tehát szó, nem is tekintettük magunkat az első napokban ministereknek, hiszen csak ügyvivőknek neveztük magunkat. Minden ministerium élére a rangban legidősebb tisztviselőt állítottuk ; nem törtettünk semmiféle ministeri tárcák után. Ami kormányunkat tehát összehasonlitani ezzel az életbiztosítási kormánnyal nem lehet. Peidl Gyula : Bizony nem lehet ! Ez igaz ! Nem is akarjuk ! Friedrich István : Mi nem sáfárkodtunk roszszul ezzel a hatalommal. Minket elismert az egész ország, ( Ugy van ! jobb felől.) minden tisztviselő, minden katona összeforrt, (Ugy van ! jobbfelöl.) akkor egy lélek, egy test voltunk. (Élénk helyeslés jobbfelöl) Ne gázoljanak bele a mi legkedvesebb emlékeinkbe. (Helyeslés jobbfelöl.) Akkor ez a szegény magyar nemzet összetartott. Ez nekünk mindig erőforrás lesz a jövőre nézve. (Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) Inkább nézzék meg a továbbiakat, hogy mi kiknek adtuk át a hatalmat. Mi az általános titkos választójog alapján összeült nemzetgyűlésnek adtuk át a hatalmat, ez a nemzetgyűlés szankcionált mindent és ez adta meg nekünk a felmentést. (Ugy van! jobbfelöl.) Tehát nem kalandor-politikáról, nem stréberkedésről volt szó. Lehet, hogy dilettáns, de, becsületes magyar polgárok munkája volt ez. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon.) Es a sajtónak egy részében azok a gúnyolódások, hogy az üllőiuti vaskancellár, a mátyásföldi motoros, a Barossutcai fogorvos stb. ! Igenis, egyszerű polgárok voltunk, tettük, amit egyszerű lelkiismeretünk nekünk sugalt. Majd a nemzet későbben tudni fogja a mi munkánkat értékelni. (Elénk felkiáltások jobbfélöl : Értékeljük most is !) De mit láttunk ennél az igen t. társaságnál ? Hallottuk, hogy Kun Béla ur szökik. Jön egy uj kormány, amelynek égisze alatt különvonaton a főgyilkos Kun Béla menekül az országból. Varsányi Gábor : A lopott holmikkal !