Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-35
248 A nemzetgyűlés 35. ülése 1922, Pekár Gyula : A Fehér Ház nem más, mint a december, illetőleg konkrétebben január óta parallel működő különféle ellenforradalmi szervezeteknek utolsó fellobbanása július közepén. Tagjai voltak azok, — 33-an voltunk — akiket időközben le nem fogtak, például a júniusi ellenforradalom részéről, amint kiszabadultam, azonnal csatlakoztam a Fehér Házhoz. A Fehér Házra nézve még valamit mondhatok. Mi páran közülük jutalmat kaptunk, — ha ugyan jutalomnak nevezhető az, hogy az ember az akkori kálvária közepette, az akkori nehéz időkben ministerré lett — de konstatálnom kell, hogy a Fehér Ház többi tagjai nem kaptak semminemű állást, hivatalt, jutalmat. Az olyan kiváló tagjai az ellenforradalomnak, mint Géher kapitány és Nagy Lajos százados nem lettek őrnagyokká, csak három év múlva, a rendes ranglétrán lettek azokká. (Egy hang a szelsőbaloldalon : Elég hálátlanság !) Nos, a Fehér Ház miért alakult meg, miért vette ezt a lendületet július közepén ez az ellenforradalmi organizáció ? Nagyon egyszerű. Haccius Rudolf, a genfi Vöröskereszt itteni elnöke nálam járt épen Ferry Oszkár barátom borzalmas kivégzése után és azt mondotta :—mert ő mentett meg engem Romanellivel együtt Korvin Klein Ottó karmai közül — Uram, meneküljön innen, mert nem lesz módomban többé önnek segédkezni ! Kun Béla császári allűröket vesz fel, il prend des allures d'empereur, ezen szavakkal mondotta, meneküljön, mert Schurek elvtársnak az a határozati javaslata vagy inditványa, (Zaj.) hogy orosz mintára a burzsu jókat kiirtsák, augusztus 4-én és 14-én — igy emlékszem a dátumokra — be fog következni. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Félkiáltások a jobboldalon : Ott ültek !) Én Schurek elvtársat illetőleg, azt hiszem, hivatkozhatom talán a t. szociáldemokrata képviselő urakra, — emlékezhetnek rá — akik tagjai voltak a szovjetparlamentnek. Ha már a szovjetparlament szónál vagyunk, amit épen az egyik t. képviselő ur kiejtett, akkor méltóztassanak megengedni azt, hogy megkérdezzem itt az ország szine előtt tisztelettel önöktől, — mert kolportálnak itt 12 nevet — igaz-e az, hogy ezek a képviselők tényleg a szovjetparlament tagjai voltak ? (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Én nem állitom. Vanczák János : Valószínűleg igaz. Gaal Gaston : A naplóban benne Van ! Pekár Gyula : Nem is szekatúrából kérdezem ... (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Gaal Gaston : Az akkori naplóból egész pozitive megállapítható. (Zaj.) Elnök (csenget) ; Csendet kérek, képviselő urak. Barla-Szabó József: Hol volt akkor Propper ? Urbanics Kálmán : Csendesek lettek ! Gaal Gaston : Megvan a 80-as bizottság titkos tárgyalásairól szóló napló is, Már munkában van, (Zaj.) évi augusztus hó 2-án, szerdán. Pekár Gyula : Nem szekatúrából akarom ezt kérdezni, hanem azért kérdezem, mert ha a t. képviselő urak a szovjetparlamentnek is tagjai voltak, akkor bocsássanak meg, de minden szavuk a magyar nemzeti társadalom nevében más latolás alá esik. Mert akkor az a vehemencia, amellyel önök az önök vörösjelvényes első fellépésüktől fogva a régi elveik mellett kitartanak és támadnak, ez a vehemencia valami olyan érzést kelt bennünk, mintha önök azt gondolnák, hogy még mindig a régi parlament tagjai és onnan beszélnek (Igaz ! Ugy van! a jobboldalon. Nagy mozgás.) ennek a nemzetgyűlésnek ! T. Uraim, leszek bátor felolvasni a neveket. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ha tetszik, méltóztassanak igennel vagy nemmel felelni. Ha nem felelnek, az is felelet. (Olvassa) : »Farkas István. (Nagy zaj a jobboldalon és a középen. Fe 1kiáltások : Pfuj !) Urbanics Kálmán : Pfuj ! Szégyelje magát ! Elnök : Csendet kérek, Urbanics képviselő ur ! Nagyon kérem a képviselő urakat a Ház minden oldalán, méltóztassanak csendben maradni. Urbanics Kálmán : Mindig a leghangosabb ! Pekár Gyula : Farkas István, igen ? (Nagy zaj.) Jászai Samu. (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Kérem a képviselő urakat, sziveskedjenek csendben maradni. Pekár Gyula: Kitajka Lajos. (Zaj.) Knaller Győző. (Zaj. Félkiáltások a szelsőbaloldalon : Éljen Knaller !) Miákits Ferenc. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Éljen Miákits !) Peyer Károly. (Zaj. Felkiáltások a szelsőbaloldalon: Éljen!) Propper Sándor. (Hosszantartó nagy zaj a jobboldalon és à közéfen.) Propper Sándor : Nem igaz ! Aljas hazugság ! Ha igaz volna, nem tagadnám, de nem igaz ! (Nagy zaj.) B. PrÓnay György : Az egyiknél sértés, a másiknál erény ! Pekár Gyula : Reisinger Ferenc. (Zaj.) Rothenstein Mór. (Hosszantartó nagy zaj.) Sütő József. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ï Ha a képviselő urak igy folytatják, kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. Méltóztassanak megengedni, hogy a szónok nyugodtan mondhassa el beszédét. Farkas István : Szindarabpt játszunk itt. Kezdje elölről. Csilléry András : Most nem szovjet-ülés van. Propper Sándor : Az egész ország ott volt ! (Ellenmondás a jobboldalon.) Urbanics Kálmán : Nem igaz, börtönben voltunk ! Elnök : Propper képviselő urat rendreutasító m. Propper Sándor : Én otthagytam ! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek. Ha igy folytatják a t. képviselő urak, kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. Pekár Gyula : Tehát Rothenstein Mór ur nem volt benn ? Sütő József ? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon ; Kezdje elölről !) Györki Imre, Vanczák
