Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-35

A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. évi augusztus hó 2-án, szerdán. 243 hogy a magyar államvasutak vagonaiiyagát hogyan kelljen megmenteni. Távol legyen tőlem, hiszen itt vannak Hegyeshalmy és Heinrich Ferenc barátaim, akik erre szakértőié» fognak nyilatkozni, engem a dolog csak annyiban érint, hogy mint összekötő minister igenis az oláh vagonrablásokat becsületesen, aktaszerüen mindig bejelentettem Loree ezredesnek, az igény bizottság elnökének. Sándor Pál képviselő ur emliti a 36 milliárd kárt és azután a gyávaság, a pipogyaság, a hazaárulás, a vészes hanyagság, a bűn feleslegesen sürü említésével aposztrofálja azt a kormányt. Vagyis — bocsánatot kérek, hogy igy állitom be a dolgot — kezd a dolog egészen megfordulni : arról van szó, milyen nagyszerű volt bolsevizmus ; fordítsuk meg a nyársat, forditsuk ellene annak a három év előtti augusztusi kormánynak, menjünk neki azzal a nyárssal, hátha eltaláljuk ! Sándor Pál : Közönséges ferdítés ! Épeszű ember nem fogja ezt önnek elhinni! (Zaj.) Vázsonyi Vilmos: Szégyeljék magukat, gyerekesség igy beszélni. (Zaj és felkiáltások jobbfelöl : Rendre!) Elnök : Csendet kérek ! A képviselő urat rendreutasítom ! Barla-Szabó József: Ez volt a tendencia! Sándor Pál : Majd felelek én önnek, meg fogja köszönni ! Pekár Gyula: Tisztelt Nemzetgyűlés! Én szívesen állok a támadások elé. Itt csak konstatálni akarok valamit, mielőtt rátérnék a részletekre. (Halljuk! a bal- és a jobboldalon.) Konstatálom azt, hogy akik — mi az akkori augusztusiak, illetőleg annak az első keresztény nemzeti kormány kabinetjének a tagjai — akik az előbbi nemzetgyűlés tagjai voltunk és akik tagjai vagyunk most is ennek a nemzetgyűlésnek, 1920 február hő 16-ika óta az akkori eseményeket soha szóba nem hoztuk, soha nem hánytorgattuk azt, ami a mi megGyőződésünk, hogy mi akkor nemzetmentő becsületes munkát végeztünk, (Ugy van! jobbfelöl és a középen.) az volt a mi megGyőződésünk, hogy a magyar nemzet ebben a siralmas, nyomorult, koldus állapotában nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy a múltban turkáljon, nem engedheti meg magának, hogy bűnbakokat keressen. Drozdy Győző: Mást sem csinálnak két év óta! (Zaj és felkiáltások jobbfelöl: Ki kezdte?) Elnök : Csendet kérek a Ház mindkét oldalán! : Propper Sándor : Negyvenezer embert fogtak el, az semmi? Urbanics Kálmán : Vörös Napoleon ! "' Pekár Gyula: Nem igen beszéltünk erről, mert hiszen olyan égető a jelen, és sokkal égetőbb a jövő. (Zaj.) ..-.''.,.. ..•>•. Elnök : Csendet kérek ! Pekár Gyula : Midőn azonban Magyarország lakosságának egy részéről ekkora kolosszálisán hálátlan feledékenységgel állunk szemben, (Ugy van ! jobbfelöl.) mikor ilyen tudatos vagy talán — ezt nem Sándor Pál képviselő úrra értem, hanem másokra . . . Rakovszky István : Kikre ? Pekár Gyula : ... — ekkora ferdítő feledékenységgel állunk szemben, akkor azt mondom, igenis kiállunk a térre, szembe állunk azzal a nyárssal. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy rekapituláljam : gyávaság, pipogyaság, vészes hanyagság és bűn. (Derültség balfelöl.) Sándor Pál : Csak a vasútra mondtam ; arról ma nincs szó ! Pekár Gyula: Engem főleg az első szó, a gyávaság szó érdekel és bevallom, hogy ez nagyon különös epitheton omans különösen olyan ur részéről, akinek a személyes bátorsága kétségen kivül áll, mint a Sándor Pál uré. (Derültség jobbfelöl. Mozgás és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Ugy is van !) Másodszor olyanokkal szemben, akikre minden ráfogható, csak épen ez az egy nem, . . . Drozdy Győző : Az igaz ! Pekár Gyula : . . . akik becsületesen szembenéztek épugy a Klein-Korvin és Cserni oroszzsidó hóhérmestereivel és kínzóival, mint később az oláh szurony okkal. (Ugy van ! jobb felöl. Felkiáltások a szélsőbal oldalon : Nem láttuk !) Furcsa világ ez, tisztelt Nemzetgyűlés ; napról-napra hallja itt az ember hivatott és nem hivatott politikusoktól, politikai kritikusoktól, hogy voltakép hogyan is volt az az augusztus három évvel ezelőtt, miért is vették át a hatalmat épen azok, akik mi akkor átvettük, miért épen mi? Örülök, hogy egyszer végre megfelelhetek erre. (Ugy van! jobb felöl.) Nagyon egyszerű a válasz, tisztelt Nemzetgyűlés ! Azért vettük át a hatalmat, mert más nem volt itt, csak mi voltunk itt. Barla-Szabó József: És volt hozzá bátorságuk ! Pekár Gyula : Könnyű azoknak a politikai kritikusoknak, akik bármilyen tiszteletreméltó okból vagy a belföldön bujkáltak, vagy külföldön üdültek, ezeknek könnyű volt a szereptik. Lettek volna itt ! (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl,) Vázsonyi Vilmos: Külföldön koldultak! Pekár Gyula : Mi pedig nem voltunk ebben a tekintetben exkluzivek. Mi felszólítottuk mindazokat, — példa rá Heinrich Ferenc tisztelt barátom, aki 10-én szabadult ki a' börtönből s pár nap múlva engedett a hivó szónak és eljött hozzánk — mi hívtunk mindenkit, aki hozzánk csatlakozni hajlandó volt. (Ugyy van ! Éljenzés jobbfelöl.) Könnyű e kritikus uraknak, annyival inkább, mert ők azok, akik a világot urbi et orbi azután telekiabálták azzal, hogy az a bolsevizmust követő első keresztény nemzeti kormány bosszútól lihegve támadt itt fehér terrorral a zsidóságra. .•'.: r.\. ; ,; ..í. 31*