Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-35

230 A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. évi augusztus hó 2-án, szerdán. ugy azt kötelességszerűen megteszem, (Derültség jobbfelöl. Mozgás a szélsobaloldalon.) Hébelt Ede: Nem kívánom! Elnök : Huszár Károly képviselő ur kért szót. Huszár Károly : T. Nemzetgyűlés ! Mindenki tudja, hogy az utolsó két-három esztendőben a pesti nyomor miiyen óriási mértékben nőtt folyton-folyvást (Egy hang jobbfelöl- A vidéken is!) Egészen természetes, hogy a vidéken is, de méltóztassék megengedni, hogy a dolog sorrendjét igy állapítsam meg. Budapesten nemcsak a budapesti lakosság van, hanem mindazok a szegények, akik a vidéken nem tudnak munkaalkalmat találni, a különböző ipari városokból, a különböző falvakból idejönnek és itt próbálnak szerencsét, ezért a budapesti nyomor nemcsak e város nyomora, hanem egyúttal az egész ország nyomora. (Igazi Ugy van! jobbfelöl.) Azért a magunk részéről a legnagyobb örömmel üdvözöljük, hogy a kormány a nyomornak és az idei téli Ínségnek enyhítésére az állam eszközeit is igénybe akarja venni. Meg vagyok Győződve arról, hogy, ámbár a missziók elutaztak, mindazok a barátaink, akik külföldön eddig is olyan sokat tettek a magyar nyomor enyhítésére, a gyermekhalandóság leküzdésére, a gyermekek étkeztetésére és felruházására, ezentúl is feltétlenül sokat fognak tenni, ha látják azt, hogy a magyar társadalom tehetős tagjai szintén társadalmi utón, ugy mint azt a múlt esztendőben igen dicséretes módon megtették, hasonlóképen fognak cselekedni, és ha látják azt, hogy a magyar állani a maga részéről is a végső erőfeszítést megteszi. Hébelt képviselő urnák akarok válaszolni egy-két szóval. Ami a dolog házszabályszerüségét és a parlamenti praxist illeti, az elnök ur megadta a kellő felvilágosítást. Az előadó urnák tagadhatatlanul és kétségbevonhatatlanul joga van a vita folyamán indítványt tenni, hogy vétessék fel egy uj szakasz ; erről lemondani semmi körülmények között nem lehet és ezt a jogot Jíétségbevonni senkinek sem lehet. Én azonban szeretném, ha méltóztatnának egyszer arra gondolni, politikailag mit csinált ebben a pillanatban Hébelt képviselő ur. Nem hiszem, hogy a t. szociáldemokrata párt, vagy az ellenzék többi pártjai ezzel a metódussal és ezzel a taktikával egyetértenének. Jön a kormány és előterjeszt egy. javaslatot, amely az éhezőknek, ruhátlanoknak, cipőtleneknek . . . (Nagy zaj.) Hébelt Ede:Nem szóltam ellene! (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Huszár Károly: Itt arról van szó, hogy ruhátlanok ruhát kapjanak, hogy akinek esetleg cipője nincs és iskolába nem tud járni, az cipőt kapjon, hogy olyan tehetetlenek, akik önhibájukon kívül teljesen munkaképtelenek, megkapják azokat az elemi dolgokat, amelyek a létfentartáshoz szükségesek. Várnai Dániel : Nem beszélt ellene ! (Zaj.) B. Podmaniczky Endre: Ellene beszélt! Huszár Károly: Hébelt képviselő urnák méltóztatott tiltakozni, hogy ilyen meglepetésszerűen hozzon a kormány ide javaslatokat. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ha enni adunk éhezőknek, ha ruhát adunk ruhátlanoknak, akkor nem bánom, akármilyen meglepetésszerűen jön ez ide. (Elénk helyeslés és taps a középen és a jobboldalon.) Teljesen helytelen, hogy párttaktikai szempontból akkor is ilyen kifogás tótessék, amikor a legszegényebbek megsegítéséről van szó. Várnai Dániel: Ez a párttaktika! Huszár Károly: Nem lehet az egyik oldalon a kormányt és a többségi pártokat okolni azért, hogy nem tesznek semmit, amikor pedig egyszer idejönnek egy ilyen javaslattal, akkor ellene kifogást tenni ! (Élénk helyeslés jobbfelöl és a középen.) B. Podmaniczky Endre: Ezért haragszik! Huszár Károly: Ez t. Képviselőház, teljesen beleillik Hébelt t. képviselőtársam mentalitásába. Én erre a taktikára csak rá akartam mutatni, a javaslatot a magam részéről örömmel üdvözlöm és elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Ugron képviselő urat illeti a szó. Ugron Gábor : T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, hogy az egész kérdés Kissé kiemelkedett abból a mederből, amelyben tulajdonképen haladnia kellett volna. Az elnök ur kétségtelenül megállapította azt, hogy ez az eljárás házszabályszeríileg feltétlenül lehetséges és ezt a házszabályokra hivatkozva kifogásolni nem lehet. Az is teljesen kétségtelen azonban, aminek már a múltban is mindenkor hangot adtunk, hogy rendkívül furcsa és nehéz módja a törvényalkotásnak az, hogy az indemnitások letárgyalása alkalmával, holott már anomália az is és csak a nehéz időkkel indokolható, hogy mindenféle ügy összehalmoztatik a pénzügyi felhatalmazási javaslatban, azért,*mert időközben sürgős ügyek merültek fel, kénytelen a kormány — belátom — bizonyos kérdéseket, pláne amikor hosszú időre nyúlik az indemnitási javaslat tárgyalása, hisz egy hónapnál is tovább tart mar, ez alatt az idő alatt felmerült ügyeket uj paragrafusokban az indemnitásba bevétet. Nem helyeslem azt, hogy anélkül, hogy mi ezt a szöveget ismertük volna — mert csak az előadó ur felolvasásából ismertük meg — s anélkül, hogy a bizottsági tárgyaláson keresztül ment volna, anélkül, hogy fontos pénzügyi kérdéseket tárgyaló javaslatok pénzügyi hátterét ismertük volna, — mint például most, amikor a pénzügy minister ur nagyon helyesen szükségesnek látja, mivel kiadásról van szó, egyszersmind a dolog bevételi oldalát is biztosítani, tehát a vámbevételek bizonyos illetékezésót tartja szükségesnek, — sejtelmünk se legyen arról, hogy tulajdonképen, mi ez a fedezet, mekkora ez az összeg. _ . .. .