Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-35

A nemzetgyűlés 35. ülése 1922. Ami mindenekelőtt a mozdony- és kocsibeszerzési költségeket illeti, megjegyzem, hogy itt elsősorban és főként a hátralékos összegek kiegyenlítéséről. történik gondoskodás, tehát arról, hogy már leszállított vagy legalább is már megrendelt és szállítás alatt levő kocsiknak és mozdonyoknak vételárára szükséges összeg álljon rendelkezésre. Ezeket az összegeket tehát nem kell felemelni, mert hiszen ezek eszközölt szállításokból, vagy megrendelt és szállítás alatt álló ügyletekből kifolyólag merülnek fel. Ami pedig az uj szükségletek dolgát illeti, ez az 1922—23. évi költségvetésnek a tétele, amely 1922—23. évben addig is, amig az uj költségvetés egybeállittatik, alkalmazást nyer a megelőző év költségvetésébe amelybe szintén fel vannak véve megfelelő tételek uj beszerzésekre. Az uj beszerzések tehát eszközölhetők a felhatalmazási törvény alapján a régi költségvetésre támaszkodva és amenynyiben ez nem lenne elegendő, akkor az összeállítandó uj költségvetésben fogunk gondoskodni a hitel megfelelő felemeléséről. Ami pedig az energiakérdést illeti, ez már régebbi idő óta foglalkoztatja a kereskedelemügyi ministeriumot ; erre vonatkozólag készül egy törvényjavaslat, az érdekeltségekkel is tárgyalnak s az érdekeltség saját köreiben is tárgyal ebben a kérdésben. Ezt igen fontos intézkedésnek tartjuk, olyannak, amelyet minél előbb elő kell készíteni és a Ház elé kell hozni. Ez azonban akkor fog megtörténni, amikor a vonatkozó munkáltatók és az érdekeltséggel való tárgyalások befejeződtek, úgyhogy nem tartom szükségesnek, hogy erre a kormány most külön utasittassék, mert hiszen foglalkozunk a kérdéssel. Másrészt sürgethetőnek sem tartom a kérdést, mert előbb ugy sem hozhatjuk ide, mint amikor úgyis ide fogjuk hozni. Kérem tehát a szakaszt azzal a pótlással elfogadni, amelyet az előadó ur terjesztett elő. Elnök : Az előadó ur nem kivan szólni ? Ivády Béla előadó : Nem kívánok. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom ; következik a szavazás. Miután a szakaszhoz három pótlás adatott be : egy az előadó ur által, kettő pedig Kabók képviselő ur által, amelyek mind önálló pótlások, én a szakaszt szavazás alá fogom bocsátani, mert a szakasszal ellentétben tulaj donképen egyik indítvány sincs ; azután külön-külön fogom a pótlásokat szavazás alá bocsátani. Amennyiben ezeket a t. Ház elfogadja, természetesen a szakaszhoz fogjuk csatoltatni. Méltóztatnak a kérdés ilyen feltevéséhez hozzájárulni ? (Igen !) Akkor felteszem a kérdést, elfogadja-e a t. Ház az indemnitási törvényjavaslat 26. §-át eredeti szövegezésében, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem, akik elfogadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség. Határozatként kimondom, hogy a szakasz elfogadtatott. Most felteszem a kérdést az előadó ur által indítványozott pótlásra. Méltóztatnak-e az előadó ur által a szakaszhoz indítványozott pótlást elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) A pótlás elfogadtatott. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922—1926. — III. KÖTET. évi augusztus hó 2-án, szerdán. 225 Felteszem a kérdést Kabók képviselő ur első pótlására. Kérdem, méltóztatnak-e azt elfogadni, igen V£gy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Kisebbség. A

z első pótlás nem fogadtatott el. Felteszem a kórdést Kabók képviselő ur második pótlására : méltóztatnak-e azt elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek f:lállni. (Megtörténik.) Kisebbség. Határozatként kimondom, hogy a szakasz az előadó ur pótlásával fogadtatott el, Kabók képviselő ur mindkét pótlása ellenben , mellőztetett. Következik a régi 27. §. Forgács Miklós jegyző (olvassa a 27. §-t). Elnök : Kivan valaki hozzászólni ? Bartos János jegyző : Pakots József ! Elnök : A képviselő ur nincs itt ! Bartos János jegyző : Saly Endre ! Saly Endre : T. Nemzetgyűlés ! Javaslom a t. Nemzetgyűlésnek, méltóztassék ahhoz hozzájárulni hogy a 27. §. töröltessék még pedig azért, mert azt tartom, hogy ilyen fontos kérdést, mint amilyenről ez a ministerium által kibocsátott 2700. számú rendelet intézkedik, nem lehet rendelettel szabályozni, még pedig azért, mert sok százezer ember van érdekelve ebben a kérdésben. Én tehát ezt a törvényhozás utján kívánom szabályozni s ezért azt javasolom, hogy utasittassék a kormány, hogy ebben az ügyben külön törvényjavaslatot terjesszen a Ház elé és a Ház azt tárgyalja le. Azért sem járulhatok hozzá ehhez a szakaszhoz, mert ez a szakasz fenn kívánja tartani a 2700. számú rendeletet, amelyet a ministerium március 17-én bocsátott ki. Ez- a 2700. számú rendelet olyan mostohán bánik a rokkantakkal, hadiárvákkal és hadiözvegyekkel, hogy egyáltalában nem elégíti ki az illetők szükségleteit. Csak egynéhány dolgot akarok itt felemlíteni. Ismeretes előttünk, hogy már 1915-ben és 1916-ban is, amikor az első szabályozás megtörtént, a magyarországi rokkantak jóval kevesebb rokkantellátást, illetéket kaptak, mint a külföldiek. Magyarországon példának okáért csak azok a rokkantak kaptak nyugdíjjárulékot, rokkant járulékot, akiknek rokkantsága a 25 %-ot meghaladta, vagy legalább is ennyit tett ki, ennek ellenében Németországban már megkapták azok is, akiknek rokkantsága csak 15 %-ot ért el. A magyarországi rokkantak sokkal rosszabb ellátásban részesültek, mint a németországiak. Németországban egy közkatona évi 844 koronát kapott, Magyarországon 72 koronát ; sebesülési díjjal együtt, kapott egy német közkatona 1232 koronát, Magyarországon 168 koronát ; teljes tehetetlenség esetére kapott egy német közkatona 1612 koronát,' a magyar katona 350 koronát. Az özvegyi nyugdíj Németországban már akkor 480 korona volt, Magyarorsíágon pedig 204 korona,, tehát ugyanaz a katona, aki talán egy lövészárokban volt azzal a német katonával, talán egyharmadrészét kapta annak az összegnek, vagy 29