Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-31
16 A nemzetgyűlés 31. ülése 1922. nekünk az, hogy az elkeseredett, a hazai egyetemekről kiüldözött ifjak a külföldi egyetemekről hirdessék, hogy itt milyen barbár rendszer van, amely nem engedi meg azt sem, hogy tetszésük szerint tanuljanak az emberek. Kérdem én: Erdekünkben áll-e nekünk a mi valutánk szempontjából, hogy az ifjak azokat a pénzeket, amiket itt költenének el, a külföldön költsék el? És érdekünkben áll-e nekünk és a keresztény kurzus embereinek, hogy a zsidó vallású ifjak a külföldi egyetemeken különb műveltségre tegyenek szert? Mert ezek tanulnak, ezek nem tányérsapkás sztrájktörők, ezek nem azzal foglalkoznak, hogy bajtársi szövetségben és nem tudom hol máshol forduljanak meg és külünféle társadalmi ós egyéni akciót készítsenek elő, hanem arra törekszenek, hogy a kitűnően felszerelt külföldi könyvtárakban és külföldi egyetemeken komolyan tanuljanak. Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Ugyanezt teszik a mi ifjaink is ! (Egy hang a szélsőbaloldalról: Kivéve, amikor nem!) Tiltakozom az ellen, hogy igy beszéljen a magyar egyetemi ifjúságról ! (Egy hang a széhőbaloldalról: Ólmosbotokkal nem lehet tanulni!) Urbanics Kálmán: Az is kell nekik, hogy eljárhassanak ! Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Az összességről beszélt! Tessék visszavonni szavait! Mégis vérlázító, amit itt beszélnek! (Felkiáltások balfelöl: Igazat mondott!) Hébelt Ede : Méltóztassék megengedni, minister ur, nekem is vannak tapasztalataim e terén. En tudom, hogy a keresztény apák és keresztény földbirtokosok hogyan jöttek hozzám, amikor tanár voltam, hogy fiaikat protekcióból eresszem át a vizsgán, és szomorúan vagyok kénytelen megállapítani, hogy ezek a tudatlan fiuk, akik négyszer-ötször elbuktak a vizsgán és ötödször is csak kegyelemből jutottak át, . . . Urbanics Kálmán: Miért engedte át kegyelemből ? Hébelt Ede : ... az utolsó vizsga letételét követő napon már tiszteletbeli szolgabirói névjeggyel jöttek hozzám. Azok az ifjak ellenben, akiknek nem volt protekciójuk, akik kitűnő emberek voltak és tanultak, azok nagynehezen . . . Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Szóval nem általánosít ! Tessék ezt kijelenteni ! Hébelt Ede : A magyar egyetemeken és magyar jogakadémiákon az.ifjak 99°/o-a nem tanul. Urbanics Kálmán: A tanáraik nem tanítanak ! Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Tessék elmenni ós megnézni ! Urbanics Kálmán: Nem válogatták meg a tanáraikat, azért nem tanultak! Reischl Richárd : Olyan tanár, mint ön, nem csinál kedvet a tanuláshoz! (Egy hang a szélsobaloldalról : Nem kell idegeskedni !) Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Ez nem idegesség, ón megnéztem az indexeket! évi július hó 27-én, csütörtökön. Hébelt Ede: Mi ismerjük az életet, s újra hangoztatom, hogy azok a Magyarországból kiüldözött ifjak, akik ma külföldi egyetemeken tanulnak, ezerszer különb kultúrát szereznek, mint azok az ifjak, akik itt bent nem tanulnak. (Élénk ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Ez sem igaz! Hébelt Ede: Merénylet a jövő keresztény társadalom ellen az, hogy kiüldözik innen az embereket, hogy a kurzusintelligenciának konkurrenciát ne csináljanak. Reischl Richárd : Mert ilyen tanáraik vannak ! Hébelt Ede : A jövő keresztény társadalmat nem azáltal kell előkészíteni, hogy az ellenféltől szabadulunk, hanem, igenis, azáltal, hogy a szabadversenyt lehetővé tesszük, mert a polgári társadalomnak egyik alkotó eleme a szabadverseny. (Zaj.) Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Az csinálja a Galilei-kört! Hébelt Ede : Wolff Károly képviselőtársam azt Emiltette, — igaz, hogy csak frázisokat mondott, — majd ezekre is rátérek — (Félkiáltások jobb felől : Még erre is !) hamar végezni fogok velük, . . . Sándor Pál : Legyenek türelmesek, meg lehet hallgatni, ez az ő nézete. (Felkiáltások jobb felöl : Hossz nézet! Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek képviselő urak! Hébelt Ede : Azt mondta Wolff képviselőtársam, a jobboldal frenetikus tapsait viván ki ki ezzel magának, hogy a szocializmus a tulajdonjogot, a magántulajdont akarja megsemmisíteni. Már a gyermek is — igy mondta — ragaszkodik az ő tulajdonához, a játékhoz, hogyan lehet tehát azt kiirtani? Erre frenetikus tapssal válaszolt a jobboldal. Peidl Gyula: Ez ugyancsak frázis. (Zaj.) Hébelt Ede : A szocializmus nem akarja kiirtani a magántulajdont, az nem igaz. (Ellenmondások jobb felöl.) A szocializmus, sőt a kommunizmus sem akarja kiirtani a magántulajdont... Erdélyi Aladár : A programúiban az van ! Hébelt Ede : ... csak a kizsákmányolási lehetőségeket akarjuk kiküszöbölni. (Félkiáltások jobbfélöl : Mi is akarjuk ! Zaj. Elnök esenget.) Ezt azért mondom el, hogy értsük meg végre egymást. Urbanics Kálmán: Nem fogjuk egymást megérteni soha, mert mást beszélnek és mást csinálnak. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak, minden oldalon. Hebelt Ede: A végcél a kizsákmányolás lehetetlenné tétele. Vass József munkaügyi és népjóléti minister : A Kladderadatsch a végcél. Tudják, hogy mi az'
