Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-31

16 A nemzetgyűlés 31. ülése 1922. nekünk az, hogy az elkeseredett, a hazai egye­temekről kiüldözött ifjak a külföldi egyetemek­ről hirdessék, hogy itt milyen barbár rendszer van, amely nem engedi meg azt sem, hogy tetszésük szerint tanuljanak az emberek. Kérdem én: Erdekünkben áll-e nekünk a mi valutánk szempontjából, hogy az ifjak azokat a pénzeket, amiket itt költenének el, a külföldön költsék el? És érdekünkben áll-e nekünk és a keresztény kurzus embereinek, hogy a zsidó val­lású ifjak a külföldi egyetemeken különb mű­veltségre tegyenek szert? Mert ezek tanulnak, ezek nem tányérsapkás sztrájktörők, ezek nem azzal foglalkoznak, hogy bajtársi szövetségben és nem tudom hol máshol forduljanak meg és kü­lünféle társadalmi ós egyéni akciót készítsenek elő, hanem arra törekszenek, hogy a kitűnően felszerelt külföldi könyvtárakban és külföldi egye­temeken komolyan tanuljanak. Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Ugyanezt teszik a mi ifjaink is ! (Egy hang a szélsőbaloldalról: Kivéve, amikor nem!) Til­takozom az ellen, hogy igy beszéljen a magyar egyetemi ifjúságról ! (Egy hang a széhőbaloldal­ról: Ólmosbotokkal nem lehet tanulni!) Urbanics Kálmán: Az is kell nekik, hogy eljárhassanak ! Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Az összességről beszélt! Tessék visszavonni szavait! Mégis vérlázító, amit itt beszélnek! (Felkiáltások balfelöl: Igazat mondott!) Hébelt Ede : Méltóztassék megengedni, mi­nister ur, nekem is vannak tapasztalataim e terén. En tudom, hogy a keresztény apák és ke­resztény földbirtokosok hogyan jöttek hozzám, amikor tanár voltam, hogy fiaikat protekcióból eresszem át a vizsgán, és szomorúan vagyok kénytelen megállapítani, hogy ezek a tudatlan fiuk, akik négyszer-ötször elbuktak a vizsgán és ötödször is csak kegyelemből jutottak át, . . . Urbanics Kálmán: Miért engedte át ke­gyelemből ? Hébelt Ede : ... az utolsó vizsga letételét követő napon már tiszteletbeli szolgabirói név­jeggyel jöttek hozzám. Azok az ifjak ellenben, akiknek nem volt protekciójuk, akik kitűnő em­berek voltak és tanultak, azok nagynehezen . . . Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Szóval nem általánosít ! Tessék ezt kijelenteni ! Hébelt Ede : A magyar egyetemeken és ma­gyar jogakadémiákon az.ifjak 99°/o-a nem tanul. Urbanics Kálmán: A tanáraik nem taní­tanak ! Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Tessék elmenni ós megnézni ! Urbanics Kálmán: Nem válogatták meg a tanáraikat, azért nem tanultak! Reischl Richárd : Olyan tanár, mint ön, nem csinál kedvet a tanuláshoz! (Egy hang a szél­sobaloldalról : Nem kell idegeskedni !) Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Ez nem idegesség, ón megnéztem az indexeket! évi július hó 27-én, csütörtökön. Hébelt Ede: Mi ismerjük az életet, s újra hangoztatom, hogy azok a Magyarországból ki­üldözött ifjak, akik ma külföldi egyetemeken tanulnak, ezerszer különb kultúrát szereznek, mint azok az ifjak, akik itt bent nem tanulnak. (Élénk ellenmondások a jobboldalon és a kö­zépen.) Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Ez sem igaz! Hébelt Ede: Merénylet a jövő keresztény társadalom ellen az, hogy kiüldözik innen az embereket, hogy a kurzusintelligenciának kon­kurrenciát ne csináljanak. Reischl Richárd : Mert ilyen tanáraik vannak ! Hébelt Ede : A jövő keresztény társadalmat nem azáltal kell előkészíteni, hogy az ellenfél­től szabadulunk, hanem, igenis, azáltal, hogy a szabadversenyt lehetővé tesszük, mert a polgári társadalomnak egyik alkotó eleme a szabad­verseny. (Zaj.) Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Az csinálja a Galilei-kört! Hébelt Ede : Wolff Károly képviselőtársam azt Emiltette, — igaz, hogy csak frázisokat mondott, — majd ezekre is rátérek — (Félkiál­tások jobb felől : Még erre is !) hamar végezni fogok velük, . . . Sándor Pál : Legyenek türelmesek, meg lehet hallgatni, ez az ő nézete. (Felkiáltások jobb felöl : Hossz nézet! Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek képviselő urak! Hébelt Ede : Azt mondta Wolff képviselő­társam, a jobboldal frenetikus tapsait viván ki ki ezzel magának, hogy a szocializmus a tulaj­donjogot, a magántulajdont akarja megsemmi­síteni. Már a gyermek is — igy mondta — ragaszkodik az ő tulajdonához, a játékhoz, hogyan lehet tehát azt kiirtani? Erre frenetikus taps­sal válaszolt a jobboldal. Peidl Gyula: Ez ugyancsak frázis. (Zaj.) Hébelt Ede : A szocializmus nem akarja ki­irtani a magántulajdont, az nem igaz. (Ellen­mondások jobb felöl.) A szocializmus, sőt a kom­munizmus sem akarja kiirtani a magántulajdont... Erdélyi Aladár : A programúiban az van ! Hébelt Ede : ... csak a kizsákmányolási lehetőségeket akarjuk kiküszöbölni. (Félkiáltások jobbfélöl : Mi is akarjuk ! Zaj. Elnök esenget.) Ezt azért mondom el, hogy értsük meg végre egymást. Urbanics Kálmán: Nem fogjuk egymást megérteni soha, mert mást beszélnek és mást csinálnak. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak, minden oldalon. Hebelt Ede: A végcél a kizsákmányolás lehetetlenné tétele. Vass József munkaügyi és népjóléti minister : A Kladderadatsch a végcél. Tudják, hogy mi az'

Next

/
Thumbnails
Contents