Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-34

À nemzetgyűlés 34. ülése 1922. Ivády Béla előadó : T. Nemzetgyűlés ! Van szerencsém a 9. § harmadik bekezdése után uj bekezdést javasolni a szabályszerű elbánás alá vont állami tanitók és tanitónők beszámitható nyugdíjjogosultságának tiz évről öt évre v.aló leszállítása érdekében. Méltóztatnak tudni,* bogy a tanitónők nyugdíjellátását szabályozó 1891 : XLIII. te. akként rendelkezik, hogy a tanitók és tanitónők csak tiz évi beszámítható szolgálat után nyugdíjjogosultak. Ezzel szemben az 1912 : LXV. törvénycikknek rendelkezései az állami alkalmazottakra, tisztviselőkre és alkalmazottakra nézve a nyugdíjjogosultságot már öt beszámitható év után állapítják meg, és csak bizonyos rendkívüli esetekben, különös körülmények között van ez a nyugdíjjogosultság tiz beszámitható évhez kötve. Tekintettel arra, hogy az 1922 : I. te. 24. §-ának rendelkezése szerint folyó évi június hó 30-án több száz olyan tanító és tanítónő vonassák szabályszerű elbánás alá, akiknek nincs meg a tiz beszámitható szolgálati évük, ennélfogva méltányos, hogy ezekre a tanítókra és tanítónőkre nézve az állami tisztviselőkkel egyenlő elbánást foganatosítsunk, tehát a tiz esztendő ő rájuk is öt esztendőre szállíttassák le. (Helyeslés jobb felől.) Ezért javaslom, t. Nemzetgyűlés, méltóztassanak a 9. §. harmadik bekezdése után negyedik bekezdésként a következőket beiktattatni a törvényjavaslat szövegébe (olvassa) : »Az Országos tanítói nyugdíj ós gyámalap kötelékébe tartozó és az 1922 : I. te. 24. §-a alapján szabályszerű elbánás alá vont tanügyi alkalmazottak végellátásának megállapításánál, amennyiben az érdekelt az 1922 : VI. te. 3. §-a alapján kifejezetten nem végkielégítését kéri, a nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati idő megállapítása tekintetében az 1891 : LXIII. te. 2. §-ának második bekezdése helyett — azonban az 1875 : XXXII. te. 8. §-ában foglalt korhatár érintetlenül hagyásával — az 1912. évi LXV. te. 31. §-ának első és második bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.« (Helyeslés.) Elnök: Van-e valaki felírva? Forgács Miklós jegyző: Nincs! Elnök : Felírva senki sincs. Kérdem a t. Házat, kiván-e a szakaszhoz valaki hozzászólni? (Nem!) Ha senki sem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Kállay Tibor pénzügyminister : Az előadó ur módosításához hozzájárulok ! Elnök : A tanácskozást berekesztem. Következik a szavazás. Szembe fogom állítani a szakasz eredeti szövegét az előadó ur által beterjesztett módosítással ; amennyiben az eredeti szöveget méltóztatnak elfogadni, a módosítás elesik, amennyiben pedig az eredeti szöveget nem méltóztatnak elfogadni, akkor az a módosítással válik határozattá. Méltóztatnak a kérdés ilyen módon történő feltevéséhez hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, felteszem a kérdést : Méltóztatnak-e a évi augusztus hó 1-én, kedden. 197 törvényjavaslat 9. §-át szemben az előadó ur . által beterjesztett módosítással elfogadni, igen vagy nem ? (Nem !) Mivel nem fogadtatott el, határozatképen kimondom, hogy a 9. § az előadó ur által beterjesztett módosítással emeltetett érvényre. Következik a 10. §. Forgács Miklós jegyző (olvassa a 10. §-t.) Elnök : Meg nem támadtatván, elfogadtatott. Következik a 11. §. Forgács Miklós jegyző (olvassa a 11. §4) : Temesváry Imre ! Temesváry Imre: T. Nemzetgyűlés! Ezen szakasz utolsó bekezdése után egy ujabb tételt óhajtanék beszúrni. Régi sérelme az a jogakadémiai tanároknak, hogy ők a Selmecbányái erdészeti és bányászati akadémiai tanárokkal szemben bizonyos mértékben mellőzve voltak, amennyiben a jogakadémiai tanárok végső fokban csak a VI. fizetési osztályig tudtak eljutni, míg ezzel szemben a Selmecbányái erdészeti és bányászati akadémia tanárai az V. fizetési osztályban végezték. pályájukat. Pedig az Apponyi Albert minisztersége alkalmával kiadott rendelet következtében a jogakadémiai tanárokra nézve is kötelezővé tétetett a legmagasabb alaki képesség megszerzése, a magántanári képesítés megszerzése, is. Ezen jogakadémiai tanárok évek hosszú sora óta kérelmezték, hogy ők is a Selmecbányái erdészeti és bányászati akadémiai tanárokkal egyenlő elbánásban részesüljenek, ez azonban, sajnos, eddig nem történt meg, holott most egy 40 milliárdos költségvetés mellett jóformán alig jöhet számba az a 30—35,000 korona évi többlet, amit az igényelne, hogy ezek a jogakadémia tanárok is bejuthassanak, illetőleg ezeknek egy része is bejuthasson az V. fizetési osztályba. (Általános helyeslés.) Különösen akkor indokolt ez, mikor tudjuk azt, hogy a négy egyetem mellett úgyszólván feleslegessé váltak ezek a jogakadémiák s igy ez lassanként ki is fog múlni, ennélfogva kell hogy azoknak a tanároknak, akik egy egész hosszú életet töltőitek el az ifjúság nevelésével, legalább az az elégtételük meglegyen, hogy öreg korukra az V. fizetési osztályt elérték. (Helyeslés.) Ezidőszerint Magyarországon öt jogakadémia van, ezeknek papiroson 25 rendes tanáruk van, azonban'még sincs ugy, hogy ezekben az intézetekben ki volna töltve a rendes tanári létszám, hanem, a legtöbb helyen csak két-három rendes tanár van, mert egy korábbi ministeri rendelet ugy rendelkezett, hogy a megüresedő rendes tanári állásokat nem szabad betölteni rendes tanárokkal, hanem, csak rendkívüli vagy helyettes tanárokkal. Ezen felhatalmazás folytán körülbelül 8—9 jogakadémiai tanár jutna az V. fizetési osztályba s ez annál is inkább jogosult, mert hiszen most a tanítói oklevéllel biió tanfelügyelő, valamint a középiskolai tanároknak egy része is belejut már az V. fizetési osztályba, tehát egészen méltányos