Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-31

A nemzetgyűlés 31. ülése 1922. Propper Sándor : A kurzusnak ártott ! Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak. Hébelt Ede : De az emigránsoknak csak egy kis része, egy percentje, dolgozik csak ezeknél a lapoknál, a többi 99% nem. Ennek a 99%-nak hazatérését nem az akadályozza, bogy félnek, hogy biróság elő állítják őket a »hatályosabb« törvény alapján. Ennek a 99%-nak hazatérését más akadályozza. Előgzör is az akadályozza, hogy apró-cseprő semmi ügyek miatt eljárás van folyamatban ellenük kétes fél esztendő óta, és hogy a gyorsitott eljárás, amely hatályon kivül van helyezve, azokra az ügyekre nézve, amelyek folyamatban vannak, nincs hatályon kivül helyezve. Ha ezek hazatérnek, azonnal letartóztatják őket. Peidl Gyula : Vagy internálják ! Varsányi Gábor: Reméljük! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hébelt Ede : Nem akarják magukat kitenni annak, hogy letartóztassák őket, mert ha valakit letartóztatnak és egy esztendeig fogságban tartanak, azzal szemben nagyon nehéz a biróság helyzete. Hiába minden, emberek vagyunk és az a biró is annyira amennyire elfogult. Még a legelfogulatlanabb biró sem tud lelkileg az elől menekülni, hogy ha egy esztendeig le van fogva valaki, lehetőleg igazolja aztaz egy esztendei letartóztatást, ugy hogy körülbelül rendszerint ugy történik a dolog, hogy legalább annyi büntetést mérnek rá, amennyit már letartóztatásban töltött. Méltóztassék megengedni, hogy arra vonatkozólag is előadjak egy-két esetet, hogy hogya.n történt itt az ügyészség részéről az üldözés. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy a népbiztosok pöre folyamán a védők ellen az a vád hangzott el az ügyészség részéről, hogy ők a bécsi kommunistákkal összeköttetésben állanak és tőlük kommunistapénzeket fogadnak el a védelem céljaira. Ez a vád utóbb teljesen alaptalannak bizonyult és az ügyvédi kamara ebben az ügyben már jogerősen meg is szüntette az eljárást. Az egyik ügyvédet azonban ebből az ügyből kifolyólag üldözőbe vették és 1 és 3

/

4 esztendeig bujdosni volt kénytelen emiatt. Az ügyész, aki ezt a vádat ott a népbiztosok pőrének tárgyalásán a nyilvánosságba beledobta, birtokában volt azoknak a leveleknek, amelyeknek alapján ez ellen az ügyvéd ellen az eljárás megindult. Magukból ezekből a levelekből kitűnt, tehát egészen kétségtelen volt, hogy ez az ügyvéd nem kommunista érzelmű, hanem rendkívüli mérsékelt gondolkozású és politikai pártállásu ember, aki azt irta ki Bécsbe, hogy az itteni kommunistakölykök ugrándozása árt a népbiztosok perének, ennélfogva tehát törekedjenek a bécsiek arra, hogy ezek a kommunista-kölykök ne ugrándozzanak itt. Azt is irta, hogy itt egy demokratikus koncentráció van alakulóban, amelyben Giesswein is részt vesz, tehát törekedjenek arra, hogy itt ez a demokratikus koncentráció jusson valahogyan érvényre. Propper Sándor: Hogy került ez a levél az ügyészhez ? évi július hó 27-én, csütörtökön. 13 Hébelt Ede : Egészen kétségtelen tehát, hogy ez az ügyvéd semmiféle lázadást, errevaló szövetséget vagy hasonlót nem csinált, és mégis megindult ellene az eljárás lázadásra irányuló szövetség. címén, amely miatt 1 és 8

/

4 esztendeig kénytelen volt bujdosni. Ilyen módon van künn az emigránsok nagy része. Méltóztassék megengedni, hogy egy másik esetet is elmondjak. Egyik kollegám, egy volt eperjesi tanár, aki Vas vármegye kormánybiztosa volt a Károlyi-rezsim alatt, milliós sikkasztással volt vádolva. Hónapokon keresztül vezércikkek jelentek meg az ottani lapokban azokról a milliós sikkasztásokról, amelyeket ő elkövetett. A sikkasztás olyan dolog, hogy valaki vagy elkövette vagy nem követte el. Ha nem követte el és hat nyugtával vagy hat számlával be tudja igazolni azt, hogy egyik főszolgabírónak 100.000 koronát utalt ki ilyen célra, a másik főszolgabirónak 200.000 koronát utalt ki olyan célra stb., akkor egészen nyilvánvaló, hogy a főispánt sikkasztással nem lehet vádolni. Most közel három esztendeje folyik az eljárás, s ez ellen az ember ellen még ma is elfogatási parancs van kiadva sikkasztás címén, bár én 1919 szeptember elején, mint védője, megjelentem és azt mondtam, hogy azonnal szüntessék meg az elájárást, mert itt vannak a kétségtelen bizonyítékok arra, hogy nem sikkasztott. Az ügyészség is tudta, mindenki tudta a vármegyében, hogy egy fillért sem sikkasztott, hogy olyan becsületes volt pénzkezelés tekintetében, mint a Károlyi-rezsim összes többi emberei, példátlanul becsületes, hogy ugy mondjam, és ma, három esztendő múlva, sem szüntették még meg ez ellen az ember ellen az az eljárást. Mikor mint védő ebben az ügyben a bizonyítékokkal megjelentem a fővárosi rendőrségen 1919 szeptemberében, letartóztattak, két napon keresztül fogva tartottak és mikor Szombathelyen eljártam ez ügyben, megint letartóztattak és a katonai hatóság elé állítottak. A katonai hatóság egész napon keresztül kihallgatott és a végén kezet fogott velem az a főhadnagy és százados, aki kihallgatott, és azt mondták : »Kérem, mi egy hete figyeljük, hogy mit csinál itt, minden lépését, minden szavát, és semmiféle okot nem látunk arra, hogy letartóztassuk ; ellenben, ha legközelebb ide tetszik jönni ebben az ügyben, tessék nálunk jelentkezni, mert az urak részéről 5—6 helyről is jött feljelentés ön ellen, hogy destruktiv magatartást tanusit. Az urak részéről, Urbanics főszolgabíró ur és kollegái részéről.« (Mozgás a jobboldalon.) Urbanics Kálmán : Az én járásomban volt ? Hébelt Ede : Nem ! Más járásban és más vármegyében is vannak urak. Urbanics Kálmán : Hát akkor ez nem személyeskedés ? Horváth Zoltán : Ez egy tipus ! (Zaj. Elnök crenget.) Hébelt Ede: Méltóztassék megengedni, . . . Urbanics Kálmán : Megengedjük !