Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-33

A nemzeigyűlés 33, ülése 1922. évi július hó 31-én. hétfőn. 135 gyedik csoport a hatósági presszió, amely állítólag egyesekre, főleg tisztviselőkre, a választójoguk gyakorlása szempontjából gyakoroltatott, Kiss Menyhért : Ez a legfontosabb ! Rakovszky Iván belügyminister: Ami először a személyes szabadság kérdését illeti, megint csak általános kijelentéseket akarok tenni és nem akarok egyenként foglalkozni ezekkel az esetekkel, de megállapítom ait, hogy nagyobb, tömegesebb letartóztatások vagy előállítások nem fordultak elő, amint azt később majd egy statisztikából igazolni fogom. Ezzel szemben konstatálnom kell, hogy a letartóztatások a személyes szabadság elleni hatósági intézkedések, legalább is a fontosabb esetek, azok, amelyek itt szóbahozattak és nagyobb szenzációt keltettek, csodálatosképen csupa olyan egyénekkel szemben voltak foganatba teendők, akiket az októbrista jelző alatt szoktunk összefoglalni. És itt megint azt mondom, t. Nemzetgyűlés, hogy a hatóságoknak és a hatósági közegeknek bizonyos kötelezettségeik vannak. Utóvégre azok a hatósági közegek, amelyek egy ízben már tapasztalták, hogy a kormányzatnak és a közigazgatásnak gyengesége hova vezethet, — odavezethet, hogy az ország rendje felborul, — igenis kettős gonddal kell hogy őrködjenek ma a fölött, hogy az ilyen októbrista izgatások, ilyen októbrista jellegű lázitások és egy ilyen októbrista politika újbóli folyamatbatétele be ne következhessek. (Igaz ! Ugy van! Elénk helyeslés jobb felől és a középen.) S ha ezek az urak, akiket októbristáknak szoktunk nevezni, nem tanultak és nem felejtettek, — nem tanultak abból a szempontból, hogy rájöttek volna, hogy az izgatások hova vezethetnek, és nem felejtettek abból a szempontból, hogy újból és újból ismét ugyanazokat a jelszavakat, a közönség, a nagy publikum alacsony indulataira ható ugyanazokat a frázisokat ismétlik — mondom, ha ezek az urak nem tanultak és nem felejtettek, akkor nekünk és a hatósági közegeknek tanulnunk kellett, tanulnunk abból, hogy a gyöngeség és az erélytelenség annak idején hova vezetett, (Igaz! Ugy van ! jobb felől.) és minden eszközzel arra kell törekednünk, hogy ez a gyöngeség, ez az erélytelenség, ez a céltudatlanság ne vezethessen újból az ország romlására. (Igaz ! ügy van ! Taps jobb felől és a középen.) És ha ezek az urak nem felejtettek, hát a hatósági közegeknek szintén nemszabadfelejteniök, nemszabad elfelejteniük azt, hogy kik azok, akik annakidején ezekben a bűnökben és visszaélésekben hibásak voltak, és kik azok, akik ellen ma is kétszeres eréllyel és energiával kell védekezniök, (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés jobbfelől és a középen.) Ami a gyűlések betiltását illeti, ha átnézzük ezt az egész anyagot, látjuk, hogy a gyűléseket betiltó végzések szerint a legnagyobbrészt teljesen normális és minden visszaélést, erőszakokodást nélkülöző indokok alapján tiltattak be a gyűlések. Peidl Gyula : Az igaz. Az a normális, hogy betiltják ! Rakovszky Iván belügyminister : Mert, bocsánatot kérek, ha az ellenpárt ugyanakkor ugyanabban a községben egy gyűlést tart, — és ez a legsűrűbb eset — akkor csak természetes, hogy a hatóság nem engedélyez ugyanakkor ugyanott még egy gyűlést, amelyből a magyar temperamentumot és a választási virtust ismerve, egyéb, mint verekedés és a fejek beverése úgysem következhetett volna be. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Ez tehát nem erőszakoskodás vagy visszaélés. Én azonban igenis bizonyos tendenciát látok abban, hogy egyes pártok egészen tudatosan mindig abban a községben és arra az időre kértek gyűlés tartására engedélyt, ahol és amely, időben az ellenpártnak — lehetőség szerint a kormánypártnak — gyűlése már engedélyezve volt, mert igy lehetett a hatósági visszaélések és atrocitások eseteinek számát mesterségesen növelni (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) és tudok olyan eseteket is, amiker ez olyan körülmények között történt, hogy egész pozitive megállapítható volt, hogyha a gyűlés engedélyeztetett volna, az engedélyezést kérő párt meg sem tarthatta volna azt. mert ugy a jelölt, mint a főkört es és főszónok ugyanakkor már angazsálva volt egy másik gyűlésen való részvételre. Ha pedig az igen t. ellenpárti képviselő urak amiatt panaszkodnak, hogy elég gyakran, elég sűrűn tiltottak be gyűléseket, akkor erre az a válaszom, hogy tessék, tegyék kezüket a szivükre és becsületesen vallják be, hogy igenis sok olyan gyűlést megtartottak, ami nem volt bejelentve, s amely olyan időben folyt le, amikor a gyűlések tartásának tilalma fennállott. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől. Zaj a baloldalon.) Nekünk ma már igen sok adat van a kezünkben arra vonatkozólag, hogy mennyi tiltott, titkos gyűlés tartatott és méltóztassanak elhinni, hogy sokkal nagyobb az ilyen tiltott és titkos gyűlések száma, mint ahány esetben azt lehet mondani, hogy a hatóság a gyűlések betartása terén egy kis túlzásba ment. Végül t. Nemzetgyűlés, ha plakátokat és nyomtatványokat tiltottunk be, azt hiszem, ebben talán nem azok a hatóságok a hibásak, akik a plakátokat és nyomtatványokat betiltották, hanem azok, akik a plakátok és nyomtatványok megszövegezése terén abszolúte nem gondoltak azzal, hogy hol van az a határ, ameddig el lehet menni és egészen nyugodtan a lelkiismeretfurdalás legkisebb mértéke nélkül akartak kiragasztani olyan plakátokat, akartak terjeszteni olyan nyomtatványokat, amelyek néha az izgatás legközönségesebb ismérveit foglalták magukban. Igen korrekt, igen uri gondolkozású emberek szövegeztek, nyomattak és akartak terjeszteni olyan nyilt leveleket, amelyeknek minden második sora nem egyéb egészen közönséges izgatásnál. Ha a hatóságok ezek terjesztését megakadályozták és megakadályozzák, ugy egyszerűen hivatalos hatáskörükben és kötelességük teljesítésében jártak és járnak el. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől és a középen.) T. Nemzetgyűlés ! A legkényesebb kérdés az a bizonyos, a tisztviselőkre állítólag kifejtett preszszió,