Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-33

114 A nemzetgyűlés 33. ülése 1922. évi július hó 31-én, hétfon. a feltételnek betartása és létesitése a mi részünkről semmi nehézségbe nem ütközik, mert hiszen mi senkit sem akarunk üldözni. (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások ; Most is üldöznek !) mi senkit sem üldözünk, (Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) és amennyiben az ellenzék egyik vagy másik tagja azt a benyomást nyerné, hogy akár a kormány, akár a kormány valamely közege valakit, egy választót, vagy a választók bizonyos tömegeit abból az okból, hogy a választásnál ilyen vagy amolyan politikai magatartást tanúsítottak, üldözni akarna, ugy kérem, méltóztassanak egész bizalommal fordulni a kormányhoz ebben a tekintetben, mert semmi sem áll távolabb a kormánytól, . . . (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Gr. Bethlen István ministerelnök : ...mint az a szándék, hogy valakit politikai megGyőződéséért vagy magatartásáért üldözzenek. Propper Sándor : Ily címen természetesen senkit ! Gr. Bethlen István ministerelnök; Hasonló, egyszerű álláspontom a reparáció kérdésében is. Már a pénzügyi bizottságban kifejtettem, hogy amennyiben az ellenzék egyik vagy másik kerületben visszaéléseket tapasztalt volna, ezekkel szemben a reparációnajc három lehetősége van. Az egyik reparáció a büntetőbíróságok utján, a másik a panasz, vagy petíció utján, a harmadik pedig fegyelmi utón nyerhető el. Az első két ut olyan fórumok elé tartozik, amelyek nem a kormánytól függenek, és amelyekben, azt hiszem, az ellenzék is megbizhatik. • Ami a fegyelmi utat illeti, a magam részéről itt is csak azt mondhatom, hogyha tényleg bebizonyosodnék, hogy egyik vagy másik kormányközeg hatalmi körét túllépte vagy a kormán rendeletei ellen cselekedett volna, a teljes reparációt bármikor készek vagyunk megadni. Az indemnitást bevezető beszédemben azt is kifejtettem, hogy a kritika joga az ellenzéké, ellenben a parlament munkarendjének beosztása és a parlament vezetése a kormány kötelessége, hogy a munkakörök megosztását tiszteletben kell tartanunk, mert csak azon az alapon lehetséges becsületes együttműködés a kormánypárt és az ellenzék között. Ezzel a felfogásommal szemben gróf Apponyi Albert azt mondotta, hogy helyes, tessék azonban a kormánynak ezt n jogát is nem autokratikus utón gyakorolni. Én ebben a tekintetben is hajlandó vagyok az ellenzék kívánságával szemben egy közeledő lépést tenni : a kormány bármikor hajlandó az ellenzékkel a Ház munkarendjét megbeszélni, és amennyiben lehetséges, vele ebben a tekintetben megegyezést is létesíteni. Természetesen ez csak bizonyos határokon belül lehetséges, amely határokat a kormány elvi politikája irja elő, s amelyeken túlmenőleg természetszerűleg a kormány sem tehetne engedményeket. A negyedik feltétel az, hogy mellékkormányok ne legyenek és hogy amnesztiára szoruló tényezők az államban ne legyenek hatalmi tényezők. Én ezzel a mellékkormány fogalmával ugy vagyok, mint Kálmán király a boszorkányok fogalmával : én ilyen mellékkormányt ebben az országban nem láttam, nem tapasztaltam, nem tudok és méltóztassanak megGyőződve lenni, hogy ez a kormány csak addig marad a helyén, amig megGyőződése szerint követheti azt a politikát, amelyet tényleg megGyőződése ir elő, és abban a percben távoznék, mikor ebben a tekitnetben nehézségekkel találkoznék. (Ugy van ! Ugy van ! jobb felől.) Ebben az országban azóta, hogy én vagyok kormányon mint ministerelnök, mellékkormányokat nem tapasztaltam. Egyetlen egy eset volt, amikor igenis, a túloldalról tétetett kísérlet arra, hogy egy mellékkormány megalakuljon, (Ugy van / ügy van ! jobbfelől és a középen.) a hatalmat kezébe vegye és a törvényes kormány kezéből a gyeplőt fegyveres erővel kiüsse, (Ugy van ! jobbjelöl.) Ez a kísérlet azonban siralmasan végződött és azóta meg nem ismétlődött. Friedrich István : Folyik a békülés nagyban ! Gr. Bethlen István ministerelnök : Amilyen tapintatos nem létező mellékkormányok említése, ép olyan tapintatos az a védekezés, amelyet kötelességszerül eg kell hogy vele szemben alkalmazzak. (Helyeslés a jobboldalon.) Az utolsó feltétel az, hogy a kormány egy olyan pénzügyi és gazdasági programmot adjon, amely láthatólag biztosítsa az országot arról, hogy ennek a programmnák a segítségével abból a súlyos helyzetből, amelyben jelenleg vagyunk, kilábalhatunk. A pénzügyminister ur a maga pénzügyi programmját nagy vonásokban már kifejtette itt a Házban, és bizonyára alkalmat fog keresni arra, hogy az indemnitási vita befejeztével még egyszer szót kérjen és talán egyes részletekre is kitérjen. A kereskedelemügyi minister ur is kifejtette azokat az elvi alapokat, amelyeken ő a maga kereskedelmi politikáját folytatni akarja. Hátra van még, hogy a földmivelésügyi minister ur alkalomadtán hasonlót tegyen és nem kételkedem, hogy ez rövid időn belül be is fog következni. Azonban figyelmeztetem arra a t. Nemzetgyűlést, hogy egy indemnitási vita nem alkalmas arra, hogy az egyes reszortminister urak részletekbe menő programmokat adjanak. Hiszen erre egy büdzsé-vita alkalmas, ahol minden egyes reszortminister kifejti a maga reszortja keretében követendő programmokat és részletekbe is belemehet, tekintettel arra, hogy a büdzsében minden egyes tétel benne foglaltatik. Dénes István : Súlyos dolog, hogy most nincs büdzsé-vita ! Gr. Bethlen István ministerelnök: A kormány elő is készíti a büdzsét és remélem,, hogy az ősz folyamin a büdzsé benyújtásra készen lesz, de addig is, amennyiben a mélyen t. ellenzék egyik vagy másik részletkérdésben tájékoztatást óhajt, semmi akadálya nincs annak, hogy a földmivelésügyi bizottság, a közgazdasági bizottság, illetőleg a pénzügyi bizottság összeüljenek és a reszort*