Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-32
A nemzetgyűlés 32. ülése 1922. látszik igazolni, bogy eléggé buzgó és megfelelő volt az illető. A harmadik akta 1914 március 20-ról szól ; ebben vonatkezelővé nevezték ki az illetőt. A következő akta vonat kezelői képesítést és kinevezést jelent s egy még további akta, amely szerint megjavították- a fizetését, szintén amellett látszik bizonyítani, bogy megfelelő buzgó alkalmazott volt. Szomjas Gusztáv: Automatikus dolog ! Peidl Gyula : Ezt az embert most egyszerűen B-listára helyezték és elbocsátották. Nem lehetetlen, miután mégsem ritka és kizárt dolog Magyarországon ugyebár, hogy valami politikai hibát követett el, talán nem szavazott ugy, mint kellett volna. Tehát a B-listára került, következőképen indokoltnak tartom, hogy a t. kormány az ezekre vonatkozó aktákat terjessze a nemzetgyűlés elé. Áttérek a gazdasági kérdésekre. Nagyon fontes, •—és erről többen beszéltek már —hogy meginduljon a termelőmunka az országban. Mit látunk ezzel szemben ? Ha kezünkbe veszünk egy magyar bankjegyet, amely sajnos, nagyon keveset ér, minden bankjegyen rajta találjuk egy zürichi nyomdacég impressziumát, ami azt jelenti, hogy a magyar pénzeket Zürichben nyomatják. Hozzá kell tennem, hogy Magyarországnak és különösen Budapestnek nagyon kiváló és nagyon fejlett nyomdaipara van és a pénzt mégis Zürichben nyomatják, a legdrágább valutájú országban. Természetesen nem vonom, felelősségié a mai pénzügyminister urat, de nagyon nyomatékesan azt kell kérnem,, hogyha van mód ennek a hihetetlen állapotnak a megváltoztatására, annak a •szerződésnek a megváltoztatására, amelyet annak idején ezzel az Orel-Füssli céggel kötöttek, akkor az isten szerelméért csinálja meg ezt a kormány, változtassa meg a szerződést, mert elképzelhetetlen könnyelműség, hogy Magyarország, ahova Bulgáriából jönnek nyomatni az állampapírokat, saját pénzét külföldön nyomassa, és pedig olyan külföldön, amelynek valutája legdrágább, ahol tehát a pénz előállítása is a legdrágább. Rothenstein Mór : Svájcban 100 magyar korona 25 fillérbe kerül. Peidl Gyula: Szakemberek, t. i. a nyomdatulajdonosok lapja, azt mondják erről a kérdésről (olvassa) : »Az igy Svájcba jutott munka 800— 1000 millió korona értékű megrendelést jelent. Miután több szin nyomásáról van szó, az anyag ára alig tehet ki többet az egész munkánál, mint •az összeg 25—30%-át, úgyhogy munkabérre, rezsire és haszonra körülbelül 500—700 millió magyar korona marad. Ez az összeg meghaladja a magyar grafikai iparban foglalkoztatott összes munkások, hivatalnokok és valószinüleg a munkaadóknak is kétévi jövedelmit, amennyivel többe kerül ennek a pénznek előállitása, mint kerülne itt.« Még ha nem igy volna is, ha ez a külföldre jutott haszon nem is volna ilyen nagy, akkor is a munkamorál szempontjából itthon kellene dolgoztatni, hogy foglalkoztathatók legyenek az itteni munkások, hogy el ne szokjanak még továbbra is évi július hó 28-án, pénteken. 107 a munkától, — sajnos, nyolc esztendő alatt ez úgyis meglehetős széles rétegekben megtörtént — s hogy ne legyenek kénytelenek kivándorolni az országból. Mert az a veszedelem fenyeget, t. Nemzetgyűlés, hogyha egyszer végre tényleg sikerül megindítani ebben az orszá gban a munkát, akkorára nem lesznek munkásaink, mert kikergették őket az országból. Farkas István : Egyes iparágak már kihaltak ! Peidl Gyula : Ezért nem lehet majd a munkát felvenni. Egynéhány héttel ezelőtt svájci emberek nekem azt mondották, hogy egy magyar százkoronás előállitása Zürichben 25 svájci centimebe kerül. Miután pedig 100 magyar koronáéit csak 34 svájci centimeot adnak, méltóztassanak kiszámítani, milyen gazdaságos dolog az, hogy Svájcban nyomatjuk a pénzünket. G. Bethlen István ministereinök : Kérem., ez nem olyan egyszerű dolog ! Peidl Gyula : Nem olyan drága ? G. Bethlen István ministerein ök : Nem olyan egyszerű dolog. Peidl Gyula: Ezért kértem., hogy ha van rá mód, tessék legalább megváltoztatni a szerződést. De ezzel kapcsolatban kitűnik még valami, T. i. itt járt egy világhirü német nemzetgazdász, Brentano, aki egy pár hónappal ezelőtt itt egy előadásban azt m.ondotta, hogy a magyar korona alacsony értéke folytán nincsen közgazdaságunkban olyan termelési á g, amelynek félnie kellene a világversenytől. Ezt ő jogosultan mondhatta, mert hiszen látjuk, hogy m.a Európa országai valahogy két kategóriába sorozhatok, az egyikbe tartoznak azok az államok, amelyeknek jó a valutájuk és amelyekben nagy a niunkanélküliség, mert nem exportképesek, és a másikba tartoznak azok az országok, melyeknek rossz a valutájuk, ezekben az országokban nincs munkanélküliség. Magyarország az egy et Jen, amely közel három esztendei nemzeti és keresztény uralom, alatt létre tudta hozni azt a csodát, hogy itt rossz Valuta van és munkanélküliség. Ezt sehol máshol nem tudták megcsinálni. Szabó Sándor : A határok az okai ! Peidl Gyula : A drágaságról is kell szólnom egypár szót, mert hiszen ez az a kérdés, amely ugy az ipari, mint a mezőgazdasági munkásságot a legborzalmasabban sújtja. Ha arra gondolok, amit napról-napra tapasztalok és ezt összevetem azzal, amit at. minister elnök ur röviddel ezelőtt a sajtó képviselőinek elmondott, hogy egy borzalmas télnek nézünk elébe, akkor meg kell remegnem arra a gondolatra, hogy mi fog itt történni. A munkástömegek életszínvonala hihetetlen nivóra van lecsökkentve. Mielőtt azonban a kérdésben tovább mennék, meg hell mondanom valamit. Azt, hogy ha mi a dolog természeténél fogva a drágaság kiindulópontját a kenyérben, a lisztben, a kenyérgabonában keressük és azt mondjuk, hogy a többi árak ehhez 14*
