Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-32

98 A nemzetgyűlés 32. ülése 1922, Erdélyi Aladár : Ne vegye rossz néven, akkor az alig volt künn a fronton. Peyer Károly: Pedig én kint voltam, és azt mondom, hogy igaz ! Erdélyi Aladár*. Egyesekre nem mondom, de hogy katonai parancsnokok mondták volna ! Rothenstein Mór : Igenis azt mondták, mert a szervezetlenekkel, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy mi a fegyelem, a tiszteknek sokkal nagyobb bajuk volt. (Zaj jobbfelöl.) Ezt mondják ma a munkáltatók is. Ok inkább szervezett munkásokkal dolgoznak. . . Schandl Károly: A földmivesek voltak a legjobb katonák! Zeöke Antal : De a kommunizmus alatt nem ! Peyer Károly : A kommunizmus alatt szállítási panamákat, kiviteli panamát nem lehetett csinálni ! Peidl Gyula : A kiviteli engedélyekkel hogyan állunk ? Zeöke Antal: Nekem adott a biróság elégtételt, de önnek sohasem lesz felmentése. A bútorok ! Peyer Károly: Ilyen ügyben sohasem kell, hogy a biróság felmentést adjon. Panamista ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rothenstein Mór : Miért méltóztatik erre az oldalra ülni, ha nem itt van a helye, mert itt tévedés foroghat fenn ilyenkor. Azt hiszem, hogy valaki, aki támogat, pedig ellenkezőleg áll a dolog. (Derültség.) Ezek közül a szakszervezetek közül a nyomdászok egyesülete és szervezete a legidősebb. 60 éves múltra tekint vissza. Ez idő óta milliókat és milliókat fizetett ki özvegyek, árvák, rokkantak, betegek, munkanélküliek részére, a háború alatt, ugy mint a többi szervezetek, ő is hathatósan segélyezte a hadbavonultak hozzátartozóit. És ennek az egyesületnek működését függesztették fel egy közönséges feljelentésre, amelyet nem az egyesület tagjai tettek meg, hanem Balázs István volt százados és rajztanár, akinek semmi köze a nyomdászokhoz. Az ment el, mint jő keresztény ember a nyomdák bizalmiférnaihoz és megfenyegette őket, hogyha nem hozzák be a személyzeteiket a keresztény nyomdászok ligájába, akkor majd a következményeket meg fogják sinyleni. És mert ez neki semmikép sem sikerült, mert a nyomdászok szervezete egy olyan szervezet, amelyet megbolygatni semmiféleképen, semmiféle oldalról nem lehet, feljelenti az egyesületet és a zsidó vezetőket, hogy elsikkasztottak 20 milliót. (Derültség.) Az akkori belügyminister, Ferdinandy ur, egy tollvonással — talán Yiczián képviselő ur erről tudni fog . . . Viczián István : Nagyon tudok ! Szeretném a Ház asztalára tenni az aktákat ! Peidl Gyula : Én is szeretném ! Saly Endre: Hozzuk ide! Viczián István: Helyes! Hozzuk ide! évi július hó 28-án, pénteken. Peidl Gyula : Hadd lássuk, ki birja ki a napot ! . Rothenstein Mór : Ferdinandy belügyminister akkor, amikor a kormány kiadta az amnesztiáról szóló rendeletet, hogy a szociáldemokraták öröme ne legyen teljes — mert ő pukkadt, hogy ez az amnesztiarendelet kijött — azt mondta, aláirom ezt és kinevezem Kovács Dénes ministeri titkárt mint kormánybiztost a nyomdászok egyesülete fölé. A kormánybiztos ur egy évig, egy teljes évig vizsgálta az egyesületet. Felfüggesztették az autonómiát. Az egyesület'azonban még mindig él állitólagos sikkasztok, dacára, hogy Viczián t. képviselő ur azt mondja, hogy le fogja tenni az aktákat a Ház asztalára.,. Viczián István : Nem én teszem le ! Rothenstein Mór : . . . még mindig szabadlábon járnak, bizonyítékául annak, hogy ez nem volt egyéb, mint rágalmazás. Viczián István : Nemcsak sikkasztásról volt ott szó ! Rothenstein Mór : Az egész egyévi vizsgálat eredménye az volt, hogy Klebelsberg belügyminister ur utasitotta a tagokat, hogy válasszanak uj vezetőséget, mert ez nem egészen megbízható. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Egyéb sérelmek nem voltak felmutathatok. Viczián István : A szakszervezet beolvasztotta magába a segélyegyletet! (Zaj. Elnök csenget.) Rothenstein Mór : A vezetőség a tagok óriási többségével — nem tudom pontosan, azt hiszem 50 vagy 60 volt 100 szó ellenében — újjá választatott. Mit bizonyít ez ? Azt, hogy a nyomdászegyesület szigorúan betartotta a minister által jóváhagyott alapszabályokat és nem fett egyebet, minthogy teljesítette a tagokkal szemben kötelességét. De -mert Kovács Dénes ministeri titkár ur tebarátja volt Balázs István rajztanárnak, tehát kellett, hogy egy évig huzza ezt a vizsgálatot. Kéthly Anna: Napidíjért! Rothenstein Mór : Valószínű, hogy jár neki napidíj. Viczián István : Ez alávaló meggyanusitása egy tisztviselőnek ! Nem tűrjük ! Nem igaz ! Urbanics Kálmán: Sorra rágalmazza őket! (Zaj.) Eddig csak a szolgabirákat ! Reisinger Ferenc : Hát ingyen dolgozott ottan ? Urbanics Kálmán : Nem ! Fizetésért dolgozott a maguk szemétjében! (Zaj a Ház mindkét oldalán. Elnök csenget.) Reisinger Ferenc: Nem lehet minden kérdésben legázolni minket ! (Zaj.) Viczián István: Ezt nem tűrjük! Reisinger Ferenc : Mi sem tűrjük, hogy terrorizáljanak ! Rothenstein Mór: Most itt szemtől-szembe ülünk és nem a méltóságos államtitkár ur (Felkiáltások jobbfelöl: ilyen itt nincsen! Itt esak képviselő van!) előszobájában vagyunk, aki ha