Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-32
9<1 A nemzetgyűlés 32. ülése 1922, Rothenstein Mór : . . . ezt a vörös lobogó alatt tették. Erdélyi Aladár ; Jól van, a Gotterhaltet az osztrák énekelheti! Rothenstein Mór : Önök talán nem fogják tagadni azt, hogy Petőfi Sándor, aki ennek az országnak egyik legnagyobb költője és hazafia volt, (Mozgás a jobboldalim) egyik költeményében, az »Egy gondolat bánt engemet« címűben a következőket mondja (olvassa) : »Ha majd minden rabszolganép Jármát megunva sikra lép, Piros arccal és piros zászlókkal, S a piros zászlókon eme szent jelszóval : Világszabadság! Zeőke Antal : Világszabadság ! Rothenstein Mór (olvassa) : S ezt el harsogják, Elharsogják kelettől nyugatig S a zsarnokság velük megütközik, Ott essem el én, A harc mezején.« (Egy hang a jobbközépről : A hazáért !) Petőfi Sándor lobogtatta a vörös zászlót, akkor nekünk szociáldemokratáknak is szabad volt egy ünnepélyes alkalommal, amikor végre eljutottunk odáig, hogy a törvényhozó testületbe bevonulhattunk, nekünk is meg volt engedve az. hogy ezzel a vörösazinü szegfüvei itt megjelenjünk (Egy hang a jobboldalon: Cseréljék fel a nemzeti színűvel!) anélkül, hogy ezzel valami nemzetellenes cselekedetet követtünk volna el. (Zaj a jobboldalon.) Viczián István : Visszaélnek Petőfi nevével ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Szomjas Gusztáv: A vér szine! Saly Endre: À. piros bársonyszék nem a vér szine ? Dobják ki ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Halász Móric: Gyerünk tovább, mert sohasem leszünk készen ! Rothenstein Mór: Engedjék meg, hogy a munkásbiztositóról is szóljak valamit. Érről nem igen hallottunk itt semmit. Peidl Gyula: Az öcsémuram beszélt róla! Rothenstein Mór: Ez olyan szociálpolitikai alkotás Magyarországon, amelyhez hasonló másikat nem tudtunk felmutatni. Ez az intézmény addig, amig a munkásságnak és a munkáltatóknak megvolt az autonómiájuk, a legüdvösebb fejlődésnek örvendhetett. Amikor a kurzus három esztendővel ezelőtt életre kelt, egy csapással eltörölte az autonómiát és három év óta tart az az állapot, hogy a munkások és a munkáltatók, akiknek illetékeiből ezt az intézményt fentartják, semmit sem tudnak arról, hogy hogyan és miként kezelik ott a pénzüket. Peidl Gyula: A rokonok elhelyezését jobban értik! évi jmius hó 28-án, pénteken. Wolff Károly : Jobban, mint azelőtt ! Felesleg van, nem pedig deficit ! Saly Endre : A Nemzeti Bankban van benn, nem tudják kivenni! Schandl Károly : Még sincs ott pártagitátor iskola ! Urbanics Kálmán : Nem forditják agitátorképzésre! (Zaj.) Elnök : Csendet kerek, képviselő urak ! Ne méltóztassanak külön párbeszédet folytatni. Rothenstein képviselő urat illeti a szó, méltóztassanak meghallgatni ! Rothenstein Mór : Amikor a Friedrich-kormányt követő koncentrációs kormány megalakult, akkor ennek létrejötte többek között ahhoz fűződött, hogy a munkásság autonómiáját vissza kell adni. Az akkor megalakult Huszár-kormány ezt a terhet vállalta is, azóta azonban elmúlt három esztendő anélkül, hogy ez megtörtént volna. Az akkori népjóléti ministeriumi tisztviselők megamerikázták ezt a megállapodást. Nekik nem tetszett az akkori szociáldemokrata minister a hivatalban és meg akarták mutatni, hogy nélkülök a minister tehetetlen. Ekkor bekövetkezett az, hogy vizsgálatot rendeltek el az összes helyi szervekben, a budapesti pénztárban, a vidékiekben s az országos központban. A budapestinél ennek a vizsgálatnak az eredménye az lett, hogy felmutathatott három halálesetet és egy csomó tisztviselő kidobálását. Ezt a vizsgálatot egy főhadnagy vezette. Ez a főhadnagy jutalomképen megkapta a munkásbiztositó foyerjában felállított buffet bérletét . . . (Felkiáltások jobbfelöl : Már hallottuk !) Batitz Gyula : Szociálpolitika ! Rothenstein Mór : ... és most ott a tagokat és a tisztviselőket szolgálja ki. Urbanics Kálmán : Ezt már hallottuk egyszer ! Schandl Károly : Az ország idejét kár igy pazarolni ! Rothenstein Mór : Most három év múlva pedig azt halljuk, hogy az ezidőszerinti minister ur az erre vonatkozó kérdésre azt válaszolja, hogy ő még mindig nem adja vissza a munkásság autonómiáját. Urbanics Kálmán: Helyesen teszi! Rothenstein Mór: A munkásoknak, akik filléreiket oda befizetik, joguk van ahhoz, hogy betekintsenek oda, . . . Urbanics Kálmán : De nem azok követelik ! Rothenstein Mór : . . . hogy miképen elégitik ki ott az ő érdekeiket. Schandl Károly: A szociáldemokrata pártnak nincs hozzá joga ! Rothenstein Mór : Hogy mennyiben van különbség az akkori és a mostani idők között a tagok kiszolgálása körül, erre nézve egypár számot leszek bátor itt bemutatni. 1916-ban, a tagok létszáma 784.145 volt, 1921-ben a taglétszám 534.955 volt, tehát kevesebb természetesen, mert országunk, sajnos
