Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-22

A nemzetgyűlés 22. ülése 1922. kentésseî, amely feltétlenül kívánatos, a kormány nem ment odáig, hogy ezekről az alkalmazottakról, akiket el kíván bocsátani, legalább oly mértékben gondoskodott volna, mint amilyen mértékben gondoskodnia kellett volna, mint ahogyan bármilyen kapitalista vagy magánvállalkozó gondoskodnék. (Egy hang a középen : Megint védik a kapitalistákat!) Az elbocsátásra itélt tisztviselőt, az úgynevezett B. listára helyezettet, nyolc nap alatt kötelezik arra, hogy nyilatkozzék, vájjon elfogadja-e a végkielégítést, vagy pedig nyugdíjaztatását kívánja; ahelyett, hogy az,állam időt és módot adna e szerencsétlen elbocsátottaknak, hogy egy hosszabb időtartam alatt, legalább is félév alatt, megfelelő exisztenciájukról gondoskodhassanak, amig maguknak az átképzési lehetőséget megszerezhetik, akkor, ha ilyen átképzési lehetőséget az állam nekik nem adott. De itt van az elbocsátott, és pedig fegyelmi utón elbocsátott állami alkalmazottak óriási tömege. Sok szó és panasz hangzott el ezek miatt az elbocsátások miatt ; a leglehetetlenebb, legtarthatatlanabb igazságtalanságok történtek ebben a kérdésben, s bár ismételten hangzottak el a ministerelnök ur ajkáról nyilatkozatok e kérdés reparálásáról, azt látjuk, hogy ezek az emberek még ma is ki vannak taszítva . . . Csontos Imre: Rászolgáltak! Györki Imre :... s ezeknek az embereknek az exisztenciájukról gondoskodniuk nem lehet, Teljesen érthetetlen s egy modern jogállammal, annak elveivel teljesen ellenkezik az a rendszer, amellyel az emberek ezreit tették állástalanokká. Ha csak a büntetőigazságszolgáltatásra gondolunk, amikor egy szimpla becsületsértésért vagy rágalmazásért az igazságszolgáltatás egy egész rendszere áll az állampolgárok rendelkezésére, akkor azt látjuk, hogy itt embereket exisztenciáktól, hosszú szolgálatuk elismerésétől, nyugalmuktól, politikai joguktól fosztottak meg, egyszerű besugások alapján anélkül, hogy módot és lehetőséget adtak volna ezeknek az embereknek, hogy magukat kellőleg megvédjék. Néhány példával kívánom illusztrálni, hogy melyek voltak azok a bűncselekmények, amelyek miatt embereket elbocsátottak. Ezek az indokok jórészt egy kaptafára készültek az egész országban anélkül, hogy konkrétumokat állapítottak volna meg, tisztán csak általános szólamokat tartalmaznak az összes elbocsátó határozatok, olyan szólamokat, amelyekre vonatkozólag nem akad egyetlen egy büntetőbíróság, amely ilyen vádak és ilyen körülmények alapján bárkit elitélt volna. Egy ilyen eset például, hogy egy tisztviselőnőt állásából azzal az indokolással bocsátottak el, hogy ő volt az első, aki az »elvtársi« megszólítást a hivatalban használta. (Egy hang a szélsobaloldalon : Borzasztó !) Szomjas Gusztáv: Ez csak az egyik rész. Ilyenért nem csaptak el senkit! évi július hő 15-én, szombaton. 79 Györki Imre: Nem volt, csak ez. A postánál elbocsátásra il éltek egy tisztviselőt arra hivatkozással, hogy az illető magas állásra törekedett, ami abból is kitűnik, hogy állandóan aktatáskával járt. (Derültség és zaj • a szélsobaloldalon.) Szomjas Gusztáv: Ez nem lehet. (Mozgás.) Neveket kérünk! Propper Sándor: Ezen a címen tettek tönkre 40.000 embert! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Györki Imre : A szociáldemokrata párt mindazon tagjainak mindazon rokonait, számszerint négyet, bocsátottak . . . Szomjas Gusztáv: Hetediziglen, ugy-e? Györki Imre : Hetediziglen, igenis. Mondom, négyet elbocsátottak hivatalukból : két postást, egy törvényszéki hivatalnokot és egy fogházőrt. (Mozgás a jobboldalon. Egy hang a jobboldalon : Rászolgált !) Egy pest a- és távirdaellenőrt azért bocsátottakéi, mert a tanácsköztársaság ideje alatt szolgálatot egyáltalában nem teljesített. Hivat ke zik ez a végzés arra, hogy férjének a tanácsköztársaság alatt politikai befolyása volt. Tény az, hogy K. R.-né férjének politikai befolyása volt : mint megbízhatatlant nyolc napig fogságban tartották és naponként jelentkezésre kötelezték. Az egész hajszának magyarázata az, hogy ennek az asszonynak férje a szociáldemokrata pártnak egy ismertebb nevű tagja. (Mozgás a szélsőbaloldalon,.) De a fegyelmi eljárás során többnyire a következő indokolással találkozunk : »A fegyelmi vizsgálat folyamán beszerzett iratokból kétségtelen bei gazolást nyert, hogy a destruktív irányzat lelkes hive.« Semmi egyéb! (Felkiáltások jóbbfelől: Elég az I) Létay Ernő : Hát mi az a destruktiv irányzat ? Én önöket tartom destruktíveknek ! Györki Imre : Vagy, hogy : A forradalom szolgálatába szegődött, anélkül, hogy megjelölték volna, mennyivel szegődött oda és mi volt a forradalmi ténykedése. Egy másikban ismét azt találjuk, hogy »magasabb állás elnyerésére törekedett«, de nem találjuk, hogy tényleg magasabb állást el is nyert volna. Más ilyen ügyben az van, hogy »közismert kommunistákkal látták érintkezni« ; vagy ujabban : »a polgári társadalom bizalmát elvesztette.« Hogy miért, mennyiben, ezt már egyáltalában nem tartalmazza a végzés. De ha végignézünk azok során, hogy kik voltak a purifikátorok, és kik voltak azok az itélőbirák, akik e szerencsétlen emberek felett Ítélkeztek, (Zajos felkiáltások a baloldalon: Ez az!) ki volt az igazolóbizottsá

g elnöke, akkor azt látjuk, hogy annak az elnöke a Károlyi-rezsim országos pcstásszövetsége közigazgatási csoportjának elnöke volt. Elnöke volt akkor a postásszövetségnek, elnöke ma az igazolóbizottságnak. Egy másik eset pedig a következő : a postakezelési személyzet igazolóbizottságának elnöke, az az ember, aki a kommün alatt elkészítette min-