Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-21

58 A nemzetgyűlés 21, ülése 1922. évi jtdius hó 14-én, pénteken. az országba, és javaslatot akarnak előterjeszteni, vagy legalább próbálják lanszirozni és népszerűsíteni azt a felfogást, bogy a szabadkőműveseknek adassék vissza a működési jog, ne méltóztassék megfeledkezni arról, bogy azok, akik ma kint vannak, a Nemzeti Tanácsban bangadók, szellemi szikrák, iiányadók voltak, mint Jászi Oázkár, Kunfi, Lukács György, Szende Pál, Garami, Böhm, Landler, Vágó, Pogány, egytől-egyig mind szabadkőművesek voltak és a nemzeti eszmének egytőlegyig az ellenségei. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Györki Imre: Garami sohasem volt szabadkőműves ! Kiss Menyhért : Es amikor önöket látom, hogy el akarják felejteni azt, ami októberben és a forradalomban, 1918 végétől egész március 21-ig történt . . . (Folytonos nagy zaj. Elnök csenget.) Én a szociáldemokrata pártot, amely arra az álláspontra helyezkedett, és amely be küldötte ide a képviselőit, hogy a rfolgári munkában résztvegyenek . . . (Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Retsinger Ferenc: Nem. beszél igazat ! Kiss Menyhért : Miért ? Rei

singer Ferenc : Garami sohasem, volt szabadkőműves. Nagy Ernő : A kormánypárton is vannak elegen szabadkőművesek. Pikler Emil : Rakovszky becsületes magyar ember volt és mégis szabadkőműves volt ! A belügyminister ur édesapja ! (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Kiss Menyhért: Méltóztassék meghallgatna egész nyugodtan és tárgyilagosan fogok beszélni, nem kell haragudni iám. (Helyeslés jobbfelől.) Visszavonom azt, hogy Garami szabadkőműves volt. Köszönettel veszem, hogy figyelmeztettek arra, hogy a felolvasott névsorból az egyik nemvolt szabadkőműves. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) En ismerem az ő működését és munkásságát. Csak azt a munkásságát tartom rossznak és veszedelmesnek, amelyet azóta fejtett ki Bécsben, amelyet mint az u. n. emigráció óta fejt ki az újságjában. Farkas István : Lelki kényszer ! (Zaj.) Kiss Menyhért: Ha nem volna Benes megelégedve vele, akkor azt mondanám, hogy meg kell bocsátani mindent, mert a keresztény morál az, hogy : megbocsátani, de nem felejteni. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) De azt látjuk, hogy Benes meg van vele elégedve és ugy Bratianu, mint Pasics ministerelnökök, az utódállamok ministerelnökei ezt az emigrációt támogatják, (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől és a közéfen.) a nyomtatványaikát eljuttatják Erdélybe, Felső-Magyarországba és jugoszláviai magyar területekre. Ezek azok a cikkek, ametyek a magyar nacionalizmus szempontjából nem jók, amelyek ott a magyar nép lelkét nem erősitik, hanem gyengitik, elkedvetlenítik s amelyek ott dezolálnak, destruálnak. Ha ez nem volna igy, akkor természetes dolog, hogy el kell felejteni mindent. De nincs annál szomorúbb, mint amikor itt a nemzetgyűlésen folyton csak az emberek múltját hánytorgatják. Az ország most építőmunkát vár tőlünk. Ugyanakkor, amikor mi nem akarunk bosszút állani és csak a tárgyilagosságot és igazságot kívánjuk a szélsőbaloldaltól, engedjék meg, hogy mi is merjünk bátran, őszintén, és minden fentartás nélkül magyarok és keresztények lenni. Engedjék meg, hogy a magyar nacionalizmusnak is meglegyen a maga hangja, a maga lelkiismerete . . . Nagy Ernő : Mi is azok vagyunk. Kiss Menyhért: ... és hogy szóhoz jussunk a magyar törvényhozásban. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Fábián Béla: Ez a demagógia ! Urbanics Kálmán : Magyarnak lenni demagógia 1. Fábián Béla : Majd megmondom, hogy mi a demagógia. (Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Reisinger Ferenc : Igen, ez az igazi demagógia. Elnök : Ugy Reisinger, mint Fábián képviselő urakat még egyszer figyelmeztetem, szíveskedjenek a tanácskozás rendjét megtartani. Rupert Rezső : Nacionalizmus az, ami a Sörház-utcában történik. Nagy Ernő (közbeszól). Elnök : Nagy Ernő képviselő urat is kérem szíveskedjék csendben lenni. Kiss Menyhért : Ez nem demagógia, mert Lemberkovits százados most három éve, hogy meghalt . . . Fábián Béla : Én is be voltam csukva a bolsevizmus alatt. Kállay Tamás : Kár, hogy olyan rövid ideig ! Kiss Menyhért : Az ellenforradalom nélkül ma itt újból egy rózsaszinü vagy túli piros nemzetközi alapon álló szociáldemokrata volna, nem olyan, aminőhöz ma van szerencséink, hanem egészen más, olyan, mint Ausztriában van, amelyről Valderlip állapította meg, hogy azért bukik meg gazdaságilag, mert politikailag gyenge lábon áll, (Ugy van ! jobbfelől.) ha nem élt volna az ellenforradalmi szellem, ha a magyar Alföldön 500 emberével a mi lelkes vezérünk Héjj

as Iván rendet nem teremtett volna . . . (Nagy zaj és mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rupert Rezső: Hogy lehet egyszerre említeni Héjjast és Lemberkovitsot ! Szégyen ! Lemberkovits neve dicsőség ! Kiss Menyhért : Lemberkovitsot az a megtiszteltetés érte, hogy őt agyonlőtték, Héjjast nem. lőtték agyon, mert nem. foghatták meg. Nagy Ernő : Lemberkovits egy nagy magyar állameszmét képviselt ! Kiss Menyhért : Akkor, midőn mindenáron az októberi forradalom szellemét akarják visszahozni, akkor a magyar nacionalisták az ellenforradalom, szellemét is fenn akarják tartani,.. . (Elénk helyeslés jobbfelől.) Farkas István : Október a magyar nemzet ideáljait szolgálta ! Tessék tudomásul venni Î