Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-30

456 A nemzetgyűlés 30. ülése 1922. évi július hő 26-an, szerdán. tételeket s mi azokhoz alkalmazkodunk. Hiszen alkalmazkodnunk is kell azokhoz annyival is inkább, mert a mai jogállapot szerint a belügyim nister urnák úgyis megvan az a joga, hogy egy nem megfelelő szellemű, mondjuk, osztályellentéteket szitó lapot bármikor beszüntethet, mint ahogy ezt más alkalommal és más lapokkal szemben is megtette. Farkas István : Ez nem liberális álláspont ! Hegymegi-Kiss Pál: Nem is azt mondom. Hogy ez megtörténhetik, az természetesen nem a mi álláspontunk, csak arra mutattunk reá, hogy a belügyminister urnák úgyis a kezében vagyunk. Rámutattunk arra, hogy ennek a kisgazdatársadalomnak jó része, azonkívül a nincstelen földmivesek, városokban az a kispolgári lakosság volt az előfizetője a Magyar Ugarnak, amely megközelítőleg 20.000 példányban jelent már meg. Nagy Ernő : Ez volt a baj ! Hegymegi-Kiss Pál: Ha a múltban történtek is hibák, azt kértük a belügyminister úrtól, engedje meg, hogy mi ezzel a lappal a jövőben ezt az olvasóközönséget annak az irányzatnak, annak az álláspontnak, amely a mienk, továbbra is feltétlenül megtarthassuk. Ezt reméltük annyival inkább, mert a belügyminister ur szigorú polgári állásponton van. Már pedig kétségtelen az, hogy amennyiben ezek a tömegek, ezek a rétegek a kontaktust velünk elvesztik, nem fogunk az egységespárthoz csatlakozni, mint azt méltóztatnak tudni, hanem átmennek a szociáldemokrata párthoz. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Zaj jobb felől.) S mi ebben a tekintetben sem kaptunk pardont, nem kaptuk meg ezen lapunk engedélyezését ma sem. Ne méltóztassanak továbbá egyet felejteni : a titkos választójogtól elzárkózni nem igen lehet. Az én tiszteletteljes meggyőződésem az, hogy ez a nyilt szavazásos választás az utolsó ilyen választás volt Magyarországon. S amennyiben ez az utolsó ilyen választás volt és titkos szavazás következik, ebben az esetben feltétlenül erősebben fogunk érvényesülni mi is. Nekünk is feltétlenül van jövőnk, mert hiszen mi tulaj donképen demokratikus álláspontot és a haladás álláspont] át képviselj ük. Midőn beszédemnek a választási erőszakosságokkal foglalkozó részét befejezem, hivatkozom azok előtt a választópolgárok előtt, akik ennek előadását tőlünk megkövetelték, az egyházi írókra. Ágoston azt mondja : »A szenvedések nyomnak, de el nem nyomnak.« Aranyszájú Szent Jáncs pedig azt mondja : »A szenvedés tűzkeresztség.« Nagy Ernő : Ez igaz ! Hegymegi-Kiss Pál: Meg vagyok győződve arról, hogy a választások tanulsága a többségi pártot sem indíthatja másra, mint arra, hogy tanuljon belőle. Hiszen ebben a tekintetben nekünk, akik ebben a szűkebb Magyarországban maradtunk, tanulnunk kell a román választásokból, ahol a mi magyar testvéreinkkel szemben a legkiáltóbb igazságtalanságokkal jártak el, azoknak érvényesülését nem engedték meg. Nekünk ugyanilyen választást Magyarországon megcsinálnunk, hogy a románok ott a mi magyar testvéreinkkel szemben az itteni választásokra hivatkozzanak, nem szabad. (Elénk helyeslés a baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Nekünk is tanulnunk kell, ha igazi konszolidációra akarunk törekedni. Nem mondom azt, hogy nekünk hibáink nincsenek, nekünk is csiszolódnunk kell, nekünk is tartózkodnunk kell bizonyos esetleges szélsőséges kilengésektől, mert az igazi konszolidációt akarjuk mi is. De önöknek is más álláspontra kell helyezkedniök és ez nem lehet más, mint az általános, egyenlő, titkos és községenkénti választójog biztosítása. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Meg vagyok győződve arról, hogy az urak közül is legtöbben ezt méltóztattak igérni a választóközönségnek és nem is kell ettől félni, mert a nemzeti államnak feltétlenül ez lesz a fentartója. (Mozgás a jobboldalon ) Drozdy Győző: Mit szól ehhez Kuna ? Hegymegi-Kiss Pál: A kolozsvári tudományegyetemnek volt egy tudós tanára, Kunz, aki egy eszmének szentelte a maga egész életét : a nemzetállam eszméjének, ö mondja azt. hogy semmiért sem küzdöttek az emberek annyit, mint a szabadságért, és semmi sem tette az embert jobbá és nemesebbé. A politikai szabadságért háromezer év óta folyik a küzdelem. Kezdődik ez a klasszikus állaim nak gyermekkorában Trója falai alatt, s ebből a milliónyi ember vére öntözte talajból sarjadzott ki a modern kultúrállam polgárainak legnagyobb dísze és legértékesebb kincse : az alkotmányos politikai szabadság. Csakis ez jelentheti a közuralomban való tevékeny részvételt, ez alapon lehet kormányozni, Magyarországot megmenteni, megtartani és régi helyzetét visszaállítani. Tisztelettel kérnék 10 percnyi szünetet. Elnök : Fáradt a képviselő ur? Hegymegi-Kiss Pál : Igen, fáradt vagyok. Elnök : öt percnyi szünetet engedélyezek. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Méltóztassék folytatni, képviselő ur. Hegymegi Kiss Pál : A XIX. és XX. századtörténelme a jogok és kötelességek minél szélesebb, a társadalom HUE él nagycbb rétegeire kiterjesztésének a története. A jcgok a különböző fokú társadalmi rétegek között mindig az alacsonyabbra szállnak le, illetve a jogoknak egy megcsztottsága következik be. Ezzel szemben megindul a kötelességeknek egy ezzel ellentétes mozgalma, amely az államp: lgári és államientartó kötelességek jórészét igyekszik a magasabb társadalmi csztályokra áthárítani, ugyhcgy a mai időben már voltaké pen a vagyonnak kellene lenni azon mágnesnek, amely ezen államfentartó kötelességek jórészét magához vonzza. A szabadság, egyenlőség és testvériség jegyében született XX. század lezáródott a törvényes polgári egyenjogúság, a parlamentarizmus, a progresszív adózás, a létminimum, adómentessége és az általános, egyenlő,