Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-30
454 A nemzetgyűlés 30. ülése 1922. évi július hó 26-án, szerdán. sem engedték, másrészt kiutasították, sőt egyes helyeken, igy mélykuton, a csendőrség fegyvert emelt reájuk, a csendőrtiszt »Fertigtet vezényelt. Azt hiszem, ezekkel a választási erőszakoskodásokkal eléggé igénybe vettem már a t. Nemzetgyűlés türelmét. Sajnos, meg kell állapitanom, hogy az üldözés, a hatóságoknak választóinkkal szemben való erőszakos magatartása ma sem szűnt meg. Elsősorban rá kell'itt mutatnom Debrecen városára, ahol az ellenzék győzött. Először rámutatok a bukás okára. Ennek a bukásnak az a magyarázata, hogy Debrecen városának egyik fia, aki ott mint egységespárti jelölt szerepelt és magát minden időkben demokratikus, liberális gondolkozásunak vallotta, rosszul orientálódott. De rá kell mutatnom arra a helyzetre is, melyben Debrecen város az u. n. kurzus alatt volt, amikor a nagytemplomot meggyalázták, aminek azután a következménye lett egy lelkészegyleti gyűlés, melyet a hatóság nem egészen tapintatos intézkedésekkel feloszlat ott. Az is kétségtelen, hogy . Debrecen város lakossága a függetlenségi eszméhez, a szabadsághoz tűrhetetlenül ragaszkodott. Debrecenben a képviselők rendesen hosszú időn keresztül ugyanazok szoktak maradni. Thaly Kálmán és Bakonyi Samu évek hosszú során keresztül voltak a város képviselői s általában Debrecenben csak akkor változik meg a választópolgárok véleménye, ha az illető képviselők u. n. Pálfordulást csinálnak. Igy'buktatták meg Tisza Kálmánt, amikor a bihari pontokat szegre akasztotta. Debrecen város lakossága büszke is. Ott azt sem igen látták szívesen, hogy az egyik egységespárti jelölt a kocsmákban a választópolgárokat olyan nagy mértékben itatta, amire Debrecen városában még példa nem volt. Az is kétségtelen dolog, hogy a ministerelnök urnák Debrecenbe való lejövetele és azután Derecskére és Hajdúszoboszlóra való menetele s az ottani jelöltek érdekében tartott beszédei Debrecen városában megütközést keltettek, ugy hogy az eseteknek ezen sorozatából kell az eredményt megállapítanom, hogy Debrecen városában az ellenzék győzött. Azóta ezzel a várossal szemben folytonosan folyik a Canossajaratás. Megállapította egyrészt a ministerelnök ur, hogy Debrecen város teljesen veressé lett, hogy hiányzik onnan a nemzeti trikolór ; a belügyminister ur pedig rajtunk jelölteken keresztül, mint egy újságban olvasom, nehezményezését fejezte ki Debrecen város polgárságának magatartásával szemben. Debrecen város közigazgatási bizottságának ülésén a szavak között célzatosan rámutattak arra, hogy a város dohányszükségletét megfelelően ezért nem elégítik ki. Sőt Debrecennek azon választópolgárai, akik az egységespárti jelölteket támogatták, több, mint száz főből álló küldöttséget alakítottak és feljőve Pestre a választójog megszükitését és a titkosság eltörlését kérték a ministerelnök úrtól.. Ugyancsak a város törvényhatósági bizottsága a tisztviselők segítségével hatvan szavazattal megszavazott egy feliratot. melyben hasonlóképen a választójog megszükitését s a titkos szavazás eltörlését kéri. Ezzel szemben Debrecen város polgárságának nagy tömegére való tekintettel tisztelettel bátor vagyok megemlíteni azt, hogy Debrecen várcs minden időkben egyike volt és lesz a legmagyarabb városoknak. Debrecen városában vallástalanságról nem lehet szó, az mindig a kálvinizmus mentsvára volt, a a gályarabok városa és az emberszeretet városa. Debrecen városában történtek a 48-iki idők után azok a jelenetek, amelyek örökké emlékezetesek maradnak, hogy, amikor már mindenünk elveszett, a vallásszabadságunkat is veszélyeztették s amikor a császári biztos a debreceni Ids templomban, ahol a tiszántúli református egyházkerület gyűlésezett, kinyitván az ajtót, bement a terembe és a császár nevében fel akarta oszlatni a gyűlést, ugyanakkor a református egyház lelkésze, a tiszántúli egyházkerület püspöke felállott -s a császár nevével szemben a seregek Urának, Istenének nevére hivatkozva a gyűlést a legveszélyesebb elnyomatás idejében is megnyitotta és megtartotta. Debrecen város lakossága volt az, mely a darabont idők alatt példaszerű magatartást tanúsított abban a tekintetben, hogy tisztviselőiről, akik a nemzeti ellenálláshoz csatlakoztak, becsülettel és emberséggel gondoskodott. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy Debrecen városának polgársága, ha bármiféle okból is ellenzéki képviselőket választott meg, ezekhez a hazafias eszmékhez, az igazi keresztény gondolatokhoz, mindig és minden időben feltétlenül ragaszkodik. Debrecen város polgárságának — amelybe beleértem a munkásságot is — joga volt a maga képviselőjét megválasztani. Ez egy alkotmányos szabadság volt, ezért az a polgárság semmiféle kiritikával nem illethető, a választás titkos és szabad volt. Debrecen város polgársága becsületes, hazafias polgárság, munkásságának érdekei iránt megértéssel van ; Debrecen városának a munkássága a munkásságnak ahhoz a csoportjához tartozik, amely nem akar vezető szerepet játszani a város társadalmi közéletében, — 8500 munkás van ott — ez a munkásság csak a maga számarányának megfelelő részt követeli. Ennélfogva nekem az a tiszteletteljes néz;etem, •—amint azt megválasztásom alkalmával is, a mandátum átvételekor,, hangsúlyoztam s amihez alkalmazkodtam is — hogy ezt a választást le kell zárni, további elégedetlenséget kelteni nem helyes. Meg vagyok győződve arról, hogy Debrecen város polgársága és munkássága mindig a hazáért fog munkálkodni és dolgozni és a város közügyeiben is meg fogja találni azt a helyes hangot és helyes mértéket, amely feltétlenül szükséges. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Én erre a városra mindig büszke vagyok ; büszke vagyok és hálás vagyok azért, hogy ettől a várostól, ennek a városnak ellenzéki polgárságától és nemcsak munkásságától — mert hiszen az én választókerületemben a munkásság száma csekély — megkaptam a megbízatást s ezért a várcsért, minden kritika ellenére is, becsülettel,
