Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-30
A nemzetgyűlés 30. ülése 1922. évi július hó 26-án, szerdán. 439 semmi esetre sem birhat azzal a hatalommal, hogy a nemzetgyűlést saját munkájában meg tudja akadályozni. (Zaj.) Ez sértené a nemzetgyűlés szuverenitását, (ügy van! ügy van! jobbfelöl) amit feltétlenül kell, hogy nemcsak az elnökség, de maguk a képviselő urak is igyekezzenek megőrizni. (Helyeslés.) Peidl Gyula: Megvertek egy ujságirót! (Nagy zaj.) Elnök : Méltóztassanak az elnöki bejelentést tudomásul venni. Rupert Rezső : Most is itt vannak. Az utcán sem lenne szabad lenniök. A parlament közelében semmiféle erőszakos bandának nincs helye. (Zaj.) Elnök : Szólásra következik ? Hébelt Ede jegyző: Eckhardt Tibor! (Felkiáltások a szélsbbaloldalon : Orgovány kedvence.) Eckhardt Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Alig száradt meg még a tinta mandátumomon, máris kényszerítve érzem magam arra, hogy felszólaljak. (Folytonos nagy zaj. Felkiáltások jobbról : Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak! Eckhardt Tibor : Kényszerítve érzem magam a felszólalásra azért, mert egyrészt személyemben is aposztrofáltak, másrészt pedig, mert közérdekűnek látszik, hogy az a tárgy, amelyről szólni akarok, tényleg helyes világitásba helyeztessék. Szólok itt arról, amit Pallavicini György őrgróf ur múlt pénteken mondott itt beszédének a rotációs újságpapír kezelésére, beszerzésére és adminisztrációjára vonatkozó részében. Rupert Rezső: Teljesen ártatlan benne! Eckhardt Tibor : Azok a felvilágitások, amelyeket bátor leszek adni, nemcsak az én felvilágosításaim, hanem a ministerelnök ur felhatalmazása alapján hivatalos adatok alapján leszek bátor a tényállást megismertetni és igy egyúttal hivatalos válasznak is tekinthető. Horváth Zoltán: Miért nem a ministerelnök ? Eckhardt Tibor : Mert magam ismerek legjobban minden részletet és mindenről behatóan tudok jelentést tenni. Fábián Béla: Jelentést tenni! (Egy hang jobbról: A szüzbeszédet igy hallgatják meg. Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Eckhardt Tibor : T. képviselő urak ! En nem vitatkozni szándékozom, hanem a tényállást tárgyilagosan óhajtom ismertetni. Vitatkozásnak csak jóhiszemű ellenféllel szemben van helye, én pedig épen ezért nem szándékozom vitatkozni. Fábián Béla: Mint diktátor jelent meg a képviselőházban ! Vázsonyi Vilmos: Kotációs diktátor! Diktator rotationis! Rakovszky István: Mit jelent az, hogy jóhiszemű? (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Sándor Pál : Akkor valakinek rosszhiszeműnek is kell lenni ! Kik azok ? Eckhardt Tibor : Engem nem lehet letorkolni ! Rakovszky István : Nem akarja senki, de nem is lehet ! Rupert Rezső: Saját pártjában is vannak, akik kíváncsiak a rotációs papírra! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Várnai Dániel : A beszéd szűz, csak aki elmondja, az nem! (Zaj.) Eckhardt Tibor : A rotációs ujságpapírosnak állami ingerencia mellett való beszerzése még 1920 februárjára nyúlik vissza, amidőn az akkor még valamennyi Budapesten megjelenő napilapot magában foglaló budapesti ujságszindikátus, a Magyarországi Lapok Szindikátusa azzal a beadvánnyal fordult az akkori magyar kormányhoz, hogy nyújtson támogatást és segítséget a szorult helyzetben levő magyarországi sajtónak az újságpapír beszerzése céljából. E kérelemre őket az a körülmény szorította, hogy valutánk leromlása és összes papírgyáraink elvesztése következtében újságpapírt kizárólagosak Ausztriából és Németországból szerezhettünk be, a többi papirtermelő állam papirosa megfizethetetlen lévén. Ennek a két államnak a papirtermelése azonban, amelyek ma is belső bajokkal és termelési zavarokkal küzködnek, nem volt akkora, hogy az összes papírigényeket fedezhette volna, ennek következtében a papirospiacon súlyos papirinség és krizis állt elő, amelyet a forgalmi zavarok akkor még csak fokoztak és amely nehézségek együttvéve olyan helyzetet teremtettek, hogy egy magánvállalat a maga erejéből ezeket a bajokat leküzdeni képes nem lehetett. Rakovszky István: Látjuk!, Rupert Rezső : Látjuk ! Ép ugy, mint a Magyar Távirati Iroda! Eckhardt Tibor : Ez volt a kiindulópontja az állami beavatkozásnak ebben a kérdésben, amely a napilapok egyenes érdeke szempontjából történt. Drozdy Győző: közbeszól. (Zaj.) Fábián Béla : Ne bántsd ! Szűz beszéd ! Eckhardt Tibor : Az akkori kormány először Szterényi József báróra gondolt, mint aki ezeket a bajokat le fogja tudni küzdeni. Tárgyalásokat is folytatott vele, a megoldás ez a módja azonban a napilapok egy jórészénél nem talált tetszésre; azok a lapok, amelyek a forradalom után alakultak, maguk is tőkeszegények voltak és leginkább voltak ráutalva az állami támogatásra, mert hiszen a régi külföldi kapcsolatok, a kereskedő és a vevő közötti viszony náluk még nem alakulhatott ki : ezek a lapok tiltakoztak elsősorban az ellen, hogy báró Szterényi József tetszésétől tétessék függővé az ő exisztenciájuk. Teljes nyíltsággal nyilatkozom. Én abban az időben a külügyministérium sajtóosztályának voltam vezetője és magam is teljes mértékben osztoztam ezekben az aggodalmakban. A közös intervenciónak, amelyet a
