Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-30

A nemzetgyűlés 30. ülése 192 Batitz Gyula: Tisztelt Nemzetgyűlés! Én mindenesetre kárhoztatom ; lehetnek ellenvélemények; hisz ezt a jogot senkitől sem lehet elvenni; azonban én mindig csak azt nézem, mi szolgálja a köz érdekét, a többség érdekét. Erdélyi Aladár: Akkor nem építene! Batitz Gyula : ... és ebből a szempontból bírálom el a lakbérkérdést. Majd ha bekövetkezik augusztus elseje és mindenki érezni fogja a kiadott lakásrendelet hatását, tapasztalni fogja azt is, mit jelent ez a közgazdasági életre. Ha majd a háztulajdonos a boltbérek árát 30—40szeresre fogja felemelni, a kereskedő a boltjában lévő árucikkek árát ugyanolyan arányban fogja felemelni, mert bizonyos, hogy nem lesz hajlandó kész tőkéjéből fizetni a különbözetet, hanem a vásárló publikumon fogja bevasalni. Erdélyi Aladár : Akkor ki a hibás ? A háztulajdonos? Batitz Gyula : Én nem a háztulajdonost okolom, hanem a kormányt, mely lehetővé tette, hogy a boltbéreket ilyen horribilis összegre lehessen felemelni. Erre a köz szempontjából nincsen szükség, erre csak a háztulajdonosok honorálása céljából volt szükség. Erdélyi Aladár: Azért nem építenek ! Patay Tibor: Nincs munka! Batitz Gyula: Azt is kijelenthetem, hogy, ha a mai lakbéreket 10—20-szorosra, vagy akár 50—100-szorosra fogják felemelni, a háztulajdonosok akkor sem fognak házat építeni, a magántőke akkor sem fog az építőiparban elhelyezkedni, mert még mindig nem találja meg az itt befektetett tőke azt a hozadékot . . . Erdélyi Aladár : Ez nem felel meg a valóságnak ! Batitz Gyula : . . . amelyet megtalálhat az áruval, vagy a valutaspekulációval. Patay Tibor : Nem minden háztulajdonos valutaspekuláns ! Erdélyi Aladár: Ez nem logika! Batitz Gyula : Hogy a választások alatt milyen visszaélések történtek egyes helyeken, azt már igen sok képviselőtársam felemiitette, erre nem is akartam rátérni, mert kímélni szeretném a nemzetgyűlés idejét. Dobóczky Dezső: Látjuk Batitz Gyula: Pusztán egyet kívánok felemlíteni, mivel egyik t. képviselőtársam hivatkozott Győrre, ahol szerinte az ellenzék részéről is történtek visszaélések és többek között felemiitette, hogy ott egy munkás azzal fenyegette meg a kereszténypárti szavazókat, hogy ha a keresztény* párt győzne, kimegy a temetőbe és sirt fog ásni neki. Én ott voltam ennél a választásnál, én tehát tudom, hogy ez nem ugy történt, ahogy a képviselő ur mondotta; valószínű, hogy felültették és beugratták. Az a munkásember teljesen ártatlanul," pusztán a szomszédok rosszmájusága következtében egy feljelentés alapján már a jó múltban rendőri felügyelet alá került, amelyet már régebben megszüntettek, de abban évi július hó 26-án, szerdán. 437 a házban, amelyben lakik, nem valami jó barátságban élt a lakókkal. Jöttek a választási izgalmak, ezek során vitatkoztak és most ismét ráfogták erre az emberre, hogy kommunista tanokat hirdet, és ilyesmivel fenyegette meg az ellenfél választóit. Feljelentést tettek ellene, a rendőrség azonnal le is tartóztatta, de a rendőri vizsgálat megállapította, hogy egy szó sem igaz abból, amit állítottak róla. Ilyenformán nem felel meg a tényeknek, mintha clZ cl munkás ezt a kijelentést tette volna. Ezzel szemben legyen szabad felolvasnom egy röpiratot. Különben ettől is elállók, nem töltöm vele az időt. Egypár szót kívánok még szentelni az integritás kérdésének. Nagyon sok mondanivalóm lett volna még, de az előbb emiitett okból elállók tőle. Az integritás megvédésének eszközei tekintetében különbözők a felfogások és a vélemények. Tiszteletben tartom mindenki felfogását, azonban engedtessék meg nekünk, hogy mi ne azonositsuk magunkat azokkal az eszközökkel, amelyekkel egyesek az integritást védelmezni akarják. Mi ugy képzeljük, hogy ennek az országnak régi határait inkább azzal lehet visszaszerezni, ha az országban rendet fogunk teremteni, másrészt pedig olyan gazdasági berendezkedést csinálunk, amely melleit minden ember, aki keze munkájából él, megtalálja munkája után a tiszteséges megélhetését. Ez a legalkalmasabb eszköz arra, hogy az elszakított területeken élő polgárok és munkások visszakívánkozzanak Magyarországba, mert így az elszakított területeken élő munkások és polgárok lesznek azok, akik. ott irredenta-mozgalmat fognak csinálni, amely lehetetlenné fogja tenni az ezidőszerint tobzódó román és cseh hatalmak uralkodását, ez lesz az az irredentamozgalom, amely lehetővé fogja tenni, hogy ez az ország régi határait visszaszerezze. Az elszakított területeken százezrével laknak szervezett szociáldemokrata szakszervezeti munkások, akiket mi szerveztünk, mi tanítottunk, akik hozzánk vannak nőve, egy bus, egy csont, egy vér vagyunk velük, a magyarországi szakszervezetekben évtizedes jogokat szereztek, és ők ma is azt mondják, hogy inkább magyarok, mint románok vagy csehek, ezek a munkások ma is jobban szeretnének a magyarországi szövetséghez és Magyarországhoz tartozni, mint a románokhoz vagy a csehekhez; és bizonyos vagyok benne, hogy ezek a kérges tenyerű öklök, amelyek már sok tűzpróbán mentek keresztül, lesznek azok, amelyek leghamarább szembe fogják vágni a románt és a csehet; csak azért, hogy az elszakított országrészeket visszaszerezzék Magyarországnak. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Mi így véljük az ország határait visszaszerezni, nemzetközi összeköttetésünk erre tendál, nemzetköziségünk tehát nem áll ellentétben a hazafisággal, nem áll ellentétben az ország