Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-30
A nemzetgyűlés 30. ülése 1922, pusztán pártszempont bői követelik ezt, bár erre is meg volna a jogosultságuk; lia nézzük azt, ha látjuk azt, hogy minden társadalmi rétegnek, mely a vagyonosabb osztályokhoz tartozik, mindenkoron, igy napjainkban is, megvan a lehetősége és módja arra, hogy egyesületeket alakit hasson, amelyekben saját gazdasági és kulturális érdekeit védelmezi, ezzel szemben pedig a munkások egyesülése elé mindenkoron nehéz és ólomsúlyu akadályokat gör dit ettek. Pedig ha az országban uralkodó igen szomorú gazdasági viszonyokat vesszük szemügyre, akkor nem térhetünk ki az elől, hogy az egyesületi jog kérdésével foglalkozzunk. Abban, hogy gazdasági életünk igy leromlott és a megélhetési lehetőségek igy eltolódtak, igen nagy szerepe van az egyesületeknek is, A munkások ugyanis szakszervezetekben tömörülnek, még pedig azért, hogy alkalmat és módot találjanak a saját kulturális fejlődésükre, hogy pótolni tudják azt, amit az iskolában elmulasztottak a helytelen iskolázási politika következtében, hogy könyvtárt létesíthessenek, hogy könyveket olvashassanak, hogy újságot olvassanak, hogy tudományos, szak- vagy társadalmi kérdéseket taglaló előadásokat hallgassanak és emellett saját gazdasági érdekeiket a gazdasági téren más érdekeket képviselő osztállyal szemben meg tudják védelmezni. Mert hiszen, ha megnézzük, azt látjuk ugyebár, hogy a földbirtokosok egyesületbe tömörülnek saját gazdasági érdekeit megvédésére : ott látjuk pl. az ÖMGE-t, azonkivül számtalan gazdasági egyesületet, fiókegyesületet, a városokban és falvakban, ugy értve, hogy olyan mezővárosokban^ amelyekben földbirtokosság létezik. Látjuk, hogy a gyáriparosok egyesületekbe tömörülnek, hogy a gyáripari érdekeltség érdekeit képviseljék és védelmezzék ; ott látjuk a kereskedelmi egyesületeket, ott látjuk az ügyvédi kamarát, amely az ügyvédek gazdasági és társadalmi érdekeit védelmezi. Megállapíthatjuk tehát, hogy minden társadalmi osztálynak megvannak a maga egyesületei, amelyek programmja mind azt célozza és azt irja elő, hogy tagjaik gazdasági, társadalmi, kulturális stb. érdekeit védelmezze meg. Hátha minden társadalmi rétegnek szabad egyesülnie, ha minden társadalmi rétegnek szabad egyesületet alakitani és ott saját gazdasági, kulturális érdekeit védelmezni, akkcr engedelmet kérek, nem lehet rtssz néven venni attól a munkástól, attól a vasmunkástól, attól az építőmunkastól, attól a famunkástól, attól a. dohánygyári munkástól, attól a földmunkástól, attól a vasutastól, attól a közúti villamcsm.unkástól, hogyha ő magának ugyancsak szakegyesületet akar alakitani, am.elyn ek keretében szervezkedjék saját társaival és útját igyekezzék vágni annak a mérhetetlen kizsákmányolásnak, amelyet vele, ezekkel a munkásokkal szemben azok a gazdag millièmes vállalatok alkalmaznak. Viczián István : Nagyon helyes, csak ne politizáljanak ! évi július hó 26-án, szerdán. 427 Kuna P. András : Csak a keresztényszocialistáknak is engedjék ! Batitz Gyula : Helyes ! Természetesen ! Kuna P. András : De ha külön szervezkednek, kimarják a munkából ! Batitz Gyula *, Tisztelt képviselőtársam, mi nem privilegizáljuk az egyesülést ! Kuna P. András: De igenis, azt csirálták eddig ! Batitz Gyula : Mi azt mondjuk, hegy ami szabad Jupiternek, az legyen szabad Péternek is. Ha szabad a munkaadónak egyesülni, legyen szabad a munkásnak is. En azt mondom., tisztelt Nemzetgyűlés, hogyha Magyarországon a munkásság ezelőtt 50 évvel nem kezdte volna mir meg az akkori törvények és az akkeri szolgabírói intenciók dacára is a szakszervezetben való tömörülést és szervezkedést, akkcr sokkal veszedelmesebb forradalmak lettek volna mir ebben az országban. Állítom és bizonyítom ezt ; talán nemis ke 11 mással bizonyítani, mint azzal, hegy épen Kun Béláék voltak azok, akik sokkal jebban haragudtak a szakszervezetekre, • mint bármely más egyesületre, és hegy nem kezdtek ki velük olyan mértékben, mint ahogy kikezdték más egyesületekkel, az tisztán annak tudható be, hegy a szak-szervezetek nagy tömeget foglaltak magukban, és magának Kun Bélának is, ugyebár, szüksége veit a nagy tömegre. Igy tehát nem, m.ertek a szakszervezeti munkásokkal oly markánsan szembehelyezkedni, mint ahogy szembe m.ertek helyezkedni esetleg mis társadalmi egyesülettel. Klárik Ferenc : Fel akarták oszlatni a szakszervezeteket ! Batitz Gyula : Fel akarták oszlatni akkor, amikor a szakszervezetek Kun Béla akarata ellenére titokban gyűlés" tartottak, igenis Kun Béláék politikája ellen, sőt állítom és mondom, hogy azt a titkos tanácskozást, amelyen arról tanácskoztunk, hogyan tudjuk megvédeni a szakszervezeti szabadságot Kun Béláék terrorisztikus magatartásával szemben, terrorfiukkal lepleztették le és bennünket gajdeszba akartak küldeni. De mert tudták azt, hogy nagy tömeg áll hátunk mögött, éppen ennélfogva féltették saját hatalmukat, és uralmukat, tehát nem mertek velünk olyan módon kapcáskodni, mint ahegy azt meg merték tenni más egyesületekkel szemben. Dobóczky Dezső : Minek engedték ki ? Sándor Pál : Hát a polgárok hol voltak ? Teljesen nullifikálva voltunk. Baíiíz Gyula: Ki kell jelentenem, hogy épen azoknak az uraknak van a legtöbb okuk a szakszervezetekkel szemben való tiszteletre — hogy ugy mondjam — és köszönetre, akik ma leginkább hangoztatják a szociáldemokrata párttal és a szakszervezetekkel szemben azt a vádat, hogy ők voltak a kommunizmus előidézői. . Ugyebár, tisztelt Nemzetgyűlés, ez merész kijelentésnek látszik 1 A háború után, 1918 novemberében, amikor én is hazaérkeztem katona éktó], mint régi szakszervezeti ember és szociáldemokrata; 54*
