Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-29

À nemzetgyűlés 29. ülése 1922. évi július hó 25-én, kedden. 413 Szert bátran az ingóságok kivándorlási időszakának lehetne elnevezni Magyarországon. (Igaz ! TJqy van ! a jobboldalon.) A Károlyi-kormány után jött a kommün. A kommün pénzügyi gazdálkodásáról tulajdonképen beszélni nem is lehet. A kommün a kollektivista rendszeren alapult. A kommünről csak mint egy bestiális szenvedélyen alapuló rémuralomról lehet beszélni politikailag, de gazdasági értelemben még igy sem, mert gazdasági értelemben őrület még birálni is. Egy rendszer, amely folyton fogyaszt, folyton pusztít, de soha nem termel, nem rendszer, hanem őrült fosztogatás, (ügy van ! balfelöl.) A kommün bukása után a legkínosabb helyzet állott elő Magyarországon a pénzügyek rendezése tekintetében. A román megszállás alatt a Friedrich-kormány keze meg volt kötve és az utána jövő Huszár-kormány is olyan debandade-ot talált az országban, hogy a pénzügyi reorganizációnak szabályszerű útjára térni nem lehetett. A pénzügyeinket gyökeresen rendező megoldásról csak azoknál a kormányoknál lehet beszélni, ahol egy egységes pénzügyi koncepció volt és haladt a kormányzat politikájának élén. Olyan eszközt, amely pénzügyeink végleges rendezését célozta, csak négy csoportban látunk ezen kormányok működése óta. Az első nagyobb arányú rendezési művelet volt Korányi pénzügyministernek pénzlebélyegzósi rendelete. Hogy ez a pénzlebélyegzósi rendelet mennyiben felelt meg a céljának, mennyiben nem, arra a rendelkezésemre álló idő rövidségére való tekintettel kitérni nem akarok. Csak azt akarom konstatálni, hogy ez a célját el nem érte ; igazságtalanságokat, egyenetlenségeket szült és egyáltalán nem szolgálta a pénzügyi szanálásnak célját. Következett, mint második radikális eszköz, pénzügyeink reorganizációja szempontjából Hegedűs pénzügy min isternek a vagyonvált ságr ól szóló törvénye. Harmadiknak pedig Hegedűs pénzügyministernek az állami pénzjegyforgalom ideiglenes rendezéséről szóló törvénye, amellyel kapcsolatban állami jegyintézet is felállíttatott. Ehhez most a negyedik intézkedés kapcsolódnék, az igen t. pénzügyminister urnák reménybeli adójavaslatai, amelyek szintén azt célozzák, hogy pénzügyeink véglegesen szanáltassanak. Ennél a kérdésnél nem akarok hosszú ideig immorálni, de nem haladhatok el szótlanul a Hegedűs volt pénzügyminister ur által alkotott pénzügyi koncepció mellett. Kénytelen vagyok konstatálni azt, hogy Hegedűs volt pénzügyminister ur, ez az izzólelkü magyar ember, aki a székelynek törhetetlenségét, a magyar embernek szívósságát és a modern tudásnak minden válfaját egyesíti a maga személyében, olyan pénzügyi koncepcióval jött a törvényhozás elé, amelynek sikertelensége borzalmas gazdasági károkat okozott államgazdaságunk minden területén. Kénytelen vagyok konstatálni ma, amikor az akkor uralkodott politikai rendszernek még mindig érezhető rezgéseivel állunk szemben, hogy a Hegedűs nagy koncepciójának, kiváló nagy pénzügyi terveinek sikertelensége annak a politikai rendszernek rovására írandó, amely akkor belpolitikai kérdésekben nem tudta a konszolidációt, a belső békét biztosítani. Egész bizonyos vagyok benne, hogy Kállay pénzügyminister urnák az idegei is fel fognak őrlődni abban a borzalmas munkában, amelyet a magyar pénzügynek végleges rendezése jelent egy pénzügyministerre nézve. Szentül meg vagyok győződve róla, hogy az ő idegei sincsenek vasból, és azoknak a javaslatoknak képviseletében, azoknak a javaslatoknak keresztülvitele érdekében kifejtendő munkássága talán őrá nézve is meg fogja hozni azt a jutalmat, amit Hegedűs ministerre nézve meghozott : a szanatóriumot. ísem tudom elképzelni azt, hogy egy reakciós politikai rendszernek hogyan lehet szabadelvű, demokratikus és szociális pénzügyi politikát szabni. Megkérdezném a t. pénzügyminister urat, ha itt volna, — a jelenlevő külügyminister urat ez irányban nem vonhatom felelősségre, sem pedig a ministerelnök urat —, hogy vájjon hogyan akarja ő az idegen tőkét idecsalogatni. Vájjon hogy és miként képzeli el ő, hogy a tőkeszegény Magyarországból fogja majd előteremteni azokat az összegeket, amelyekre nekünk szükségünk van. Vájjon azt hiszi-e a t. pénzügyminister ur, hogy ezen adójavaslatok keresztülhajtása után a magyar pénzügyek annyira rendbe fognak jönni, hogy itt egy lüktető, pezsgő gazdasági élet fog megindulni ? Azt is megkérdezném az igen t. pénzügyminister úrtól, ha itt volna, de igy az igen t. ministerelnök urat kérdem, vájjon hogyan képzeli el a birtokpolitikai reform végrehajtását ? amely birtokpolitikái reform feltétlenül csonka mindaddig, amig a pénzügyi része, nevezetesen a mezőgazdasági hitel ügye az állam támogatása és lényeges hozzájárulása révén nem rendeztetik ? Talán a vállalkozási kedvnek, vagy talán az idegen tőke bevándorlásának vonzó erőt fog-e kölcsönözni az a belpolitika, amelyet Magyarországon folytatnak ? Vájjon hasznára lesznek-e ennek azok a beszédek, amelyeket egyes vezérlő egységespárti politikusok a tegnapi és tegnapelőtti napon tartottak, amelyekről örömmel állapítom meg, hogy nem fedik azokat a beszédeket, amelyeket ebben az irányban az igen t. ministereliiök ur és a belügyminist er ur tartottak, mondom, vájjon hasznára lesznek-e ennek ezek a beszédek, amelyek itt Magyarországon kategóriákat állítanak fel, amelyek rétegekre osztják ezt az országot, amelyek azt eredményezik, itt ebben az országban : hosszú idő óta lakó vállalkozók kénytelenek vállalataiknak főtelepeit külföldre elhelyezni, amelyek azt eredményezték, hogy Magyarországba bejönni akaró külföldi vállalkozók, az ő, — nem mondom, hogy életüknek — de társadalmi elhelyezkedésüknek mindennapi olyan le-