Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-21

â6 A nemzetgyűlés 21. ülése 1922, rétegekhez vonzódni fog, hogy azokban nem ellenségeket, hanem testvéreket fog látni és nem fog államot alkotni akarni az államban. (TJgy van ! TJgy van ! jóbbfelől.) Tisztelt Nemzetgyűlés ! A szociális kérdések körében kell megemlékeznem — az idő rövidsége folytán csak néhány szóval — közegészségünk nagyfontosságú kérdéséről is. (Halljuk! H

alljuk ! a középen és jobbfelől. Egy hang a középen : Szívesen hallgatjuk !) Ha tisztában vagyunk azzal, hogy a nemzeti regenerálódásunk elsősorban a gazdasági életünk talpraállitásától függ, akkor tisztában kell azzal is lennünk, hogy az embergazdálkodás helyes alappolitikájának útjait is végre meg kell alapoznunk, mert hiszen összes javaink legértékesebbje mégis csak az ember. Nagy Ernő : Na, hála Istennek ! Lukács György : Tehát az ember életét, egészségét, munkaerejét minden képzelhető biztosítékkal körül kell vennünk. Közegészségügyünk a háború előtt is nagyon elhanyagolt volt, ma azonban egészen siralmas állapotban van. Hiszen a háború emberanyagunk javat, a fiatalokat és erőseket döntötte ki sorainkból, vagy tette rokkantakká, avagy egészségükben megfogyatkozottakká. Egész emberanyagunk pedig az összeomlást követő szomorú években csökkent meg a népegészségügyi ártalmakkal szemben való ellentálló képességében. A táplálkozási, a ruházkodási és a lakásviszonyok rettenetes mizériája magyarázza ezt meg, amin máig sem tudunk kellően segiteni. Nem cscda tehát, hogy a halandóság nagy, a gyermekek hullanak körülöttünk és a nagy népártalmak elsősorban a tuberkulózis és a nemi betegségek jobban pusztítanak, mint valaha. Tehát hozzá kell fognunk közegészségügyünk megalapozásához, elsősorban az egészség általános feltételeit kell létesítenünk, ezek : a tiszta levegő, jó ivóviz, . . . Rassay Károly : Jólét, akkor lesz egészség ! Lukács György : ... a fertőzetlen talaj, mindenekelőtt pedig az egészséges lakás és a megfelelő táplálkozás. Egész erővel kell felvennünk, illetőleg továbbfolytatnunk a küzdelmet a nagy népártalmakkal, a tuberkulózissal, a veneriával és az alkoholizmussal szemben, és minden lehetőt meg kell tennünk a gyermekegészségügy érdekében, mert hiszen nemzetünk jövője mégis csak a gyermek ! (Igaz ! TJgy van !) Égető szociális bajaink összeomlásunk óta egy uj problémával szaporodtak. Ezelőtt csak a munkásosztályt tekintettük olyannak, amelynek a szociális megsegítése szempontjából különleges állami és társadalmi intézkedésekre van szükség. A háború óta azonban az értelmi munkával feglalkczó intelligens középosztály, elsősorban a fixfizetésü tisztviselőcsztály jutott olyan sanyarú gazdasági helyzetbe, aminőben még sohasem volt. A szellemi munkásoknak ez az osztálya minden erejét és idejét a közügynek szenteli, mellékfoglalkozása nincs, a javadalma pedig oly csekély, hogy évi július hó iá-én, pénteheyi. nem képes abból magát és családját eltartani (Ugy van! Ugy van!) és hiábavaló e téren minden fizetésemelés, mert igazi segítséget csak az képezne, hogy ha a fizetéseket olyan mértékre emelnők, amely lépést tart a drágasággal. (Ugy van ! b

alfelől.) Erre azonban az állam nem. képes, de ha képes voIna is, az államjegyek szédelgésszerü nyomatása révén, meg akkor is nagyon problematikus eredményt tudna felmutatni, mert hiszen a nagy inflációt nyomon követné a drágaság mesés fokozódása, amely azután nagyrészben hatálytalanná tenne minden ilyen fizetésemelést. Épen ezért a mi t. kormányunk eddigelé azon az állásponton volt, hogy a fixfizetésü tisztviselők megsegítésére a természetben való ellátás módszerét alkalmazta. Jelentékeny sikereket mutatott fel e téren a kormány, az eredmény azonban itt sem kielégitő és m.cst újból keresi a t. kormány, -—• amint a pénzügyminister ur előadásából is hallottuk — azokat a módozatokat, amelyekkel ezen a lerongyolt középcsztályon, a lerongyolt értelmi esztályen, a lerongyolt tisztviselői karon segíthetne. En magam is bátor leszek egy memorandummal szolgálni az illetékes minister uraknak — a népjóléti és a pénzügyminister uraknak — amelyet a gyulai közalkalmazottak dolgoztak ki, s amely nagyon szellemes és technikailag épugy. mint financiáliter is kidolgozott tervezetet tartalmaz a vidéki tisztviselői lakástelepek létesítése érdekében. Ha sikerülne ezt a kérdést megoldani, ha sikerülne ezeket a vidéki tisztviselői lakást ele péket létesíteni, akker a lakások egész tömege szabadulna fel, amelyekben ma tisztviselők laknak s amelyekkel a lakáshiányban szenvedők nagy részén segiteni tudnánk. Ezt a memorandumot a minister urak figyelmébe ajánlom és kérem, hogy kontemplációik során az ebben foglaltakat kegyeskedjenektanulmányc zni és figyelembe venni. Azzal azonban legyünk tisztában, t. Nemzetgyűlés, hogy mindezek a segítések csak foltozgatások, csak ideig-óráig tartók, mert hiszen a tisztviselői osztály helyzetén is csak akkor lehet segítenünk, ha gazdasági helyzetünk gyökeresen megjavul, (Igaz ! TJgy van ! a középen.) ez pedig csak akkor következhetik be, ha végre felhagy a nagy entente, de különösen a kisentente azzal a szívtelen, könyörtelen és embertelen politikával, amelyet velünk szemben folytat (Igaz ! TJgy van ! jóbbfelől és a középen.) és végre belátja azt, hogy, ha Közép-Európa összeomlik, akkor magával rántja a gőgös győzőket is. (Igaz! TJgy van! Általános helyeslés.) Hiszen példátlan az a megátalkodottság és példátlan az a konokság, amellyel még most is forcirozzák velünk szemben az u. n. reparációkat, velünk szemben, akiktől birtokállom anyunk két harmadát ragadták el, akiket az ismételt, folyton egymásután következő megszállások teljesen kifosztottak, koldusszegényekké tettek, s akiktől most ezt az utolsó darab kenyeret is megirigylik. Milliárdokra menő reparációkat követelnek tőlünk, akiket kiraboltak, -kifosztottak és követelik azok,