Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-29

A nemzetgyűlés 29. ülése 1922. pedig nem a szülők gondatlansága miatt, nem I a népoktatási törvénynek — mondjuk igy — rosszasága miatt, hanem egyszerűen azért, mert képtelen elmenni az iskolába? Hiába hozták 1921-ben azt a másik törvényt, amely szigorúbbá teszi ezt a kötelező iskoláztatást, ha nem teszik lehetővé azt, hogy a gyermek járhasson iskolába, akkor semmiféle büntetéssel, semmiféle erőszakkal nem lehet rávenni a szülőt, hogy azt a gyermeket télviz idején hiányos felszereléssel útnak bocsássa. Yan ezután egy másik kérdése is az iskoláztatásnak : az iskolakönyvek kérdése. Azt mondja itt egy iskolakönyvkiadónak nyilatkozata, hogy lesznek az őszre olyan elemi iskolai tankönyvek, amelyek 200 — 250 koronába fognak kerülni. (Zaj.) Nem egy könyv kell annak a gyermeknek, kell annak több könyv. Hogy egészen tárgyilagos legyek, megállapítom, hogy a fővárosnak több iskolájában a tanulók egy része kap iskolakönyvet, ez azonban olyan kis százalék, amely az ellátatlanok nagy tömege mellett számba sem jöhet. Amikor kultúráról, amikor a nép kultúrájáról beszélünk, akkor tulajdonképen ezek az adatok azok, amelyek fájók és ez a tér az, ahol segíteni kell, mert a nép kultúrája nem az egyetem és a főiskola, hanem az elemi oktatás, (ügy van!) Az 1921/22. évi költségvetésben a népoktatásra 342 millió van szánva, a kultuszköltségvetésnek 9 %-ával kevesebb, mint 1914/15ben, tehát ahelyett, hogy előrementünk volna, ahelyett, hogy a népoktatásra minden rendelkezésre álló eszközt . . . Szomjas Gusztáv: De ez csonka Magyarországra vonatkozik. Kéthly Anna: Ez tekintetbe van véve az összeállításnál — tehát ahelyett, hogy a népoktatásra minden rendelkezésre álló eszközt és pénzt felhasználnánk, ahelyett még kevesebbet adunk. Pedig újból hangsúlyozom, a népoktatásnak komoly és becsületes megvalósítása az országnak igazi érdeke, mert az fog nekünk kulturált népet nevelni, olyan népet, amellyel megállhatjuk helyünket az európai népek versenyében. Azután valamit a tanítók ügyéről is. Azok a tanítók, akik ma az iskolákban vannak, ugy meg vannak rostálva, különféle fegyelmi és egyébb bizottságokon keresztül, azok már keresztülestek mindenféle vizsgálaton, felülvizsgálaton és amolyan vizsgálaton, (Derültség.) ma tehát, amikor a tekintélyek rombolásáról beszélünk, elsősorban ott kell megszüntetni a gyermekeknél a tekintély-rombolást, mert azt látjuk, hogy azok a tanítók, — tisztelet a kivételeknek — akik szépen és idejekorán alkalmazkodni tudtak, (Ugy van! half elöl.) most is, a vörös uralom alatt is, a Károlyi-forradalom alatt is, akik szélkakasként megtalálták a maguk orientálódását, azok ott vannak, (ügy van! halj elöl.) Most tessék elképzelni azt, hogy azoknak a NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926. — II, KÖTET. évi július hó 25-én, kedden. 40l gyermekeknek, akik ilyen tanítónak a keze alatt vannak, micsoda véleményük lehet arról a tanítóról, micsoda véleményük lehet a becsületes elvhűségrőí, micsoda véleményük lehet a véleményszabadságról és micsoda véleményük lehet a tekintélyekről. Hiszen kellene hogy a gyermek előtt tanító legyen a legfőbb tekintély és mintaképe az elvhűségnek és ... (Egy hang a baloldalon : A jelhmszilárdságnak !) . . . a jellemszilárdságnak, ugy van, t. képviselőtársam. Ilyen körülmények között azonban, ilyen kameleonszinváltozást produkálva nem képzeli sem a gyermek, sem a szülő, hogy ott jellemszilárdságról egyáltalán szó lehet, (ügy van! belfelöl.) Ezen a két munkaterületen, a gyermekhalandóság leszorításának és a népoktatásnak terén rengeteg feladat vár a nemzetgyűlésre és el kell ezt a feladatot végezni, ha nem akarunk öngyilkosságot elkövetni. Játszóterek, iskolai fürdők, tanszerek, napközi otthonok — rengeteg dolgot lehetne itt előhozni, amit mind meg kellene csinálni és amiből baj lesz, ha nem csináljuk meg, baj lesz, ha nem segítünk rajta. Es megüli ezt az egész kérdést a drágaság problémája. Megüli súlyosan és nehezen. Mert ugyebár, ha a drágaságot csökkentjük, drágaságot leszorítjuk vagy letörjük, ha segítünk annak a gyermeknek szülőm : akkor már segítettünk a gyermeken is. És ez a kérdés valósággal belekapcsolódik minden más kérdésbe, mint egy fogaskerék és azért meg kell ezt oldanunk. T. Nemzetgyűlés ! Amig én nem látom komolyan, hogy ezzel az igen fontos, elsőrangúan fontos problémával ugy foglalkoznak, hogy ennek a megoldása is várható lehetne, addig nem tudok bizalommal viseltetni a kormány iránt és a javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a ssélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Ki következik szólásra? Forgács Miklós jegyző : Görgey István ! Görgey István : T. Nemzetgyűlés ! Kéthly Anna t. képviselőtársam beszédét, azt hiszem, a Ház minden jelenlévő képviselő tagja osztatlan figyelemmel kisérte. (Ugy van!) Azok a problémák, azok a kérdések, amelyeket itt előhozott, mindjájunk előtt régóta ismertek és — valljuk be — szomorúan ismertek. Azt hiszem, hogy pártkülönbség nélkül, mindnyájan megállapíthatjuk azt, hogy ezen kérdéseknek, ezen bajoknak orvoslása tényleg sürgős szükséget jelent az országra nézve. Több mint négy hete folyik azonban, t. Nemzetgyűlés, az indemnitás vitája. Azt hiszem, alig van közöttünk valaki, aki a választások alatt ne azt Ígérte volna a választóknak, ne fogadkozott volna, hogyha bejövünk ebbe a nemzetgyűlésbe, ha

/ bejövünk az ország házába, dolgozni fogunk. És szomorúan kell megállapítanom, hogy az indemnitás vitája arra jó, hogy itt mindenféle témát elővegyünk, jót-rosszat, idevalót és nem idevalót, személyeskedést is 51