Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-29

A nemzetgyűlés 29. ülése 1922. évi július hó 25-én, kedden. 397 gondoljuk azt — nem is hiszem, hogy valaki gondolja — hogy, ha túlverekszi magát az a gyermek az első legnehezebb hónapokon, akkor már megmenekült. A szegény néposztály gyermekeire még akkor is olyan nagy és rengeteg veszedelem várakozik, amellyel ezek a gyönge szervezetű, rosszul táplált, ellenállásra képtelen gyermekek megbirkózni nem tudnak. A mi tuberkulózis-statisztikánk mindig első helyen állt. A gyomor- és bélhurut, amely szintén gyermekbetegség, pusztítja nemcsak a csecsemőt, hanem a nagyobb gyermekeket is, különösen most, amikor annyira le vannak gyengülve ezek a gyermekek És itt szomorú intő jelnek meg kell említenem, hogy a budapesti vásárcsarnokok körül apró, rongyos gyermekek őgyelegnek, akik a kidobott, félig rothadt gyümölcsöt összeszedik, félig rothadt gyümölcsöt esznek, ami, ugyebár, nem óvószer a gyomor- és bélhurut ellen, de azt, hogy ma, amikor luxuscikk a gyümölcs, nekik is jusson belőle, ők meg nem érhetik. Itt van a másik gyermekbetegség is, amely speciálisan a szegény gyermekek betegsége : az angolkór. Erről tudjuk, hogy oka az anya gyengesége, a rossz táplálkozás, a rossz, nyirkos és szűk lakás és a tisztasághiány. A tisztasághiány, mert ma, tisztelt nemzetgyűlés, nem a pipereszappannak, hanem az egészen közönséges mosószappannak 80 korona darabja. És bizony az a munkásasszony, esetleg az a hadiözvegy, aki 4—6—8 gyermeket tart fenn, munkába jár és — hogy nagyon nagy Összeget mondok — 800 koronát kap hetibérnek — s ekkor már túlozok — nem tud 80 koronát adni egy darab szappanért. Pikler Emil: Ez csak igaz! Kiss Menyhért: Özvegyi illetéket sem kapnak! Kéthly Anna : Ez is egy fontos problémája a gyermekhalandóságnak. Ezeknél a betegségeknél is nagyon fontos a foglalkozás szerinti statisztika, amely azt mondja, hogy gyomor- és bélhurutban elpusztult nagybirtokosoknál 10.000 gyermek közül 11'4, a mezőgazdasági munkásoknál 191 halálozás esik 10.000 gyermekre, a bányászatnál 114, a napszámosoknál 165. Veleszületett gyengeség miatt, ami az anya gyengeségének a következménye ugy szólván: a nagybirtokos osztálynál 15'5 halálozás esik 10.000 csecsemőre, a gazdasági munkásnál 305'9, az ipari munkásnál 1127, a napszámosoknál 197'2, a háztartási alkalmazottaknál 828'9. Ennek a statisztikánk is az a hibája, hogy kimutatja a nagybirtokost, ám a nagykapitalistát és azokat a nagyüzemi valakiket, akiknek szintén nem olyan körülmények között nőnek fel a gyermekeik, mint a mieink, nem mutatja ki, dacára annak, hogy ez hivatalos statisztika. Amikor tehát arról beszélünk, hogy felépítjük a jövőt, amikor arról beszélünk, hogy faj védelmet csinálunk, akkor tessék védeni a fajt... Pikler Emil: Ugy van! Ez az igazi! Kéthly Anna: Tessék ezeknél a kis keresz- I tény gyermekeknél védeni a fajt. Kiss Menyhért: Ugy van! Igaz! Kéthly Anna: Tessék megvédeni őket olyan intézkedésekkel, amilyenekre csak szükség van ; itt miközöttünk nem lesz senki, aki ilyen törvényjavaslatok, vagy rendeletek ellen egy pillanatig is szót emelne. Erdélyi Aladár: Itt sincs! Kiss Menyhért: Csak nem csinálják! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Nem csinálják ') A 80 koronás szappant le lehetett volna már törni V (Fgy hang balfélol : Kivételes hatalom ! Zaj.) Elnök : Képviselő urak, a magyar parlamentnek régi, szép hagyománya, hogy a szónokok első beszédét békésen és nyugodtan hallgatják végig. Méltóztassanak ehhez a hagyományhoz alkalmazkodva csendben maradni. Szomjas Gusztáv: Figyelemmel hallgatjuk! Elnök: Méltóztassék folytatni! Kéthly Anna: T. Nemzetgyűlés! Első sorban tehát arra kellene törekedni a fajvédelem, az igazi és komoly fajvédelem nevében, hogy leszorítsuk ezt az abnormis, rettenetes és szörnyű gyermekhalandóságot. (Helyeslés a jobboldalon.) ezt a csúnya számot, amely szégyenes szégyenünk. Kiss Menyhért: Ugy van! Igaz! Kéthly Anna: Erre minden eszközt fel kell használni. Nem tudok elképzelni olyan pazarlást, amely ne volna indokolt ebben a kérdésben, mert ha ezt elmulasztjuk, akkor megint ismételhetem, amit előbb mondottam, hogy nem lesz kivel megmenteni az országot és nem lesz kinek megmenteni ezt az országot. A mi gyermekeink satnyák, vértelenek, gyöngék. Amikor az amerikai élelmezési akció még működött Budapesten, oda, ugyebár, csupa szegény gyermek járt ? Ez az akcói méréseket eszközölt és ezek a mérések kimutatták, hogy a budapesti gyermekeknél 3—4 éves korig 2 kilogramm különbség a normálisan fejlett és táplált gyermeknél, 6—7 éves korig 2 és 1

/-2 kilogramm, 10 éves korig 3 kilogramm, 11 —13 éves korig 4 kilogramm a különbség. De a testi fejlettségben, a magasságban is nagy a különbség: a 3—8 éves gyermekeknél 4 és 5 cm a testmagasságkülönbség, a 9—12 éveseknél pedig 7 és 8 cm ; ennyivel kevesebb, mint egy normálisan — nem túlságosan, csak normálisan — táplált és fejlődött gyermeknél. Szomjas Gusztáv: A faji jellegnek is van ebben szerepe. Kéthll Anna: Ezek az adatok a budapesti régebbi mérésekkel való összehasonlításokból származnak, tehát nem idegen fajtáról van szó. (Felkiáltások a szélsobaloldalon : A magyar fajhoz van viszonyítva!) Várnai Dániel : Nem porosz gránátosokhoz mérték! (Derültség balfélol.) Kéthly Anna: Mióta eltávoztak tőlünk a missziók, azóta olyan intézményünk sincs, amely I az ilyen munkát folytatná, pedig ha valaha