Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-29

3ßO A nemzetgyűlés 29. ülése 1922. évi július hó 25-én> kedden. Pikler Emil ; Nekem e Ház falain kivül is polgári körökben igen széleskörüismeretségem van, és e Ház falain kivül is sokan mondják : csak a vörös szekfüt ne tűztétek volna gomblyukatokba, minden rendben volna. Ugyebár a magyar Himnusz szent imája minden magyar embernek, és én szem- és fültanuja voltam, annak, hogy amikor az Athenaeumct szétrombolták és a rendőrség közbe akart lépni, akkor a nyomdát leromboló emberek elkezdtek a Himnuszt énekelni, mindenki levette kalapját és a rendőrök is tisztelegve a Himnuszt énekelték. Pedig mi volt ez egyéb, mint a Himnusz profanizálása ? (Ugy van ! Ugy van !) A legnagyobb merénylet volt a Himnusz ellen, amit ezek az emberek csináltak, amikor csak azért, begy bűncselekményük következményei alól magukat mentesítsék, a Himnuszt énekelték. Azért, m.ert néhány őrült bolsevista a vörös szint magának foglalta le, azért, m.ert néhányan a vörös szint prcfanizálták, azért mi .szociáldemokraták ehhez a szinhez igenis hűek maradunk. (Mozgás.) Urbanics Kálmán ; Együtt prcfanizálták ! Pikler Emil : Megmondom, miért. A világon mindenütt, minden alkalommal a vörös szint használják a szociáldemokraták. Ez egy jelvény, egy szimbólum., ezt Petőfi is m.egé ne kelte. »Csak egy gondolat bánt engemet« cím.üköltem.ényében, azzal kezdi ; tessék elolvasni, hegy mit ir ott a vörös lobogóról, a vörös zászlóról. Ez a világforradalom apoteózisa. Mi azt a vörös szegfűt azért tűztük gomblyukunkba, hogy a világ egész munkássága lássa, hogy a magyar nemzetgyűlésen a szociáldemokráciához hűnek lehet maradni, hogy mi igenis, mint magyar emberek, mint hazafias magyar emberek is nem feledkezünk meg azokról a nemzetközi kapcsolatokról amelyek a szenvedő proletariátushoz fűznek bennünket mindenütt a világon. Mi szeretjük a szülőföldünket, de szerejtük a világ bármely tájékán dolgozó proletártestvéreinket is. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A vörös szin nem jelentett mást, minthogy azok a testvérek odakünn a külföldön mindenütt lássák, hogy a magyar szociáldemokraták szeretik ezt az országot, dolgozni akarnak itt, de nem akarnk megfeledkezni arról, hogy egyúttal a világ proletárcsalád tagjai is. ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon ) Az elmondottak után azt hiszem felesleges kijelentenem, hogy a kormány iránt bizalommal nem viseltetem és az indemnitást nem fogadom el. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon, A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök ; Az ülést d. u. 4 óráig felfüggesztem, (Szünet után.) (Az elnöki széket Gaal Gaston foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. Folytatjuk a tárgyalást. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Forster Elek ! Forster Elek : T. Nemzetgyűlés ! Tegnap Fábián igen t. képviselőtársam, ma pedig Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam felszólalásukban olyan, a gazdákat mélyen érintő hangot ütöttek meg, hogy lehetetlen nekem, mint régi gazdának, a gazdatársadalom régi tagjának azokra nem reflektálnom, nehogy ugy lássék, mintha a gazdák saját érdekeikkel nem törődve, a nemzetgyűlésen elhangzott ilyen kijelentésekre nem reflektálva, azokat helyeseknek és felfogásukkal megegyezőknek találnák. Engem nem lehet meggyanúsítani azzal, hogy felszólalásomra talán a nagybirtok védelme késztet, hogy talán a nagybirtoknak akarok szolgálatot tenni, mert hiszen egy tiszta agrárius kerület képviselője vagyok, ahol nagybirtok tulajdonképen nincs, a választók leginkább kisbirtokosok, szőlőmivelők és az az egy-két nagybirtokos is, aki a kerületben van, megvalasztatasom ellen foglalt állást. Felszólalásom nem abból a célból történik, hogy népszerűséget hajhásszak. Népszerűségre szükségem nincs, mert a képviselőséget nem kerestem, soha gondolatomban sem volt, hogy képviselő legyek, s az a kerület, melyben » megválasztottak, önként ajánlotta fel nekem a jelöltséget, (Éljenzés a jobboldalon.) mert a kerületben húszéves közéleti munkásságom alatt tanúbizonyságot tettem arról, hogy mindig a gazdaközönség, gazdatársaim érdekében dolgoztam (Éljenzés a jobboldalon.) és annak szolgálatában kivánok állni továbbra is. Ebben a felemelő tudatban bátorkodom mint pártonkívüli, egyik párthoz sem tartozó keresztény alapon álló képviselő felszólalni és az itt elhangzott megjegyzésekre reflektálni. Szilágyi igen t. képviselőtársam azt a megállapítást tette ma, hogy a gazdasági napszámos napi 600 koronával van csak megfizetve és annál kevesebből a napszámos meg nem él. Hát én nagyon merész kijelentésnek tartom ezt, mert ma, amikor azt sem tudjuk, mit hoz a legközelebbi jövő, számokról beszélni nem lehet. Ez a kijelentés csak arra lehet alkalmas, hogy bizonyos rétegekben felébresszen bizonyos óhajokat, bizonyos törekvéseket, melyek, ha meg nem valósithatók, ismét csak azt a szerencséti:n helyzetet fogják előidézni, hogy elégedetlenség támad és ellenszenv egy másik osztállyal szemben. Ma bérekről beszélni nagyon korai dolog. Mit tudjuk mi azt ma, hogy ami ma 600 koronát ér, megér-e holnap annyit, vagy nem ér-e sokkal többet ? Minden felszólaló munkaalkalmak megteremtéséről beszél. Munkaalkalom akkor lesz, ha a munkáért fizetendő munkabér megfelelő ellenértéket talál a végzett munka értékében. Ha az a munkebér magasabb, mint a munka értéke, kevesbedik a munkaalkalom éselőállhat az a helyzet, hogy az a munkásnép, mely napi napszámkeresetéből él, munkaalkalom hiányában egyáltalában nem fog majd keresni semmit. Nagyon veszed •lmesnek tartom az ilyen kijelentéseket azért, mert azok csak a kedélyek felizgatására alkalmasak, mert az