Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-29

380 A nemzetgyűlés 29. ülése 1922. évi július hó 25-én, kedden. szándék és akarat mellett sem tudom megtalálni. Elolvasván a t. belügyminister urnák tegnapelőtt Nyíregyházán elmondott beszédét, amelyben ő a felekezeti békét és a jogrendet hangoztatta, láttam, hogy ezt a két szempontot ő ugy állította be, mint a magyar kormány kormányzati tevékenységének tengelyét. Ezzel szemben pedig másnap itt, a nemzetgjülés termében kénytelen vagyok végighallgatni a kormányt támogató párt egy vezetőférfiának, Gömbös Gyula képviselő urnák beszédét, amely homlokegyenest ellenkezik azokkal a kormányzati elvekkel, amelyeket a belügyminister ur a magáénak vallott : akkor nem tudom, ki szabja meg a kormány programmját, a kormány egyik tagja, a belügyminister ur-e, vagy pedig Gömbös Gyula képviselő ur. Mert amikor a belügyminister ur a jogrendet hangoztatja, sőt azt állítja, hogy csupán és kizárólagosan a jogrend alapján áll s azt állapítja meg, hogy csak a jogrend betartása mellett létezhetik ez az ország, ezzel szemben azonban Gömbös Gyula képviselő ur — szószerint idézem a szavait — azt mondja (olvassa) : »Erős kormányra van szükség, amely nem jogi formák szerint, hanem a nemzet érdeke szerint cselekszik.« 0 tehát a jogi formákat és a jogrendet kikapcsolja, neki csak a nemzet érdeke a fontos. Peidl Gyula: És a különítmények! Pikler Emil : Hát, igen tisztelt Nemzetgyűlés, én a magam részéről szivem minden dobbanásával, agyam minden gondolatával szocialistának vallom magamat, kora fiatalságomtól kezdve az vagyok, mert olyan körben éltem, hogy azzá lettem és tudományos meggyőződésem is olyan, hogy egész lényem és gondolkozásom szocialista, és ha önök a szocializmust — megmondom kertelés nélkül — szinte a hazaárulással egyenlőnek tartják, mégis kijelentem, tartom magamat olyan hazafias embernek, mint Gömbös Gyula képviselő ur és sokkal többre becsülöm Magyarország dolgozó népét mint ő, mert ha ő ugy véli a haza érdekeit megvédhetőnek, ha a jogi formákat kikapcsoljuk és azokhoz nem ragaszkodunk, én ezzel szemben megállapítom, — és ezt nem frázisképen mondom, ez a meggyőződésem, — hogy Magyarország népe, Magyarország dolgozó népe nem* reflektál arra, hogy érdekeinek megvédésénél a jogi formákat kikapcsoljuk, sőt egyenesen ragaszkodik a jogi formákhoz, mert épen a jogi formák betartása és az azokhoz való ragaszkodás fogja az országot talpra állítani. jCügy van ! a szélsobaloldálon) Örömmel állapítom meg, hogy a belügyminister ur és Gömbös Gyula képviselő ur nézetei között óriási ür tátong és én a magam részéről e kérdésben természetesen a belügyminister urnák és nem Gömbös Gyula képviselő urnák adok igazat. Csak sajátságos tünetnek tartom, hogyan' tapsolhat az egységespárt, amelyre Gömbös Gyula képviselő ur ráüti úgyszólván egyéniségének a bélyegzőjét, egyszerre a Gömbös Gyula képviselő ur beszédének és a belügyminister ur kijelentésének. Ennek a megmagyarázásába nem bocsátkozhatom, mert ezt igazán nem tudom megérteni ; lehet, hogy kezdő politikus voltom az oka annak, hogy ezt megmagyarázni magamnak nem tudom. Peidl Gyula: Politikai rejtély! Pikler Emil: Ami a felekezeti békét illeti, a belügyminister ur nem mondta azt, hogy ez alatt csak a keresztény felekezetek közötti békét gondolja, hanem ugy mondotta, hogy csak a felekezeti békét. Hát, én mint szociáldemokrata, nem ismerek felekezetek közötti különbségeket. Még fajok közötti különbségeket sem ismerek, engem a zsidókérdés, mint olyan, teljesen hidegen hagy és ha Magyarországon a kereszténység volna üldözés tárgya, lelkivilágom és gondolkozásom a kereszténység oltalmára állana, amint a zsidóság oltalmára is nem a zsidóságért magáért, hanem az emberi jogoknak, a kultúrának, a civilizációnak megvédése érdekéből állok. A belügyminister ur tehát a felekezeti békéről beszélt, amelyet meg kell óvni. Gömbös Gyula képviselő ur ezzel szemben egy statisztikát olvasott fel arra nézve, hogy a zsidó faj itt milyen pozíciókra tett szert és milyen illetéktelenül nyerte el e pozíciókat. Felolvasta, hogy hány százaléka volt zsidó az orvosoknak, tanároknak, ügyvédeknek, szabadpályán dolgozóknak stb. Hát, igen tisztelt Nemzetgyűlés, nem azt mondja Gömbös Gyula képviselő ur: »Ti, keresztény ifjak, tanuljatok, dolgozzatok, legyetek szorgalmasak és csináljatok konkurrenciát a zsidó ifjaknak, tegyetek túl rajtuk kultúrában, emberszeretetben, civilizációban, legyetek különbek, nagyobbak, hazaszeretőbbek !« Nem ezt mondja, hanem azt mondja: »Meg fogunk titeket menteni a konkurrensektől, a zsidó ifjakat kizárjuk a tanulásból, nem kell nektek tanulni, mert konkurrenseitek nincsenek!« Ez tehát az a hires tájvédelem. Akkor én csak azt mondom, hogy Gömbös Gyula képviselő ur igen jó fizikai egészségnek örvend, duzzadó izmokkal bír, a mai állapota szerint, azt hiszem, igen sokáig fog élni, kívánok is neki hosszú életet, annyival is inkább kívánok, mert óhajtom, hogy ő megérje azt, amikor az ő elmélete csődöt fog mondani, és hogy — erről meg vagyok győződve — mondjuk, hogy rövid idő múlva, vagy mondjuk, hogy évtizedek múlva — ez történelmi processzus, amelynek a lejárati idejét nem tudom, nem vagyok próféta, — ki fog tűnni, hogy ez a faj-tönkretevésnek és nem a fajvédelemnek útja. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert vegyék önök tekintetbe azoknak a szerencsétlen, kiüldözött ifjaknak a helyzetét, akik Zürichben, Berlinben, Prágában, egész