Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-28

A nemzetgyűlés 28. ülése 1922. évi július hó 24-én, hétfőn. 351 tárcakezelésből, az úgynevezett üzemi budgettet pedig egészen elkülönitve hozta, ennek konzekvenciái igen messzemenők és nagyon kérdéses, vájjon helyes-e ez. Allamgazdász, nemzetgazdász erre az álláspontra nem helyez ke dhe tik. Tudjuk, hogy az olyan ágazatokat, aminő a vasút, a posta, a postatakarékpénztár, a gépgyár, a selyemtenyésztés, a kőszénbányászat stb. nem azért veszi az állam gondozásába, hogy ezeken nyerészkedjék, hanem. magasabb egyetem.es érdekek szempontjából. Igenis, arra kell törekednünk, hegy ezek legalább magukat fentartsák. De ha ezt nem tudják elérni, még az sem baj, sőt néha nagyon is jó és helyes, ha az állam ezekre ráfizet, mert az egész közgazdasági élet fellenditésének elősegítésében megtalálja az egyetemes érdekeket s egyidejűleg megtalálja számítását maga a fiskus is abban a nagyobb jövedelemben, amelyet megadóztat. Az én időmben, Rakovszky István volt nagynevű számszéki elnök ideje alatt történt, hogy ezeknek az üzemeknek zárszámadásaira külön üzemi mérleget állítottunk be, amit aztán el kellett ej tenünk. Sándor Pál : Szabadkőműves volt, destruktiv volt ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Strausz István : Mondom, ezeket a zárszámadásban lévő mérlegeket is el kellett ejtenünk épen a kulturállamok felszólalásaiban megnyilatkozott bírálatokra. De nincs^is erre abszolúte semmi szükség, mert hiszen az, hogy kivonassanak a tárcakezelésből, csak annyit jelent, hogy ezáltal az egész adminisztráció összekuszálódik, ez csak arra jó, hogy az ellenőrzést szinte lehetetlenné tegye, mert egyidejűleg, mikor ezt kivonták, bevezették a kettőskönyviteli rendszert, amely a budget jogi ellenőrzésre egyáltalában nem alkalmas. Itt azonban nem ez a főkérdés. Ez csak súlyosbit ja alkotmányjogi fontosságát a tulaj donképen fenforgó kérdésnek, súlyosbítja azáltal, hogy egészen ujrendszerű előirányzatot venni alapul, még ha az az előirányzat a múlt évek költségvetéseinek megfelelő volna is, alkotmáyunkkal össze nem egyeztethető, sőt azt lehet mondani, hogy ha ez a kormány részéről csakugyan tudatosan-, szándékosan történt, akkor ez egyenesen csiny a mi alkotmányunk ellen. (Zaj és derültség jóbbfelől.) A pénzügyi bizottság jelentéséből ez sehol sem tűnik ki, csakúgy, mint ahogy nem volt róla szó az egész bizottsági tárgyalás során, nem tesz erről említést a pénzügyministeri indokolás sem. Sehol sincs megmondva, hogy itt tulajdonképen arról van szó, hogy indirekt, kerülő utón, egy indemnitás utján be akarják csúsztatni törvénytárunkba egy költségvetési előirányzatnak törvényerőre való emelését. Én, aki járatos vagyok ilyen kérdésekben^ először nem akartam hinni a szememnek. Mert maga az előadó ur itt elmondott bevezető beszédében azt hangsúlyozta, hogy az indemnitási javaslatot a kormány az 1922—23. évi előirányzatra alapítja, tehát olyan eszményi előirányzatra, amely még nem is létezik. Később összevetettem a dolgokat és azt láttam, hogy ez csakugyan tudatos dolog. A pénzügyi bizottsági jelentés azonban — amely még sem .merte egészen elhallgatni — azt mondta erre — amit azonban csak az ért meg, aki a részletekben is ismeri, az indemnitás egész komplexusát, aki tisztában van az előzményékkel s aki áttanulmányozta az aktákat — hogy, bár az alkotmányos gyakorlat szerint a felhatalmazási törvény alapja a költségvetési törvény s a felhatalmazás a költségvetési törvény kereteit általában nem lépheti túl —tehát keretekről beszél a jelentés, holott mi csak hiteleket ismerünk, mert ez a helyes alkotmányjogi terminológia, a »keret« kifejezést csak azért használják, hogy ezzel is félrevezessék a t. nemzetgyűlést, (Zaj jóbbfelől.) — mégis a bizottság az elvi állásponttól, ettől az alkotmányos fundamentumtól az adott helyzetben ezúttal kivételesen eltérni tartja szükségesnek, mert a javasolt sürgős intézkedések —tehát nem is beszél költségvetésről — egyedül a törvényhozás utján adandó felhatalmazás alapján tehetők meg.« Ezzel szemben én megállapítom a következőket : (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) A mi ezeréves alkotmányunkban az indemnitás mindig csak egy költségvetési törvény alapján adható meg. És nemcsak a mi alkotmányunk szerint, hanem minden európai alkotmány szerint igy van ez. Az indemnitás kizárólagos tartalma csak az, hogy egy létező költségvetést tart fenn. (ügy van ! balfelől.) Mire vezet tehát az, ha egy előirányzatot, amelyet nem is Iá tett a nemzetgyűlés s amely egy másik előirányzattal szemben tiz milliárd adóemelést jelent, indirekt módon becsúsztatnak a törvénytárba ? Azt lehetne mondani, hogy ez is törvényalkotás, mint említettem azonban, az uzus mindenütt az, hegy az indemnitás kizárólagos tartalma egy létező törvény fentartása. Annak ellenére, hegy e Ház mélyen tisztelt elnöke a nemzetgyűlés tárgyalásaira nézve kijelentette, hegy minden törvényt, amely Európa parlamentjeiben el van fogadva, magára nézve kötelezőnek ismer el, mégis lehetséges egy ilyen javaslatot előterjeszteni, holott alkotmányjogi szempontból igenis kötelező nem.csak mindnyájunkra, hanem az egész nemzetgyűlésre is ennek a régi uzusnak respektálása, m.ert ha ez nem. történik, akkor nekem is arra az álláspontra kell helyezkednem., amelyre igen tisztelt képviselőtársam, gróf Andrássy Gyula helyezkedett, hegy ez a kormány, igenis, forradalmi alapon áll, reakciós eszközökkel dolgozik, sőt hozzátehetem, hogy radikálisan forradalmi és reakciós. (Zaj jóbbfelől és a középen.) B. Prónay György : Maga még erősebb forradalmi alapon állott ! 1919 március 22-én másként beszélt ! (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Strausz István : Én az uzusra hivatkoztam. a mi állami és parlamenti életünkben ! A jeggyakcrlatra hivatkoztam . . . (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Magyar címerrel, királyi felirattal ! Levakarta ! Zaj.) Sándor Pál; Ez komoly beszéd! Sancta simplicitas ! Ugron Gábor : Ne személyeskedjenek !