Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-28

A nemzetgyűlés 28. ülése 1922. évi július hó 24-én, hétfőn. 341 tek. Ezek a bogarak megették az anyatőkét, kiszítták a nedvét, és az anyatőke elpusztult. S ekkor a kertész azt hitte, hogy majd az oltványokról azután is tovább terjed a La Francérózsa s hogy ezt a rózsát tovább is fenn lehet tartani a világon. Azonban az történt, hogy ezek az oltványok is elsorvadtak az anyatőke után. (Mozgás a jobboldalon.) Nálunk, Magyarországon is arra kell törekednünk, hogy a magyar .anyatőkén ne legyenek bogarak, hogy a magyar anyatőke fejlődése nehézségekbe ne ütközzék, mert véleményem, hogy ha idehaza bajok és nehézségek vannak, ebben az esetben azok az oltványok, amelyektől reméljük a régi Magyarország feltámadását, szintén* el fognak sorvadni. A kormány iránt nem viseltetem bizalommal, és ez indemnitást r.em fogadom el. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsobalóldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Hébelt Ede jegyző: Görgey István! (Nincs itt!) Herczegh Béla! (Nincs itt!) Oberhammer Antal ! (Nincs itt !) Buday Dezső ! (Nincs itt !) Kuna P. András! Kuna P. András : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk!) Amikor ma feliratkoztam, hogy az indemnitási vitában magam is résztvegyek, csak azért, tettom ezt, mert odahaza járván kerületemben magam is nagyon sok panaszt hallottam. Azt hittem, miután sokan voltak előttem feliratkozva, hogy ma még nem kerül reám a sor, de ha már igy történt, igy is bátor leszek figyelmüket igénybevenni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt arra kívánok kiterjeszkedni, amit a túloldalról gyakran hangoztatnak, hogy az egyes társadalmi osztályok között milyen gyűlölet van. Hát ez tény dolog, ezt én magam is tapasztaltam odahaza. Tapasztaltam, hogy ugy a választások alkalmával, mint azóta is, a túloldal részéről minő gyűlöletet támasztottak a kisgazdaosztállyal szemben. (Igaz! Ugy van! jobbfél öl. Zajos ellenmondások a bal- és a szélsobalóldalon.) A kisgazdákat a múltban is sokat vádolták, legutóbb is megvádolt minket Griger t. képviselőtársam és még mások is azzal, hogy eredeti álláspontunkat feladtuk, a kisgazdatársadalmat cserbenhagytuk, holott az az igazság, hogy amióta mi, mint kisgazdaképviselők itt jelen vagyunk, mindenkor csak egy törekvésnek voltunk és vagyunk ma is hivei, t. i. annak, hogy a nemzeti konszolidáció és egyetértés létesüljön. (Igaz! Ugy van! Helyeslés jobb felől.) Láttuk, hogy ezzel szemben a túlsó oldalról minő eljárást tanúsítottak. Mi, akik egységespártiak voltunk mindig, arra törekedtünk, hogy az egyetértést ápoljuk. Soha nem dobtunk a nép^közé i?.gató szólamokat,, őszintén feltártuk a helyzetet, amelyben nemzetünk van, kifejtettük a nép előtt, hogy ez a kis csonka Magyarország, ma nem intézheti ugy sorsát, amint kellene. Minket nem vitt rá a lelkiismeret arra, hogy bármely más osztály ellen izgassunk, hogy uszítsuk a népet, a túlsó oldalról azonban, ellenzéki képviselőtársaim, amint ezt a magam kerületében tapasztaltam, de másoktól is hallottam, bizony nagyon sokszor izgattak ellenünk. Az én kerületemben is mondták, hogy ha azt akarjátok, hogy 6000 koronás búzaárak legyenek, szavazzatok Kuna P. ^Andrásra. (Felkiáltások a szélsobalóldalon : És ma már 7000 korona !) Haller István : Egészen jó próféták voltak ! Kuna P. András: En minden programmbeszédeni alkalmával őszintén feltártam polgártársaim előtt a helyzetet; megmondtam nekik, hogy mi a drágaság oka. Az előttem szólott képviselő ur azt javasolja a drágaság letörésére, hogy a kormány erélyes kézzel nyúljon bele a dolgukba s mindenekelőtt maximálja a búza árát, ugy, amint 1914-től kezdve a háborús évek alatt volt. De mik lennének ennek konzekvenciái ? Ha a búza árát egy bizonyos alacsonyabb összegre maximálná a kormány, akkor az a bodnár, az a kovács és az a többi iparosember, aki a szenet, fát, vasat drága áron, külföldről szerzi be, azt vetné ellen, hogy te gazda olcsón adod ugyan a búzát, de én igy sem dolgozhatom neked olcsó áron, mert a mesterségemhez szükséges anyagokat méregdrága pénzen kell megvásárolnom A másik iparos, mondjuk a bőranyagokról, a csizmáról, bakancsról, ugyanezzel az érveréssel ugyanezt mondaná. Vagyis egyedül annak volna értelme, ha végigmennénk minden iparcikken és mindennek maximálnók az árát Vagy mindent, vagy stmmit. Mert ha egyedül a búza árát maximáljuk és az a gabonatermelő minden más szükségletét drága pénzen elégítheti ki, akkor tönkre kell mennie, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Akkor azt fogja mondani, hogy nem vetek be, csak annyi területet, amennyi a saját szükségletem biztosítására elegendő, niert a gazdálkodás egyébként nem fizetődik ki. Ha pedig maximálnók a bognár ós a kovács készítményeinek árát is, és azt mondanók, hogy nektek pedig ennyiért kell dolgoznotok, ha a kereskedelmi cikkek árát is megszabnók, akkor a cukrot, a sót és mindent, ami közfogyasztási cikk, elrejtenék és csendőrszuronyokkal kellene a pincékből s a föld alól kipiszkálni a közszükséglet tárgyát tévő legkülönfélébb cikkeket. A kereskedők, akikre nézve meg lenne szabva, hogy mit mennyiért adhatnak, áruik nagyrészót külföldről szerezvén be, szintén tönkremennének. Ilyen körülmények között követeli a t. képviselő ur, hogy a kormány erélyes kézzel nyúljon bele a drágaság letörésébe s kezdje ezt a gazdáknál a búza árának maximálásával. Erre a mi válaszunk csak az lehet, hogy a magunk részéről viszont követeljük, hogy akkor tessék a kormánynak maximálnia az összes ipari és kereskedelmi cikkek árait is, aminek aztán,