Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-28

À nemzetgyűlés 28. ütése 1922. évi július hó 24-én, hétfon. 3$5 Á szénbányamunkások fizetése sem emelkedett olyan mértékben, hogy a szén árát az aranyparitásra kellene emelni. Ennélfogva felhívom a nemzetgyűlés figyelmét a szén óriási drágulására. Egy nagyon nehéz, fekete tél előtt felhivom a figyelmét arra, hogy ahogy a cukor drágulása val kapcsolatban a cukorrészvényeknek értéke a levegőbe szökkent a tőzsdén, épugy tessék megnézni a szénbányatársulatoknak, az Általános Kőszénbányának, a Szászvárinak és a kis széntársulatoknak részvényeit, akkor méltóztatnak szintén látni, hogy hová lett az a pénz, amelyet mi a szénbányatáruslatoknak elfizettünk. Méltóztassanak tekintetbe venni, mit jelent a szénáraknak és cukoráraknak emelése ; épen ugy, ahogy a búza árának emelkedése következtében itt minden megdrágult ; ugy abban az óriási nagy or ehest erben minden egyes tényező, melynek módjában van drágitani, versenyt drágit egymással s ugyanúgy tesznek a szénbányák. Vegyünk egy példát. A szén árát felemelték s ennek a következménye az lett, hogy — hallom — az államvasutak is fel fogják emelni a tarifát. Látható tehát, hogy itt milyen circulus vitiosus, milyen végnélküli folyamat van : ha az államvasutak felemelik a tarifát, a szénbányatársulatok ismét felmerik a szén árát. Ez igy megy a világ végéig, addig, amig ki nem cserzik mindenkinek 'bőrét, hacsak nem bányatulajdonos vagy földbirtokos az illető. (Felkiáltások jobbfelől : Most beszéljünk a szövetről ! Az olcsó gyapjú mellett miért drága a szövet ?) En beszélek mindenféléről, amit csak óhajt ; beszélek a textilről is. Mondottam és ismételve mondom, méltóztassanak e végnélküli drágulási folyamatnak végét szakitani, különösen pedig ne méltóztassanak ugy eljárni, mint ahogyan a köz élelmez és ügyi minister ur is és a minist er elnök ur is tették, akik itt azt hangoztatták, hogy nekünk nincs módunkban a drágaság folyamatának útját állani. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Dehogy nincs !) Méltóztassanak rá emlékezni, ez már egyszer katasztrófába vitte az országot. Wekerle Sándor, Magyarország akkori ministerelnöke, 1918 októberében az ujságirók előtt ugyanúgy, sajnos, mint most Bethlen ministerelnök ur, kijelentette, hogy : »kérem, vége mindennek, a bolgárok letették a fegyvert, mi elpusztulunk«, és ahelyett, hogy erélyes, kemény rendszabályokat alkalmazott volna, a minister elnök ur eldobta a fegyvert és teljes passzivitásba vonult. Bocsánatot kérek, hogy e kifejezést használom, tény azonban, hogy abban az esetben, ha a ministerelnök ur keményen lép fel, talán sikerült volna nekünk, hacsak rövid időre is, elhárítanunk azt a veszedelmet, amelyre vonatkozólag Gömbös Gyula képviselő ur ma délelőtt azt mondotta, hogy azért, ami az országban történik, mindig az felelős, aki a hatalmon van. (Ugy van ! a szélsőbaloldalion.) Aki tehát nem tudja a hatalmat kezelni, ne legyen minister ! Patay Tibor: Beválasztják az ébredők közé ! Létay Ernő : Ha majd harcolni kell az ébredőkkel együtt a hazáért, mi is ébredők leszünk ! (Éljenzés jobbfelől.) Fábián Béla : Mondom, ez történt 1918 októberében. Ne méltóztassanak tehát itt olyan nyilatkozatokat tenni, amelyek tág teret nyitnak a spekulációknak, amelyek hatással vannak a tőzsdére, amelyek lerontják a korona árfolyamát. Nem lehet egy minist erelnöknek és egy ország közélelmezésügyi ministerének olyan felfogása, hogy ő segíteni nem tud. Igenis, segíteni kell, mert a drágaságnak ezt a mértékét tovább tűrni nem lehet ; méltóztassék minden érdekelttel összefogva megállapítani a rendszabályokat, mi minden erről szóló törvényt meg fogunk szavazni. Ezt azért is mondom, mert a kurzus-sajtó állandóan kihasználja ellenünk a drágaság kérdését. Igenis, hangsúlyozzuk, hogy minden spekulációnak ellenségei vagyunk, abból mi nem profitálunk, abból csak azok profitálnak, akik munka nélkül akarnak megélni. (Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Tessék minden erővel megakadályozni a drágulás folyamatát, ugy a búza, a cukor, mint a szén és a szövetek drágulását. Ha pedig a drágaságot én meg akarom akadályozni, akkor nem lehetséges, hogy ugy járjak el, ahogyan a tisztelt kereskedelemügyi minister ur jár el ; mert méltóztassék elhinni, hogy itt tulajdonképen államilag, állami szervek utján történik minden drágulási folyamat megindítása. A kereskedelemügyi minister ur uj vámadórendszerről gondoskodik, arról, hogy majd ebben az országban olyan vámrendszert fog élet beléptetni, amely lehetetlenné teszi ez országba való behozatalt. Ha egyáltalán lehetséges volna, hogy mi magunkat elzárjuk az egész világtól, hogy ez a kis Magyarország saját külön speciális terrénumot képezzen, az esetben én is örömmel járulnék a vámhatárok lezárásához, annyival inkább, mert ez reánk nézve, ha a kivitel is megakadályoztatnék, azt jelentené, hogy olcsóbb lenne a búza és ezzel kapcsolatban olcsóbb lenne minden. Mert ha a büzát nem lehetne kivinni ebből az országból, talán szabotálhatnának egy bizonyos ideig a búzatermelők, e szabotázsnak azonban egyszer vége kell, hogy szakadjon. Ezzel szemben azonban olyan vámrendszer megalapozása történik, olyan óriási védvámokat fognak kivetni a Magyarországba behozandó termékekre . . . Bogya János (közbeszól. Zaj). Fábián Béla: — Kérem, képviselő ur, majd ki fog derülni, méltóztassék megvárni a 8 órai vonatot ! (Derültség. Felkiáltások jobbfelől : Jesszus, addig akar beszélni ?) — ... hogy lehetetlenné lesz téve a külföldről való behozatal. Én a védvámrendszer behozatalát olyan országban, amelynek fejlesztenie kell az iparát és amelynek munkásai számára munkát kell adnia, teljes mértékben helyeslem., különösen olyan országban, mint Magyarország, ahol nagy a munkanélküliség, de tisztán csak abban az esetben, ha annak a védvámnak egyszersmind nevelő-hatása