Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-28

A nemzetgyűlés 28. ülése 1922. évi július hó 24-én, hétfőn. 333 van szó. Méltóztassék megengedni, hogy reá világítsak, minő a helyzet e tekintetben. Az általános őrlési adónak ez a kedves, jó következése volt, hogy mi a malmokból kaptunk másfélmillió métermázsa adógabonát — s örülök, hogy beszédem e részénél jelen van a közélelmezési minister ur — amellyel el tudtuk látni a köztisztviselőket . . , Kuna P. András : És a legszegényebb népet ! Fábián Béla : ... és a legszegényebb népet, amint Kuna P. András képviselőtársam igen helyesen mondja. De ezzel szemben, amikor le méltóztattak szállitani az -őrlési adó kulcsát 15 százalékról 10 százalékra, akkor egyszerre elveszítettünk 5000 vagon gabonát, tehát egy félmillió métermázsa gabonát, amelyet eddig az állam 600 koronás áron vásárolt meg. S mikor a drágasági bizottságban épen a közélelmezési minister ur kegyes volt a gabona vásárlások kérdését előadni, a földniivelésügyi minister úrhoz egy felszólítást intéztek, amelyre a minister ur azt felelte, hogy azért nem lehet megcsinálni az őrlési adót, mert az a legszegényebb néposztályokat sújtja. (Igaz ! Ugy van ! jobbfélől és a középen.) Méltóztassanak nekem megengedni, azért mondom, hogy a földmivelésügyi minister ur mit válaszolt, hogy azzal polemizálhassak. Azt mondotta, hogy a földtcleneknek, a nincsteleneknek és általában a kisembereknek gabonáját sújtja az őrlési adó és n m a kis- és nagybirtokosok gabonáját. Szó szerint idézem a minister ur nyilatkozatát, amely szerint azt mondotta, hogy ezt nem lehet megcsinálni, mert a ' kisbirtokos azt fogja tenni, hogy nem saját ne^e alatt fogja beküldeni a malomba a búzát vagy a gabonát, hanem a cselédje neve alatt. Hát én sokkal nagyobb bizalommal viseltetem a magyar falu népe iránt. Én meg vagyok róla győződve, hogy a magyar paraszt és a magyar nagybirtokos arra egyáltalában nem kapható, hogy ő cselédjével összejátsszék azért, hogy az államot megkárosítsa. Az pedig, hogy mi történt az őrlési adó — méltóztassék megengedni, hogy ezt a kifejezést használhassam — könnyelmű leszállítása következtében, azt a jelenlévő közélelmezési minister ur tudná megmondani, aki adatokkal rendelkezik arra vonatkozólag, hogy az egész államgazdaságot, a munkások, a köztisztviselők és nincstelenek ellátását milyen válságba sodorta az a körülmény, hogy az adógabonát nem kaptuk meg abban a mértékben, mint előzőleg. Ezért hétezer korona most a búza. Kuna P. András: Hát az a szegény béres fizesse meg a nagybirtokosnak a nadrágot ? Mégis csak furcsa volna ! (Derültség.) Fábián Béla : Ennek következménye a rendkívüli magas búzaár. A közélelmezési minister urnák tehát valahonnan meg kell kapnia ezt a hiányzó félmillió métermázsa gabonát, amelyre a köztisztviselőknek szükségük van, mert nem lehet az embereknek 750 korona megváltásokat adni akkor, amikor 750 koronáért a mai árak mellett úgyszólván semmi sem kapható. Mindenkinek, akinek nincsen módja arra, hogy maga beszerezhesse gabonaszükségletét, meg kell erre adni a módot, mert ha éhség lesz, akkor az éhes emberrel nem lehet majd birni, az az izgató után megy, aki az ő sötét ösztöneire fog apellálni. Akinek tehát kedves és kívánatos az állam belső rendje, aki nyugalmat akar és nem felfordulást, annak tessék gondoskodnia az ellátatlanok ellátásáról. Itt marad tehát 500.000 métermázsa gabona, amelyet a közélelmezési minister urnák más forrásból kell összeszednie, mint ahonnan eddig összeszedte, s amit eddig méter mázsánként 600 koronájával játszva megkaphatott. Ebben a helyzetben a közélelmezési minister ur akként óhajtott magán segíteni, (Zaj jobbfélől. Elnök csenget.) hogy vásárlási megbízást adott a Futurának, amelynek értelmében a Futura megveszi a gazdáktól a gabonát, egyrészt azon a napi áron, amely a szerződés megkötése idején érvényben volt, másrészt azonban ugy, hogy a gazda játszik, spekulál s módja van arra, hogy az évi átlagárak alapján megkapja a maga külön hasznát, ami más szóval annyit jelent, hogy az illető eladó gazda az állammal együtt játszik. Ncs, ez volt az első oka annak, hogy a búza ára kezdett felfelé menni. Mert igenis, bogy a másik oldalról is beszéljek, a spekulációnak, amelynek minden átkát most a mi nyakunkba akarják varrni, ami ellen mi, akik a szegény néposztályok érdekeit képviseljük, teljes erővel küzdünk, ez az eljárás a legtágabb teret engedte. Mert a kereskedők is — és most mondok valamit, amiért a túloldal nem fog zavarni — szintén üzletet akarnak kötni és azt mondják, hogy mi konkurrálunk a Futurával és adjuk neked a mai napi árnak 10%-át s a többit lehívhatod akkor, amikor akarod. Ha akarod, le fogod hivni augusztusban, ha akarod, szeptemberben vagy októberben ; én megadom neked az akkori napi árat. Eszerint tehát két érdekcsoportozat az, amely a mi bőrünkre, a szegények bőrére spekulál. Megkezdődött a spekuláció, a gazdatársadalom, s az érdekeltek spekulációja — így szüli egyik rossz a másikat — tisztán csak azért, mert épen bizonyos köröknek pressziója következtében a pénzügyminister ur kénytelen volt eltörölni az őrlési, adót. Ebben a kérdésben mi teljesen egyetértünk. Patay Tibor : Gemacht ! Fábián Béla : A képviselő úrral nem. értünk egyet, mert a képviselő ur nagybirtokos, hanem egyetértünk azokkal, akik a spekulációnak letörését akarják. (Zaj a jobboldalon.) De tessék komolyan letörni a spekulációt ott, ahol van és ne méltóztassék azt mondani, amit itt a karcagi igen t. képviselőtársam az ő saját iskolájának tanítása szerint mondott, hogy azért drága a búza, mert a spekuláció felverte az árát s hogy a gazda 500 vagy 800 koronát kapott a múlt évben. Hát rendben van, a múlt évben, de mi lesz a jövőben ? Tessék beszállittatni a búzát, tessék gondoskodni arról, hogy az állam megkapja a gabonát azon az áron, amibe az a földbirtokosnak van, hozzáadva I olyan hasznot, amilyent méltóztatik parancsolni,