Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-28

3*22 A nemzetgyűlés 28. ütése 1922. évi július hó 24-én, hétfőn. nyomorúság van ebben az országban, ő ellenben soha annyi fényes ruhát, soha annyi szép cipőt, soha annyi mulatozást nem látott. Lehet, hogy ugy érti a képviselő ur, hogy fényes az a ruha, amelyiknek a könyöke kifényesedett. Ha nem igy érti, akkor nem tudom, hol jár a képviselő ur, talán nem jár Budapesten, vagy állandóan idegen államokban tartózkodik, mert Magyarországon a köztisztviselők és azok a rétegek, akikkel a képviselő ur közelről érintkezhetne hivatásának teljesítése közben, bizony nem járnak fényes ruhákban és szép cipőkben, és nem tudom, hogy azok a magántisztviselők, akikkel a képviselő ur érintkezik, ugy járnak-e? (Igaz! Ugy van! a bál- és a széhőbaloldalon.) Ezekután rátérek az első és legfontosabb kérdésre, a magyar élet legfontosabb kérdésére, amelyet gyökeresen el kell intézni, amely kérdésnek gyökeres elintézése a magyar állam becsületbeli kötelessége, az t. i., hogy nem lehet tovább tűrni a köztisztviselők nélkülözését. Én magam köztisztviselő voltam és láttam azt a rettenetes szenvedést, amely rászakadt az országra és láttam, hogy 1918 októberében nemcsak az volt az oka, hogy Magyarországon a forradalom állandóan haladt lefelé a lejtőn, hogy a fronton a katonáknak, itthon pedig a munkásoknak nem volt mit enniök és hogy az ország nagy nyomorban volt, hanem az is, hogy a köztisztviselők elvesztették a lelküket, elvesztették a lelküket az örökös szenvedésben és nélkülözésben, nemcsak a maguk nélkülözésében, hanem családjaik nélkülözésében is, tehát akkor, amikor Magyarországon ma egy VI. fizetési osztálybeli ministeri osztálytanácsosnak fizetése 9000 K az összes járulékokai egyetemben . . . Láng János: Ne az ujságiróknak beszéljen! Fábián Béla : Bocsánatot kérek, én intelligens embereknek beszélek és nem uj ugarokat akarok felszántani. Láng János : Nagyszerű trükk. Elnök : Csendet kérek ! Méltóztassék csendben maradni,'képviselő ur. Láng János : Ma vizsgázik ! Elnök: A képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni ! Vázsonyi Vilmos : Szellemes ember ? Fábián Béla : A köztisztviselők meg fogják köszönni képviselő urnák. Láng János : Legyen nyugodt, hogy mások is beszélnek erről, akik épenugy éreznek, mint ön. (Zaj balfelől.) Sokkal őszintébben ! (Zaj.) Vázsonyi Vilmos : Mi baja van ? Igyék vizet ! Mit nyugtalankodik ? Elnök : Csendet kérek ! Pikler Emil : Ha lázas, akkor menjen haza ! (Zaj. Elnök csenget.) Fábián Béla : A köztisztviselői kérdést ennek az országnak meg kell oldania, mert 9000 koronáért még azt a burgonyát sem lehet megvásárolni, amelyet a b, képviselőtársam, akinek felszólalásával az előbb polemizálni bátor voltam, felemiitett ; annyiért nem lehet az elsőrendű életszükségleti cikkeket sem megvásárolni. Mondom, lehetetlenség, hogy akkor a köztisztviselők fizetése ilyen csekély összegben állapittassék meg, annál is inkább, mert arra, hogy a köztisztviselők jól megfizettessenek, szüksége van az országnak a köztisztviselői kar erkölcsi integritása szempontjából is. Láng János: Az ön udvarlására nem nagyon reflektálnak a köztisztviselők ! (Zaj balfelől.) Vázsonyi Vilmos : Mi baja van ? Horváth Zoltán: Mit akar ? Fábián Béla : Nem tudom, hogy kihez \an szerencsém és igy nem is tudok mit válaszolni. Vázsonyi Vilmos: Szándékosan zavarni valakit, ez egészen uj tempó ! (Zaj. Elnök csenget.) Fábián Béla : A köztisztviselői kar helyzetét nemcsak hogy nem. törekszünk javitani, hanem emellett még az a helyzet, hogy azokon a helyeken, ahol nincsenek elosztó-állomások, egy uj kormányrendelet következtében 750 K-ban állapíttatott meg a természetbeni ellátás váltsága. Ha számításba méltóztatnak venni azt, hogy a köztisztviselőnek természetbeni járandósága 1 kg nullás liszt, 2 kg főzőliszt, 5 kg kenyérliszt, 1 kg só, 80 deka cukor, 1 kg 10 deka szalonna, 200 kg szén, 200 kg fa és 20 kg burgonya, akkor méltóztassanak megmondani, hogy miként lehetséges mindezt 750 K-ért megvásárolni ? Én tehát arra kérem az összkormányt és a nemzetgyűlést is, hogy vegye ezeket fontolóra. Két hónap óta vitázunk már idebenn, amint az előbb említettem., de hiába beszél az igen t. képviselőtársam, nem hallottam, hogy valaki túlságosan foglalkozott volna ezekkel a kérdésekkel ; sokkal többet foglalkoztunk októberrel, mert hiszen ha valaki ezekkel a kérdésekkel foglalkozott volna, talán m.ost nem kerültem volna abba a kényszerhelyzetbe, hogy én foglalkozzam, ezekkel . . . Varsányi Gábor: Unos-untig foglalkoztak már vele ! Fábián Béla : Ha foglalkoztak, csak nagyon örülök annak, hogy olyan nagy az összhang ebben a kérdésben a kormánypárt és az ellenzék között, hogy mi nem azt akarjuk, hogy a köztisztviselők ne fizettessenek meg, hanem, mi is azt akarjuk, hogy a köztisztviselőket minél jobban fizessék ; szíveskedjenek tehát a kormányt arra szorítani, hogy ez meg is történjék. (Zaj a baloldalon.) Halász Móric : Hát akkor ne obstruáljanak ! (Felkiáltások a jobboldalon : Szavazzák meg az indemnitást !) Fábián Béla : Valahányszor bemegyek egy hivatalba, mindig az az érzésem., mint amikor olvastam. Gorkijnak egyik leggyönyörűbb regényét : »Volt embereke-t«. Valamikor szerény, de mégis jó helyzetben voltak ezek az emberek. Volt annyi fizetésük, hogy képesek voltak családjuknak ellátásáról gondoskodni. Ma ezeknek az embereknek élete csupa szenvedés és nyom.or. Hiszen én láttam, magam, körül embereket százával, ezrével nélkülözni a harctéren és százával, ezrével és tízezrével láttam nélkülözni és meghalni embereket a hadifogságban, de ez mind a saját maguk nyo-