Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-28
A nemzetgyűlés 28. ülése 1922. évi július hó 24-én, hétfőn. 315 Pikler Emil : Azért nem mertek titkos szavazást csinálni. (Zaj jobbfelöl.) Kabók Lajos : Nyomorog ugy, mint azelőtt ! Marschall Ferenc : * . . megmaradt a nemzeti erkölcs utolsó menedékének, a nemzeti újjászületés bölcsőjének és megmaradt az összes nemzeti értékek elpusztithatlan aranyvalutájának. (Mérik helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. Kábák Lajos közbeszól.) Elnök: Csendet kérek Kabók képviselő ur! Várnai Dániel: A nemzet csak egy kiváltságos osztály ! Dénes István: Tehát akkor a földmunkásság megérdemli a földet! Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy Marschall képviselő urat illeti a szó. Marschall Ferenc : A képviselő urak szerint a múlt nemzetgyűlés ugy ól a köztudatban, hogy az egy alkotni és teremteni képtelen szervezet volt, amelynek nem lehetett más sorsa, mint az, hogy részvét nélkül kimúljon. Bocsánatot kérek, én ezt a kritikát, amilyen tendenciózusnak, épen olyan igazságtalannak is tartom. Mert ne felejtsük el soha, hogy az elmúlt nemzetgyűlés egy irtóztató romhalmazon mégis megkezdte az építkezés munkáját, sokat ócsárolt nemzetgyűlés beiktatta törvénykönyvünkbe a földbirtokreformot,... Pikler Emil: A numerus clausust,.a botbüntetést ! (Zaj jobbfelöl.) Marschall Ferenc: ... és helyreállította idehaza a gazdasági, a társadalmi és alkotmányos élet folytonosságát. Ezt csak mi tudjuk, akik annyit szenvedtünk a bolsevizmus alatt. Létay Ernő: Mi is szenvedtünk. Nincs itt kivétel. Marschall Ferenc : Készséggel elismerem, hogy önök is szenvedtek, de épen mert önök is szenvedtek, kell hogy elismerjék, hogy az elmúlt nemzetgyűlés mégis csak tett valamit a társadalmi konszolidáció érdekében. Griger Miklós: Bethlennek nem tetszett a múlt nemzetgyűlés! Marschall Ferenc : Elismeréssel kell itt megemlékeznünk különösen arról a bölcsességről, tapintatról, hazafiúi belátásról, amellyel a múlt nemzetgyűlésen épen az úgynevezett csizmások szolgálták itt a nemzetet. (Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) Szakács Andor : Miért hagyták ki őket ? Marschall Ferenc : Én nem tudok rá esetet, hogy az intrikusok, a padverők, az elégedetlenek között valaha is láttam volna kisgazdát. Horváth Zoltán: Hol vannak a kisgazdák? Szakács Andor : Csak mutatóba jött be néhány ! Marschall Ferenc: Ha a múlt nemzetgyűlésen valamit kifogásolnék, ez csak az, hogy túlsók fináncpolitikát csinált és nem volt termelési, nem volt gazdasági politikája. (Egy hang a baloldalról: Valutapolitikát csinált!) Ebben, azt hiszem, Dénes igen tisztelt képviselőtársam egyetért velem, hogy túlsók volt a fináncpolitikából és túlkevés volt a céltudatos gazdasági politikából ! Dénes István : A fináncpolitika is rossz volt. Marschall Ferenc: Ezzel kapcsolatban rámutathatok egy napokkal ezelőtt itt járt belga gyáros megjegyzésére. A szóbanforgó gyáros elmondotta, hogy amikor vezetőjét megkérte, hogy mutassa meg neki Budapesten azt a helyet, ahol ma az ország jövőjét, az ország sorsát kovácsolják, az illető őt elvezette fel a a várba a pénzügyministerium palotája elé. Ahelyett, — mondotta a mi belga gyárosunk — hogy elvezette volna a földmivelósügyi ministerium palotája elé. Ebben a megjegyzésben, ebben a kijelentésben benne van minden, ami nemcsak a múlt nemzetgyűlést, hanem a még ma is tévutakon járó politikánkat és gazdasági mentalitásunkat jellemzi. Mert racionális gazdasági, — mondjuk — termelési politika nélkül nem lehet fináncpolitikát csinálni. Az én szerény véleményem szerint a drágaság kérdése is csak ezen a ponton oldható meg. Mert helytelen dolog a drágaságot mint önnálló betegséget kezelni, holott az csak tünet ; általános, pénzbeli és gazdasági leromlásunk tünete. Es hiába nyomatok én Nagy Emil igen tisztelt képviselőtársam receptje szerint akármennyi bankjegyet, ha az állami budget egyensúlyát helyreállítani nem tudom. Ebben a tekintetben teljesen igazat adok egy a napokban nyilatkozott pénzügyi kapacitásnak, aki azt mondotta, hogy hiába teremtünk levegőben lógó bankjegytömegekkel uj munkaalkalmakat, az ilyen pénzből csak levegőtéglával lehet építeni, mert folyton nagyobbodó fedezetlen bankjegymennyiség mindig kisebbé és kisebbé teszi a forgalomban lévő pénz valóságos értékét. Nekünk, t. Ház, a jelen helyzetben nem lehet másból kiindulni, csak abból az egyből, hogy valamennyi bajunk: a drágaság, a deficit, pénzünk elértéktelenedése stb., stb. egy forrásból ered, és ez az, hogy túlságos sokat fogyasztunk, illetőleg megfordítva: túlságosan keveset termelünk. A fogyasztás racionális és becsületes megszorítása mellett az egyensúlyt csakis az uj javak termelésének fokozása hozhatja meg, és meghozhatja az, ha egész gazdasági életünkbe minél kevesebb mohóságot és annál több tisztességet és erkölcsöt, valamint a szövetkezeti világnézet tisztességéből viszünk be. (Ugy van ! Ugy van! jobbfelöl.) S minél kevesebbet abból a szellemből, amely itt a Szabadság-téren részvétlenül áll a magyar korona tragédiája előtt és lázas, égő, örvendező arccal kiséri a szokolnak vagy dollárnak felfelé tendáló lázskáláját. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl. Egy hang a jobboldalon : Azért van hétezer koronás búza !) Sütő József: Többség! Elnök : Sütő képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Sütő József: Tetszik látni, provokálnak! 40*
