Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-28
312 A nemzetgyűlés 28. ülése 1922. már elfoglalt pozíciójukat.« Vagyis követelte a pénzügyminister ur pénzügyeink helyreállítása céljából az áldozatkészséget. így folytatja a minister ur (olvassa) : »Sajnálattal láttunk és tapasztaltunk hasonló mentalitást egyeseknél a földbirtokreform végrehajtásánál is. Hasonló intenció nyilvánul • meg itt is; de ezzel szemben figyelmeztetnem kell a kapitalizmusnak ezen t. képviselőit és mindazokat, akik hasonló elveket vallanak, mint ők, hogy megfelelő áldozatkészség és az államháztartás egyensúlyának biztositására szükséges eszközök megajánlása nélkül feltétlenül visszafelé megyünk, és ha 3—5 év alatt nem.érjük el az emiitett célt, ugy ugyanezen idő alatt elérjük vagy a bolsevizmust, legalább is egy népkormányt«. A mélyen t. pénzügyminister urnák ebben teljesen igazat adok ; csak abban nem adok igazat, hogy nem 3—5 év múlva fog ez az idő bekövetkezni, h a a t. kapitalizmusnak azon képviselői az áldozatkészségtől mindenáron visszatartják magukat, nem 3—5 év alatt fog beállani a minister ur által megjósolt idő és állapot, hanem sokkal előbb. Ne zárkózzék tehát senki el az áldozathozataltól, mert hiszen Magyarország körül kin ai kőfalat nem emelhetünk és nem tarthatjuk meg azt a helyzetet, azokat a pozíciókat, amelyekbe egyesek saját szerencséjükből belejutottak. S legelsősorban a hitbizománytulajdonosok, a nagybirtokosok járjanak elől jó példával, mert ha nem lesz minél előbb meg a földreformtörvény, akkor nagyon féltem azt a vidéki munkásságot, amelyet Gömbös Gyula mélyen t. képviselőtársam annyira nemzeti alapra kivan helyezni, attól, hogy ezek újra a szocialisták és a szélsőség karjaiba fognak szaladni. (Mozgás jobbfelöl.) Ez az utolsó óra már, lássa be mindenki, s ezt a fontos, korszakalkotó kérdést iparkodjanak minél előbb megoldani, mert különben ez mérhetetlen károkat és katasztrófát jelentene az egész országnak. Az indemnitási javaslatot, miután a kormány iránt bizalommal nem vagyok, nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Hegedűs György! (Nincs itt!) Elnök : Nem lóvén jelen, töröltetik. Bartos János jegyző: Urbanics Kálmán! (Nincs itt!) Elnök : Nem lévén jelen, töröltetik. Bartos János jegyző : Marschall Ferenc ! Marschall Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Az előttem szólott igen t. képviselőtársam eléggé terjedelmes beszédében érintett egynéhány problémát, amelyekre beszédem folyamán leszek bátor kitérni. A magam részéről előrebocsátom, hogy békét hirdetni jöttem én is ide, mint annyian mások, és nem harcolni. Vagy legalábbis békés, nobilis, elvi küzdelmet, amilyennek ezekben a évi július hő 24-én, hétfőn. nehéz, sorsdöntő napokban minden küzdelemnek lennie kell. Küzdelemnek, amelyben a szereplő egyének egyike-másika sebeket kaphat, el is vérezhet, el is bukhatik, de mindannyiunk közös édesanyjának, a Hazának, sem sebet kapnia, sem elvéreznie, sem elbuknia nem szabad. T. Nemzetgyűlés ! A most folyó indemnitási vita ezen az oldalon sokunknak két meglepő eseménnyel szolgált. Az egyik — és ez az örvendetesebb —, hogy az itt helyet foglaló polgári pártok, különösen pedig a keresztény polgári pártok között részletkérdésekben lehetnek nézeteltérések, sőt talán elvi differenciák is, de valahányszor ebben a teremben Kun Béla vagy Károlyi Mihály szelleme vagy ideológiája kezd kísérteni, avagy szivünk legérzékenyebb húrját, az életképtelenségig megcsonkított Magyarország tragikus sorsát érinti valaki, én mindannyiszor leomolni látom a válaszfalakat s nem látok itt pártembereket, csak magyarokat, hazájuk sorsáért küzdő és harcolni kész magyarokat. És nem látok ilyenkor itt, t. Nemzetgyűlés, kormánypártot, Huszár-, Friedrich-, Andrássy- vagy Bassay-pártot, csak egyetlenegy nagy transcendentális magyar pártot, a magyar újjászületésért, a magyar feltámadásért harcolni kész magyarok pártját. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl és a középen.) T. Nemzetgyűlés! Ez az a felfogás, ez az a szellem,, amely Bismarck tömör fogalmazásában igy hangzik: »Getrennt marschieren, vereint schlagen!« Ennek a nagy kérdésekben megnyilatkozó egységes akaratnak és szellemnek azonban ebből a teremből ki kell vonulnia, ez, kell hogy megtermékenyítse az egész magyar társadalmat, amely — én legalább ugy látom — még a döntés óráiban, a sir szélén sem hajlandó a széttagoltság privilégiumát a haza oltárára letenni. Es amikor én azt látom, t. Nemzetgyűlés, hogy ebben az országban százával működnek a különböző társadalmi és politikai egyesületek, amelyek azonos célt vallanak magukénak, azonos törekvések szolgálatában állanak, és látom azt, hogy naponta ujabb száz és száz szervvel egészitődik ki ez a társadalmi hierarchia, száz és száz elnökkel, diszelnökkel és egyéb funkcionáriussal, akkor nekem mindig eszembe jut felséges jelenet, amelynek tavaly, Németországban tanuja voltam. A német gazdák a berlini Cirkus Buschban tartották meg az ő szokásos seregszemléjüket. Akkor a német kiküldöttek, látva azt a veszedelmet, amellyel a Keletről fenyegető bolsevizmus egységes frontja, a Nyugatról a birodalom tartó-pilléreit feszegető ententehóbort egységes frontja s bent a birodalom belsejében a megszervezkedett bolsevizmus egységes frontja a német mezőgazdaságot fenyegeti : egy történelmi óra nagyszerű hatása alatt elhatározták, hogy ezzel a hármas tagozatú, de egy cél szolgálatában álló fronttal szemben megalkotják a maguk egységes nemzeti frontját.
