Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-28
A nemzetgyűlés 28. ütése Î922, legfontosabb egyéb cikkeket, ami csak ugy képzelhető, lia munkaalkalmat teremt a kormány. Halász Móric : Ez egy egységespárti ember ! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Szomjas Gusztáv : Hisz ez egy egységespárti ember ! (Derültség. Felkiáltások a jobboldalon '• Jöjjön ide! Zaj. Elnök eseng et.) Rupert Rezső: Csakhogy ő őszintén mondja, ti pedig nem ! Cserti József: Munkaalkalmat kell teremteni minden áron. Ha más mód nincs, meg kell indítani a bankóprést. Kováts-Nagy Sándor: Gyere haza! (Zaj.) Cserti József : Ez az egyetlen eszköz és az egyetlen mód! Gondoskodnia kell a kormánynak arról, hogy ezeknek a munkanélkülieknek a számát mesterségesen ne emelje. (Helyeslés a jobboldalon.) íme, rá akarok mutatni egy tényre. Itt van a tisztviselőkérdés. Én már régóta hive vagyok annak, hogy a tisztviselőkérdést előbbutóbb megoldják, mert az állam ezt a rengeteg tisztviselőt nem tarthatja el. A múlt nemzetgyűlésen bátor voltam erre vonatkozólag egy határozati javaslatot is benyújtani, amelyben azt kértem, hogy a nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy elsősorban azokat a tisztviselőket bocsássa el, akik jómódban vannak, akiknek megfelelő földbirtokuk van. Vannak tisztviselők, akiknek ezer vagy kétezer holdjuk van, sőt én ismerek háromezer holdas tisztviselőt is. (Felkiáltások a jobboldalon : Mi is helyeseljük!) Csöngedy Gyula,: Tisztviselőkatasztert! Cserti József : Általában bocsássák el azokat a tisztviselőket, akiknek a megélhetése biztosítva van. De mi történt ? Elsősorban azokat bocsátották el, akiknek egyáltalán nincs meg a holnapi kenyerük... Kováts-Nagy Sándor: Ezt nem lehet igy mondani ! Cserti József: ... és azok szortírozták őket, akiket legelső sorban kellett volna elbocsátani. Nekem akkor a pénzügyminister ur azt mondotta, hogy ezek, akiknek magánvagyonuk van, megbízhatóbbak. Én ezt visszautasítottam, mert az is a legmegbízhatóbb lehet mindenféle szempontból, aki szegény ember. (TJgy van! TJgy van !) Halász Móric: Elég .rosszul csinálták, ha így csinálták! Cserti József: Azt látjuk, hogy elsősorban a legszükségesebbeket, a néptanítókat bocsátották el. Szomorú dolog, hogy épen 2500 néptanítót helyeztek a B-listára. (Felkiáltások a jobboldalon : Nem bocsátják el őket !) Épen az előbb Gömbös képviselőtársam határozati javaslatot nyújtott be, amelyben a főiskolákra kért 20 millió koronát. Halász Móric : Visszajön mind ! Tanitó nem kerül a B-listára egy sem! (TJgy van! TJgy van! a jobbóldalon.) Cserti József: A kormány részéről nem is tévedés, de merem állitani, bűn, ha el fogják NEMZETGYŰLÉSI NArLÖ. 1922—192G. — II. KÖTET. '. évi július hó 24-én, hétfon. 305 bocsátani ezt a 2500 néptanítót akkor, amikor Magyarországon nyolc millió ember közül több mint másfél millió analfabéta van a legutolsó népszámlálás szerint. (Zaj a jobboldalon.) Kováts-Nagy Sándor : Egy véleményen vagyunk ! Cserti József: Méltóztassék akkor majd megszavazni a határozati javaslatot, melyet benyújtok. (Helyeslés.) Bűn ezeknek a néptanítóknak az elbocsátása, amikor mai helyzetünkben egyetlen érvünk van, mikor az állítjuk, hogy Magyarországnak egységesnek kell lennie, s ez az, hogy megvan a kulturfölényünk. Ha azonban 2500 magyar népiskolát bezárunk, akkor nem tudjuk megtartani ezt a kulturfölényünket. (Felkiáltások a jobboldalon :• Dehogy sarjuk be ! Nem bocsátják él a tanitókat !) Már elbocsátották. Kováts-Nagy Sándor: Visszavesszük őket! Cserti József: Nem kell őket elbocsátani, mert egy nemzetnek nem az adja meg a műveltségét, hogy hány nagytanultságu embere van, mekkora lateiner osztálya van, hanem az, hogy a nép hány százaléka művelt. Nézzük Oroszországot. Ott az intelligencia tényleg nagyon művelt volt, de mit láttunk a népnél ? Ugyebár a nép igen nagy százaléka analfabéta volt. Elfogadom azt a politikát, hogy a főiskolákat támogatjuk, támogassuk azokat is, de sohase a népiskolák megrövidítésével. A legnagyobb bűn lenne tehát, ha ezeket a tanitókat elbocsátanak. Halász Móric : Mondom, hogy visszavesszük őket! (Zaj.) Cserti József: Akkor nem is kell őket elbocsátani, különösen ma, amikor a tanítói pályára már nem mennek az emberek, mert felemelték a képzési évfolyamok számát, de ugyanakkor elfeledtek az illetményekről gondoskodni. Ma már ott, ahol évente 30 tanítójelölt jelentkezett, csak négy-öt jelentkezik. (Félkiáltások a jobboldalon : Ez baj !) Bűn lenne tehát ez az elbocsátás, amikor mi a szomszéd államokkal szemben azt mondjuk, hogy kulturfölényünk biztositva van. Ha ezeket elbocsátjuk, ez is kétségessé válik. Amikor pedig többtermelésről beszélünk, mélyen t. képviselőtársaim, azt biztositanunk is kell és ennek egyetlen alapja az, hogy már magában a népiskolában legalább a több termelés alapjait elsajátítsák. Ilyen körülmények között mi mégsem teszünk mást, mint azt, hogy 2500 tanítót elbocsátunk. Csöngedy Gyula: Gazdasági szaktanítók kellenek ! Cserti József : Ugy van ! Szaktanítókat is alkalmazni kellene s azt látjuk, hogy azok közül is nagyon sokan a B-listán vannak. (Félkiáltások a jobbóldalon : Megmaradnak !) Feltételezem. Bátor leszek erre a tárgyra vonatkozólag egy határozati javaslatot benyújtani, amelyet, ugy hiszem, mélyen t. képviselőtársaim 39
