Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-28

?,02 A nemzetgyűlés 28. ülése 1922. Dobóczky Dezső : Mindig onnan kezdik a személyeskedést! Tanuljanak parlamenti illemet! Elnök : Dobóczky képviselő urat másodszor kérem, méltóztassék csendben maradni. Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Cserti József! Cserti József : T. Nemzetgyűlés ! Az indem« nitási vitához csak röviden kivánok hozzászólni, (Helyeslés jobb felől, ) röviden kivánok azért, mert nem vagyok hive az ilyen vitának, amely késlelteti a nemzet által rég óhaitott alkotómunka megkezdését, (ügy van! jobb felől.) De kötelességemnek tartottam mégis felszólalni, hogy én is felhívjam a kormány figyelmét egyes dolgokra, amelyek elmulasztása és késleltetése katasztrófákat fog vonni maga után. (Halljak 1 jobb felöl.) Mielőtt azonban azokra rátérnék, legyen szabad Gömbös Gyula t. képviselőtársamnak azon kijelentésével foglalkoznom, hogy ezt a nemzetgyűlést milyen körülmények között választották meg és az milyen körülmények között ült össze. Kováts-Nagy Sándor : Megválasztottak mindnyájunkat szépen ! Cserti József : T. Nemzetgyűlés ! Az minden kétséget kizár, hogy e nemzetgyűlésben a nemzet akarata nem nyilvánult meg. (Ugy van! a szélsobaloldalon. Ellenmondások jobbfelöl.) A kormány ilyen választást akart, mert nagyon jól tudta, hogyha titkossággal ment volna a választásba, ez a többség, amely most ott ül, nem gyűlt volna össze. (Felkiáltások jobbfelöl: Dehogy nem! Többen volnánk mi! Múltkor is titkossággal jöttünk be! Ellenmondások a szélsobaloldalon) Önök közül sokan kimaradtak volna. Kováts-Nagy Sándor : Maga sem maradt ki, mi sem ! Cserti József : Én nem maradtam volna ki ! Az, hogy a ministerelnök ur igy akarta, minden kétséget kizár, mert különben miért terjesztette be a ministerelnök ur azt a törvényjavaslatot, amely a titkosság szerint akart választatni, az utolsó percben és utolsó órában ? Nagyon jól tudta, hogy a nemzetgyűlés február 16-án szét fog oszlani, s ha már beterjesztette, miért obstruáltatta meg az igen t. kormánypárti képviselő urakkal, hiszen köztudomású, hogy az utolsó felszólaló is kormánypárti volt. De ha már ez a törvényjavaslat nem volt itt letárgyalható, a választási rendeletben miért nem léptette életbe a titkosságot? Azért, mert tudta, hogy akkor az a többség, amely most a háta • mögött ül, nem jön össze. Gömbös Gyula t. képviselőtársamnak azon állítását, igazát, elfogadom, hogy a kormánynak szüksége van ma egy többségre. Szijj Bálint*. A nemzetnek is! Cserti József : De olyan többségre, amely a nép akaratából fakadt. Rupert Rezső: Gömbös akarata. Csendőrszurony! évi július hó 24-én, hétfőn. Cserti József: Elfelejtették, hogy állandó erő, maradandó hatalom csak egy van és ez a népakarat, és az, aki ezzel szemben találja magát, előbb-utóbb el fog bukni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. ) De rátérek arra, hogy milyen ára van ennek a többségnek. Nem szólok én most azokról a milliókról, amelyeket igazán meg lehetett volna takarítani a titkosság mellett, — hiszen ezek elenyésző dolgok, mert lehet azok helyébe ujabb milliókat teremteni, ha a bankóprést megindítják. Lett volna azonban ezeknek a millióknak más, jobb helye is akkor, amikor rokkantjaink és az özvegyek az utcasarkon koldulnak; ezek felsegitésére lehetett volna e milliókat elhelyezni. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) De, mondom, van ennek egy nagy ára, és ezt nagyon sokan figyelembe sem veszik. Az, hogy ez a választás a választópolgárok nagy részének, több mint 90°/o-ának a szivéből, lelkéből kiölte a törvény tiszteletét. (Ugy van ! a szélsobaloldalon. Derültség és ellenmondások jobb felöl.) Amikor konszolidációt óhajtottunk,-vártunk és előre örültünk annak, hogy a törvény és a tekintély tisztelete helyre fog állani, akkor jött ez a választás, és a polgárság, amely a világháborút, a forradalmat és a kommunizmust végigélte, azt látja, hogy a törvény és jog semmi, hanem minden csak az erőszak, a csendőrszurony, a jegyző és a szolgabíró akarata. (Ellenmondások jobbfelöl.) Halász Móric : Ugyan, ne szolgabirózzanak mindig, az Isten áldja meg! Hogy lehet ilyen bolondot mondani? Cserti József: Ez nem bolondság, hanem igaz ! Rupert Rezső: Bolond, aki ilyet mond! (Mozgás.) Cserti József: Amikor a t. földbirtokosok kirendelték szavazásra a szavazókat, a béreseiket, a csendőr pedig megfenyegette őket, és mindenütt a választások alatt a csendőr és a finánc közreműködése igénybe vétetett, (Zaj és felkiáltások jobbfelöl : Már a fináne is !) ez az a nagy ár, a törvény és tekintély tiszteletének hanyatlása, aminek folytán ez a többség ide bekerült, és akkor fogjuk igazán e nagy ár jelentőségét érezni, amikor pedig a legnagyobb szükség volna a törvény és tekintély tiszteletére. Nagyon jól ismerjük ezeket a választási atrocitásokat. Kováts-Nagy Sándor : Akkor miért beszél róla ? Cserti József : Nem szereti a képviselő ur hallgatni ? Kováts-Nagy Sándor : Én hallgathatom nyugodtan. Magát nem választották meg ugy,-mint engem ! Cserti József : Legyen szabad egy úgynevezett optikai csalódást felhoznom az én kerületemből. Bár ez egy kissé kellemetlen, de felhozom, mert itt emberélet esett áldozatul.