Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-20

A nemzetgyűlés 20. ülése 1922. évi július hó 13-án, csütörtökön. 25 ennek szükségességét ós abból a célból, hogy a kormányt még további támogatásra kérjem, leszek bátor még néhány adatot felsorolni. Az 1920. évben ennek az IOKSz-nak összes áruée- anyagforgalma 213,000.872 K 60 f, 1921-ben már 345,272.004 K. Hogy pedig mivel foglalkozik a saját körében, erre nézve vagyok bátor megemlíteni, hogy kötelékébe tartozik kilenc bőripari anyagbeszerző és három termelőszövetkezet. Ezek közszállitási és tömegelőállitási munká,kat is végeznek és ez a bőripari szövetkezet 1921-ben 124.482 pár lábbelit készíttetett, azonkivül kiadott 32 iparoscsoportnak, iparosok alkalmi egyesülésének 33.924 párt. Tehát óriási munkát végzett. Hozzájuttatta a szövetkezet tagjait anyaghoz, hozzájuttatta a szövetkezet tagjait munkához. Különösen nevezetes a faipar. A faiparban óriási előrehaladást tanúsított és élénken fájlalja azt, hogy produktumait, bár a magyar bútorok elsőrendüek és kiváló exportcikkek, a mai passziv külpolitika miatt nem képes elhelyezni külföldön. Az itteni fogyasztópiac nem képes felvenni azokat a bútorokat, amelyeket az lOKSz. gyárt és igy nagy szükség volna, hogy a külügyi reláció is megteremtessék. De felállította a textilgyártásai osztályt is. Előállit mindenféle szabóipari szakmához szükséges anyagot, tehát olyan üdvös működést fejt ki, hogy feltétlenül szükségesnek tartom, hogy ennek a törvényjavaslata mielőbb ide beterjesztessék. Mert egészen fonák helyzetben van az IOKSz. A kormány ugyanis támogatja, pénzt ad neki, ő maga üdvös tevékenységet fejt ki, de nincsen törvény, amely biztosítaná a befolyását, felügyeleti hatóságát a vidéki ipari szövetkezetekkel szemben ugy, hogy azok csak tűrik, hogy beleavatkozzék ügyeikbe és munkálkodásukat felülvizsgálja. Tehát arra kérem a t. kormányt és különösen a kereskedelmi minister urat, hogy ezt a törvényt mielőbb terjesszék be. A javaslat készen Van, a szakértők megtartott ankéten letárgyalták, abszolúte semmiféle akadálya nincs tehát annak, hogy ez a törvényjavaslat törvénnyé váljék. Majd a részletes vitánál bátor lesek javaslatot tenni a tekintetben, hogy a kormány szubvencióját erről a 40 millióról emelje fel legalább 200 millióra. Az iparosságnak, t. Nemzetgyűlés, még egy kérése is volna. Hosszú évtizedes küzdelem után megalkotta a t. Nemzetgyűlés az 1922. évi XII. tcikket, az uj ipartörvényt, azonban ez a mai napig sincs végrehajtva azért, mert a végrehajtási utasítást még nem készítették el. De hát szükséges az, hogy ez a termelő társadalmi osztály mielőbb hozzájusson a törvényhez. Azt kéri az iparosság, hogy a végrehatjási utasítás elkészítésénél az Ipartestületek Országos Szövetségét, mint legilletékesebb faktort is hallgassa meg a kormány. (Helyeslés jobbfelől.) A ministerelnök ur az államháztartás rendbehozatalának második feltételét a külföldi kölcsön felvételében jelölte meg. Ugyebár, ha valaki kölcsönt óhajt felvenni, a hitelező elsősorban az illető vagyoni állapotát tekinti. De hát nem hiszem azt, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922—192(5. —II. KÖTET. hogy akadjon olyan külföldi hitelező, aki hajlandó volna Magyarországnak a mai körülmények között hitelt nyújtani, mikor Magyarországnak nincs költségvetése, mikor nincs kimutatva az, hogy mennyi az ország vagyona és mennyi a tartozása : igy, azt gondolom, nem fog akadni olyan hitelező, aki a pénzét ilyen országba fektesse. Szóvá kell tennem a hadirokkantak ügyét is. A Budapesti Közlöny 1922. évi 65. számában jelent meg az uj rokkantellátási rendelet, amelyet még mindig nem hajtottak végre, bár a hadirokkantaknak az vclna a kívánsága, hegy az ő ügyüket ne rendeletileg, hanem törvénnyel szabályozza a nemzetgyűlés. De a nemzetgyűlés, ugy látszik, erre nem kapható. A nemzetgyűlés és a kormány helytelenül kezeli a hadirokkantak ügyét, mert azt szegényügynek tekinti, holott a hadirokkantaknak a honvédelmi tárcában vclna a helyük. Hiszen azok katonák, mint katonák vesztették el munkaképességüket, azok nem alamizsnát kérnek a kormánytól és az államtól, hanem mint katonák kérik azt, hogy megélhessenek azért, hogy életüket, egészségüket vitték oda az egész országért. (Igaz ! Ugy van ! Méltányosnak tartanám azt is, hogy az 50%-ig hadirokkantak természetbeni ellátásban részesittessenek. Ha az államhivatalnokokat és az egyéb közalkalmazottakat természetbeni ellátásban tudja az állam részesíteni, akker a hadirok-* kanták is rászolgáltak erre. (Egy hang balfelől: Azokat, akiknek nincsen vagyonuk !) Természetes, hegy ezt ugy gondolom, hogy akinek vagyona, megélhetése van, az kellő ellenőrzés és megrostálás után kihagyandó ebből a kategóriából, aki azonban rá van utalva, az felveendő. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Van az indemnitási javaslatnak egy pontja, a 8. §, amely az amúgy is pótadó súlya alatt nyögő rendezett tanácsú városokat, esetleg törvényhatósági városokat is agyon fogja nyomni. Az indemnitási javaslatnak 8. §-a az eddigi segélyeket, azok kifizetését és kiutalását áthárítja a községekre és városokra, valamint a törvényhatóságokra, amit eredetileg június 1-től kontemplálhatott, de ezt a pénzügyi bizottságban akként módosították, hogy november 1-től. Ez igazságtalanság. Hiszen az 1912. évi LVIII. te. 30. §-a kötelességévé tette a kormánynak, hogy két éven belül terjesszen a törvényhozás elé olyan törvényjavaslatot, amely a városok háztartását van hivatva rendezni. Ma már 1922. év van és a kormány még nem. volt abban a helyzetben, hogy a két évre kontemplált törvényjavaslatot idehozza. Ez az intézkedés teljesen készületlenül találja a városokat GS et községeket. Ugyebár, a városoknak és a községeknek költségvetésüket a városi és községi törvény alapján el kellett készíteni. Azok a városok, amelyek nem rendelkeznek privát, vagyonnal, a mutatkozó hiányt pótadóból kénytelenek előteremteni. Megállapították a pótadó kulcsát és , aszerint állították be aj adót. Most a költségvetési év végén, mert ugy méltóztassék figyelembe venni, hogy a községeknek költségvetése és költségvetési éve januárban kezdődik, a költségvetési év negye4