Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-27
A nemzetgyűlés 27. ülése 19.2.2, évi július hó 21-én, pénteken. 283 állunk. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ma itt nincs azoknak jogosultságuk, akik tétováznak. Nagy szerencsétlenség, ha az illetékesek visszafelé néznek anélkül, hogy megértenék a kör szellemének parancsoló szavát. A nagy szellemi csődök után egy ut van, és pedig a keresztény morál és a meg nem alkuvó nemzeti gondolat. ( Ugy van ! Vgy van ! Taps a jobboldalon és a középen.) De itt mást is bele kell szőnöm. Lehet, hogy lesznek kísérletezések. Tudok földalatti munkákról, amelyek újból kísérleteznek a múlt réme érdekében. De biztosithatok mindenkit — és szól innen szavam azoknak a kishitüeknek, akik aggódva néznek a jövő felé, — hogy a polgárság ma már nem az, ami 1918-ban volt. (Ugy van! Ugy van!) Még nincs kellően öntudaton, még nincs helyreállítva nemzeti öntudata, de bontakozik és elszántsága is megvan ahhoz, hogy a keresztény Magyarország intézményét akár vére hullása árán is megoltalmazza. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon és a középen.) Azt mondottam, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy ma nem éljük a tétovázás idejét. A körülöttünk lévő nemzetállamok nemzeti gondolata és Benesnek az a meggyőződése, hogy ők fáradozásaik gyümölcsét addig nem tudják biztosítani, amíg itt nem állítják helyre a nyugati demokráciát, mutatja a mi utunkat, amelyen haladnunk kell. És én itt leszögezem, hogy ez az ut a nemzeti önérzetnek útja. Sajnálattal látom azt, hogy a nemzeti önérzetet tekintetbe nem vevő külföldi jelenségek is mutatkoznak. Legutóbb Parisban a csehek ottani követe egyenesen meg akarta szabni a nyugati demokrácia biztosításának útját Magyarországon, és beavatkozott belső életünkbe. Csak saját hazafiúi szivem sugallatát követem, amikor szükségesnek tartom leszögezni : lehet, hogy ideig-óráig megfosztottak ugyan területünktől, lehet, hogy elnyomottak vagyunk, de hétmillió magyar nemzeti önérzetével játszani veszedelmet jelent. (Ugy van! Ugy van!) Ennek a nemzetnek egyedüli boldogulási útja, ha ragaszkodik nemzeti ideáljainak megvalósításához. Ha a párisi képviselőktől nem vették rossznéven a Strassburgszobor minden évben való megkoszorúzását, én is elmondhatom, hogy vannak még sokan, akik szentül hiszik, hogy a lemondást becikkelyezhették, de a lemondást a magyar szivekben Európa összes szuronyaival sem lehet biztosítani. (Ugy van ! Ugy van ! Taps.) Magyarország földrajzi egysége, vízrajzi egysége, történeti múltja olyan igazságot jelent, amelyet semmiféle szabadkőműves mentalitással kicirkalmozott béke nem fog abszorbeálni. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ha tehetetlenül állunk is most, de lelkünkben megőrizzük az ideálokat és ezek a lelkünkben megőrzött ideálok késztessenek minden képviselőt arra, hogy ma parancsoló szükségét érezze annak, hogy nagy koncepciójú külpolitikával és belpolitikával ezen egyedüli örök igazság felé tendálóan rendezzük be egész közéletünket. (Élénk helyeslés) Ha ma keressük az ideált, a célt, más célja nem lehet a mi külpolitikánknak és belső politikánknak, mint a mi el nem évülhető örök, évezredes igazságunk érvényesítése, (Élénk, helyeslés.) és azért életszükséglet nekünk a nemzeti irányzat minden utón leendő követése. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.)Azt mondtam előbb, hogy tekintély nélkül nincsen állam. En a tekintély kérdésében nem tétovázom. En az államformára nézve nem tartok szükségesnek semmiféle népszavazást, mert rendületlenül áll a magyar alkotmány, a jogfolytonosság alapján és jelen törvényes berendezkedésünk bizonyítja, hogy mi királyság vagyunk és királyság maradunk. (Nagy zaj és félkiáltások a baloldalon : Királlyal vagy király nélkül ? Felkiáltások a jobboldalon : Élőbb az ország, azután a király! Nem olyan sürgős, mint némely grófnak ! Nagy zaj. Elnök csenget.) Rakovszky István : Lipicai királyság! (Nagy zaj). Hébelt Ede : A király amnesztiát adott ! Wolff Karoly: A szent korona és az apostoli királyság nemzeti egységünk legfőbb biztositéka, Kétségtelen dolog, hogy ennek a nagy nemzeti egységnek biztositékát mindenkinek, aki a magyar jövendőt akarja szolgálni, szentként kell tisztelnie és óvnia. De ne feledjük el, hogy ugy a szent korona, mint az apostoli királyság a keresztény világnézetnek és a nemzeti gondolatnak legszorosabb függvénye. (Ugy van! Ugy van !) Ugron Gábor : Azért detronizáltak í Wolff Károly: A múlt liberális kormányok akkor ingatták meg Szent István koronáját és a királyi trónt, amikor az általános emberi és egyéni szabadság frázisának jelszava alatt megengedték a Gralilei-páholyok vallást és nemzeti gondolatot ostromló működését. Ugron Gábor: Azok nem detronizáltak! (Zaj a középen.) Patacsi Dénes: Azok kezdték! Wolff Károly: Mihelyt a páholyból előtört galilei csatakiáltás elhangzott a köztereken, lehullott Szent István koronája és rombadőlt a királyi trón. Ha fel akarjuk építeni, akkor a függvényeket vissza kell helyeznünk a természetes ok, a keresztény nemzeti irányzat miliőjébe, és ezért már a saját nemzeti megújhodásunk érdekében is mindent el kell követnünk, hogy ebben az országban a hétmillió magyar által vallott világnézet keresztény erkölcse és nemzeti gondolata ur és egyedül irányadó tényező legyen. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Lehet, hogy az ezzel ellenkező világnézet kellemes Benesnek, de a jövőnek, a feltámadásnak az útja egyedül a keresztény, nemzeti irányzaton keresztül vezet. Ezért állunk mi a jelen tapasztalatai alapján feljogositva, hitünkben megerősödve, annak a rendületlen tételnek és igazság36*
