Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-27

A nemzetgyűlés 27. ülése 19.2.2, évi július hó 21-én, pénteken. 283 állunk. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ma itt nincs azoknak jogosult­ságuk, akik tétováznak. Nagy szerencsétlenség, ha az illetékesek visszafelé néznek anélkül, hogy megértenék a kör szellemének parancsoló szavát. A nagy szellemi csődök után egy ut van, és pedig a keresztény morál és a meg nem alkuvó nemzeti gondolat. ( Ugy van ! Vgy van ! Taps a jobboldalon és a középen.) De itt mást is bele kell szőnöm. Lehet, hogy lesznek kísér­letezések. Tudok földalatti munkákról, amelyek újból kísérleteznek a múlt réme érdekében. De biz­tosithatok mindenkit — és szól innen szavam azoknak a kishitüeknek, akik aggódva néznek a jövő felé, — hogy a polgárság ma már nem az, ami 1918-ban volt. (Ugy van! Ugy van!) Még nincs kellően öntudaton, még nincs hely­reállítva nemzeti öntudata, de bontakozik és elszántsága is megvan ahhoz, hogy a keresz­tény Magyarország intézményét akár vére hul­lása árán is megoltalmazza. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon és a középen.) Azt mondottam, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy ma nem éljük a tétovázás idejét. A körü­löttünk lévő nemzetállamok nemzeti gondolata és Benesnek az a meggyőződése, hogy ők fára­dozásaik gyümölcsét addig nem tudják biztosí­tani, amíg itt nem állítják helyre a nyugati demokráciát, mutatja a mi utunkat, amelyen haladnunk kell. És én itt leszögezem, hogy ez az ut a nemzeti önérzetnek útja. Sajnálattal látom azt, hogy a nemzeti önérzetet tekintetbe nem vevő külföldi jelenségek is mutatkoznak. Legutóbb Parisban a csehek ottani követe egye­nesen meg akarta szabni a nyugati demokrácia biztosításának útját Magyarországon, és beavat­kozott belső életünkbe. Csak saját hazafiúi szi­vem sugallatát követem, amikor szükségesnek tartom leszögezni : lehet, hogy ideig-óráig meg­fosztottak ugyan területünktől, lehet, hogy el­nyomottak vagyunk, de hétmillió magyar nem­zeti önérzetével játszani veszedelmet jelent. (Ugy van! Ugy van!) Ennek a nemzetnek egyedüli boldogulási útja, ha ragaszkodik nemzeti ideál­jainak megvalósításához. Ha a párisi képvise­lőktől nem vették rossznéven a Strassburg­szobor minden évben való megkoszorúzását, én is elmondhatom, hogy vannak még sokan, akik szentül hiszik, hogy a lemondást becikkelyez­hették, de a lemondást a magyar szivekben Európa összes szuronyaival sem lehet biztosítani. (Ugy van ! Ugy van ! Taps.) Magyarország földrajzi egysége, vízrajzi egysége, történeti múltja olyan igazságot jelent, amelyet semmiféle szabadkőműves mentalitással kicirkalmozott béke nem fog abszorbeálni. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ha tehetetlenül állunk is most, de lelkünkben megőrizzük az ideálokat és ezek a lelkünkben megőrzött ideá­lok késztessenek minden képviselőt arra, hogy ma parancsoló szükségét érezze annak, hogy nagy koncepciójú külpolitikával és belpolitikával ezen egyedüli örök igazság felé tendálóan ren­dezzük be egész közéletünket. (Élénk helyeslés) Ha ma keressük az ideált, a célt, más célja nem lehet a mi külpolitikánknak és belső poli­tikánknak, mint a mi el nem évülhető örök, évezredes igazságunk érvényesítése, (Élénk, helyes­lés.) és azért életszükséglet nekünk a nemzeti irányzat minden utón leendő követése. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.)­Azt mondtam előbb, hogy tekintély nélkül nincsen állam. En a tekintély kérdésében nem tétovázom. En az államformára nézve nem tar­tok szükségesnek semmiféle népszavazást, mert rendületlenül áll a magyar alkotmány, a jog­folytonosság alapján és jelen törvényes beren­dezkedésünk bizonyítja, hogy mi királyság va­gyunk és királyság maradunk. (Nagy zaj és fél­kiáltások a baloldalon : Királlyal vagy király nélkül ? Felkiáltások a jobboldalon : Élőbb az ország, azután a király! Nem olyan sürgős, mint némely grófnak ! Nagy zaj. Elnök csenget.) Rakovszky István : Lipicai királyság! (Nagy zaj). Hébelt Ede : A király amnesztiát adott ! Wolff Karoly: A szent korona és az apos­toli királyság nemzeti egységünk legfőbb bizto­sitéka, Kétségtelen dolog, hogy ennek a nagy nemzeti egységnek biztositékát mindenkinek, aki a magyar jövendőt akarja szolgálni, szentként kell tisztelnie és óvnia. De ne feledjük el, hogy ugy a szent korona, mint az apostoli királyság a keresztény világnézetnek és a nemzeti gondo­latnak legszorosabb függvénye. (Ugy van! Ugy van !) Ugron Gábor : Azért detronizáltak í Wolff Károly: A múlt liberális kormányok akkor ingatták meg Szent István koronáját és a királyi trónt, amikor az általános emberi és egyéni szabadság frázisának jelszava alatt meg­engedték a Gralilei-páholyok vallást és nemzeti gondolatot ostromló működését. Ugron Gábor: Azok nem detronizáltak! (Zaj a középen.) Patacsi Dénes: Azok kezdték! Wolff Károly: Mihelyt a páholyból előtört galilei csatakiáltás elhangzott a köztereken, le­hullott Szent István koronája és rombadőlt a királyi trón. Ha fel akarjuk építeni, akkor a függvényeket vissza kell helyeznünk a természetes ok, a keresztény nemzeti irányzat miliőjébe, és ezért már a saját nemzeti megújhodásunk érde­kében is mindent el kell követnünk, hogy ebben az országban a hétmillió magyar által vallott világnézet keresztény erkölcse és nemzeti gondo­lata ur és egyedül irányadó tényező legyen. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Lehet, hogy az ezzel ellenkező világnézet kellemes Benesnek, de a jövőnek, a feltámadásnak az útja egyedül a keresztény, nemzeti irányzaton keresztül vezet. Ezért állunk mi a jelen tapasz­talatai alapján feljogositva, hitünkben megerő­södve, annak a rendületlen tételnek és igazság­36*

Next

/
Thumbnails
Contents